Ha valaki meghallja a baktérium, vírus vagy gomba szót, azonnal eszébe jutnak a 2020 márciusát követő hónapok. A járvány okozta fájdalom, szenvedés, a családi drámák, a katasztrófa képei bevésődtek az emlékezetünkbe. Egy szabad szemmel láthatatlan vírus teljesen felforgatta világunkat. Azóta úgy gondoljuk: minden mikroszkopikus lény rossz, és az egyetlen helyes megoldás, ha harcolunk ellenük, és elpusztítjuk őket.
Itt az ideje, hogy egy egész más szemszögből szemléljük a mikrovilághoz való viszonyunkat.
A mikroorganizmusok sokkal régebben léteznek, mint bármilyen más élőlény a földön. Mielőtt az állatok, növények vagy mi, emberek megjelentünk volna, már uralták a bolygót, és benépesítették minden zugát. Inkább keressük velük a békés együttélést, mert kiirtani őket egyszerűen lehetetlen.
Azt már mindnyájan tudjuk, hogy az apró teremtmények nélkül nem savanyodik meg a káposzta és a sós uborka sem. Sör, bor, pálinka, ízletes sajt és a finom joghurt sem létezne a szorgalmas munkájuk nélkül.
Még csak az utolsó évtizedek kutatásai mutatták ki, hogy milyen nagy szerepet játszanak a mi egészségünk megtartása és visszaállítása szempontjából. Nélkülük nem tudnánk életben maradni sem!
A bőrünkön, a szánk, orrