Nem szűkölködtünk fontos nemzetközi eseményekben ezen a héten sem. Vasárnap volt az AIDS-világnapja. Grúziában folytatódnak a kormányellenes tüntetések. Törnek előre a szíriai dzsihadisták. Joe Biden amerikai elnök megkegyelmezett a fiának. A francia és a német kormány válsága árt Európának, de a dél-koreai válság sem segít senkinek. Jun elnök hadiállapotot hirdetett az ellenzék állítólagos Észak-Korea-szimpátiája miatt, viszont a nép és a parlament felülírta a szándékot és lemondását követeli – Átlapoztuk a világsajtót Stockholmtól Maniláig és Washingtontól Tokióig.
Grúzia és Európa
A varsói Gazeta Wyborcza című, legnagyobb példányszámban megjelenő lengyel bal-liberális napilap ezt hangsúlyozza:
„A grúziai drámai helyzet déjà vu érzést vált ki. Tizenegy évvel ezelőtt hasonló hangulat uralkodott Kijevben, mint most Tbilisziben. Abban az időben az ukránok összegyűltek a Majdanon. A gigantikus tiltakozás oka ugyanaz volt, mint most Grúziában. A Vlagyimir Putyin által irányított tekintélyelvű kormány az orosz befolyási övezetben akarta tartani az országot. De az embereket a Nyugat vonzotta, készek voltak harcolni és meghalni érte. Nem szabad elfordulnunk Grúziától.”
Azt kiabálják, hogy „Szakartvelo”, és lengetik az európai zászlót, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Egyre szélesebb körben terjed az Európa-párti tüntetés Grúziában, egyre több grúz vonul utcára hazája vörös keresztes fehér zászlójával, valamint az EU és az Európa Tanács csillagjaival és csíkjaival. Hétfőn a kezdeményezés elsősorban azoknak a diákoknak szólt, akik a fővárosban, Tbilisziben, a tengerparti Batumi városában és számos más helyen sztrájkolnak intézményeikben. »Ideje az EU-ba fordulni« – áll a táblán, amelyet egy fiatal nő tart egy tbiliszi iskola előtt.
Korábban már több tízezer tüntető tiltakozott négy estén keresztül a Grúz Álom nevű hatalmi párt múlt csütörtöki bejelentése ellen, miszerint felfüggeszti az uniós csatlakozási folyamatot; ehelyett az EU felé irányuló visszafordulást követelik, amit Grúzia »demokratikus visszaesése« 2023 végén felfüggesztett. Tbilisziben a biztonsági erők az éjszaka folyamán ismét vízágyúkat és könnygázt használtak a tömeg feloszlatására.
Egyre több bejelentés érkezik rendőri erőszakról. Szalome Zurabisvili elnökasszony, aki a tüntetők oldalán áll, azt írja az X platformon ügyvédeire hivatkozva, hogy a letartóztatott tüntetőket szisztematikusan megverték és túlzsúfolt börtönökbe szállították. Levan Joszeliani emberi jogi biztos azt állítja, hogy a fogvatartottak »csaknem 80 százalékát« támadások érték.”
Emlékezés az AIDS-re
Vasárnap volt az ENSZ AIDS-világnapja. A hararei NewsDay című független napilap így emlékezett:
„A tudomány és a technológia folyamatosan fejlődik az AIDS [Acquired Immunodeficiency Syndrome, azaz szerzett immunhiányos tünetegyüttes, az immunrendszer egy olyan betegsége, amelyet HIV-fertőzés azaz Human Immunodeficiency Virus] elleni küzdelemben. Ehhez tartozik a napi egy csomó tablettától vezető út a hosszú hatású gyógyszerekig, amelyeket évente csak néhány alkalommal kell bevenni. Ezek hatalmas előrelépések, amelyek megváltoztathatják a HIV és az AIDS elleni küzdelem dinamikáját. Lehetséges azonban, hogy ezt a fejlődést hátráltatja a kezeléshez való hozzáférés hiánya, valamint a szegénység és az emberi jogok megsértése.”
A manilai The Manila Times című közép-jobboldali angol nyelvű napilap adatokkal szolgált:
„Az Egyesült Nemzetek Szervezete szerint a HIV az egyik leggyorsabban terjedő betegség a Fülöp-szigeteken. Az idei év végéig 215 000 HIV-fertőzött lesz az országban. És ha az előrejelzések helyesek, az esetek száma több mint kétszeresére, 400 000 fölé emelkedhet 2030-ra. A HIV/AIDS elleni küzdelem tehát még korántsem ért véget.”
Iszlamista lázadók előretörése Szíriában
A lahorei Dawn című oknyomozó napilap az új offenzíva hátterét vizsgálja:
„Minden regionális államnak és nemzetközi hatalomnak emlékeznie kell arra, hogy az al-Kaida ideológiai szövetségeseinek megszilárdítása ösztönözni fogja a globális terrorizmust Szíriában. Ebben az összefüggésben figyelembe kell venni az Iszlám Állam nevű csoport erőszakos felemelkedését és ugyanolyan erőszakos bukását. Valamit tenni kell annak érdekében, hogy az erőszakmentes szíriai ellenzék leüljön tárgyalni az Aszad-kormánnyal, és ezáltal legyőzzük az egész régiót fenyegető szélsőséges erőket.”
Az isztambuli Sabah című kormánypárti napilap ellentmond azoknak a híreknek, amelyek szerint a török kormány támogatja a dzsihadistákat:
„Ankara feladta azt a célját, hogy megdöntse Aszad hatalmát, és párbeszédre szólította fel. Törökország az egyetlen legitim hatalom Szíriában, amely nem próbál meg területet elfoglalni. Ám Aszad nem fogadta el Erdoğan kéznyújtását, Putyin felszólítása ellenére. Valószínűleg nem értette, hogy nem Törökországnak, hanem inkább saját magának van igazán szüksége a békére.”
Joe Biden utolsó döntése: elnöki kegyelem a fiának
A stockholmi Aftonbladet című független szociáldemokrata napilap így magyarázza Biden döntését:
„Nemrég elítélték Hunter Bident fegyver- és adósértésért, és fennállt a veszélye annak, hogy élete hátralévő részét rács mögött tölti. Hunter aligha az a fia Bidennek, akiről egy hivatalban lévő elnök álmodik, de mégis a fia. Biden azzal indokolja döntését, hogy Huntert jogtalanul és politikai okokból vádolták meg, de ezzel kinyitja Pandora szelencéjét. Trump ugyanis most már azt állíthatja, hogy nem fog mást csinálni, mint Biden, mert a Kapitólium 2021-es megrohamozása óta emberek százai vannak börtönben, akik Trump kegyelmére várnak.”
A Washington Post című középliberális, fővárosi napilap így vélekedik:
„Senki sem lepődhet meg, ha Trump Hunter Bidenre hivatkozva igazolja, hogy több szövetségesének is megkegyelmezett, talán még azok közül is, akik részt vettek a Kapitólium január 6-i megtámadásában. Ezzel az öntörvényű és önző tettével Biden elnök aláásta azokat a nemes indítékokat, amelyekkel négy évvel ezelőtt keresett hivatalt. Ezzel a döntésével örökre megrongálta politikai karrierje utolsó fejezetét.”
[A Szabad Magyar Szó szerkesztje pedig hozzáteszi: Trump már első elnöksége alatt legalább öt elítélt szövetségesének adott kegyelmet, többek között egy hazaáruló tábornoknak, egy fasiszta ideológusnak (Orbán Viktor nagy támogatójának), sőt saját lánya apósának is, akit pedig nem politikai okokból, hanem közönséges zsaroláshoz használt prostituált felbérlése miatt ítéltek el, és akit a minap párizsi nagykövetnek jelölt.]
Kormányválságok Európában
„Tovább mélyül a válság Franciaországban Michel Barnier lemondásával, megoldás egyelőre nincs, csak rossz vagy rosszabb forgatókönyvek. A kormányfő csütörtökön délelőtt nyújtotta be a lemondását Macron elnöknek”, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap és így folytatja:
„Véget értek Michel Barnier gyötrelmei. Igy kommentálta a Le Figaro, hogy a párizsi parlament a szükségesnél jóval nagyobb többséggel, 331 szavazattal fogadta el a bizalmatlansági indítványt, s váltotta le az egykori Brexit-főtárgyalót a kormányfői tisztségből. A konzervatív lap jellemzései felettébb találók: Barnier reménytelen feladatra vállalkozott szeptember elején, miután őt jelölte a kabinet élére Emmanuel Macron elnök.
Bármennyit sikerült elérnie, hogy koalíció jöjjön létre az államfő által fémjelzett centrista blokk és a jobbközép Republikánusok (LR) között, a két párt együttesen messze nem rendelkezik abszolút többséggel a képviselőházban. Mivel Macron elutasította azt a lehetőséget, hogy pártja a baloldallal fogjon össze, elsősorban amiatt, mert az Új Népfront (NFP) domináns ereje a baloldali populista Jean-Luc Mélenchon által fémjelzett Elégedetlen Franciaország (LFI) nevű párt, ezért a koalíció Marine Le Pen pártja, a Nemzeti Tömörülés (RN) külső támogatására van utalva. Tehát kezdettől fogva tudni lehetett: ha Le Pen érdeke éppen úgy kívánja, azonnal megbuktatja Barnier-t. Nem egészen három hónappal a kabinet hivatalba lépése után ennek máris elérkezett az ideje, a RN csatlakozott a baloldal által benyújtott bizalmatlansági indítványhoz. Vagyis egyfajta ideiglenes koalíció jött létre a baloldali populista LFI és a jobboldali populista RN között.
[…] A francia lapok lázasan találgatják, mi várható. Elvileg adódna egy pofonegyszerű megoldás: nyitni a baloldali szövetség, az NFP felé, koalíciót létrehozni e képviselőcsoport és a centristák között. Ennek többsége lenne a parlamentben, s megszűnhetne a mostani káosz. Ez azonban nem működik. Macron már a júniusi választás után jelezte, nem akar olyan kormányt, aminek Jean-Luc Mélenchon pártja is tagja lenne. A baloldal akkor javasolt is kormányfőjelöltet, akit az elnök elutasított. […] Macron azért sem részesített előnyben egy ilyen megoldást, mert egy, a baloldal által dominált kormány aligha tenne lépéseket az államháztartási hiány lefaragásáért, ami most a legfontosabb lépés lenne. Ha az NFP hirtelenjében mégis támogatná a költségcsökkentő intézkedéseket, az nyilvánvalóan az NFP pártjának népszerűségvesztéséhez vezetne. Ez pedig veszélyes stratégia lenne egy olyan helyzetben, amikor 2025-ben szinte biztos, hogy ismét előhozott választást rendeznek.”
A tokiói Asahi Shimbun című, 1879-ben alapított, a világ harmadik legnagyobb, reggel 5,1 és este 1,55 millió példányszámban megjelenő, közép-baloldali liberális napilapja Németország kormányproblémájára mutat rá:
„Németországban Scholz kancellár által vezetett jelzőlámpás kormány novemberben összeomlott és februárban új Bundestag-választások esedékesek. Európa komoly kihívásokkal néz szembe. Trump megválasztott amerikai elnök politikájáról vagy az Ukrajnának nyújtott segélyek folytatásáról van szó. Ha az EU két vezető országában, Németországban és Franciaországban az instabilitás hosszabb ideig elhúzódik, akkor félő, hogy ez az egész Európai Unióra negatív hatással lesz.”
Hadiállapot (volt) Dél-Koreában
Dél-Koreában Jun Szongjol elnök hadiállapotot hirdetett, amit órákon belül feloldott. A Neue Zürcher Zeitung így elemezte a törénteket:
„A hadiállapot kihirdetése egy megbukott elnök elkeseredett cselekedetének tűnt. Pártja elvesztette a parlamenti választást és a baloldali ellenzék ellenállása miatt megbukott. Jun úgy érzi, nyomást gyakorolnak a politikai ellenfelek, és botrányokkal és hibákkal a sarokba szorította önmagát. Hétről hétre emberek tömegei vonulnak fel, hogy tiltakozzanak ellene. (…) Az országot állig felfegyverzett északi szomszédja fenyegeti. Kim Dzsongun terrorrendszere örömét leli a dél-koreai főváros, Szöul elpusztításának ötletében. Az északi ellenséggel szemben hiteles katonai elrettentésre van szükség és természetesen nem puccsra. Jun Szongjul a demokrácia elleni támadásával elvesztette a lakosság minden bizalmát. A katonaság is kétes benyomást hagy maga után. Ahelyett, hogy azonnal elhatárolták volna magukat Juntól, tankok jelentek meg az utcákon. Dél-Korea csak az 1980-as években hagyta el autoriter múltját. Azóta a demokratikus Dél-Korea megmutatta, milyen eredményekre képes egy szabad rendszer. Ezt a teljesítményt minden lehetséges eszközzel meg kell védeni.”
A szöuli The Korea Times című centrista napilap visszatekint az elkapkodott elnöki döntésre:
„Ez az epizód arra emlékeztet, hogy a demokrácia állandó éberséget igényel. Azt mutatja, hogy az intézményvédelmi lépésekkel hatékonyan lehet megakadályozni az esetleges autoriter túlkapást. A demokratikus normák fenntartásában azonban vannak kihívások is. De reménykeltő, hogy Dél-Korea demokratikus intézményei figyelemre méltó ellenálló képességről tettek tanúbizonyságot, amikor szembesültek a kihívásokkal.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
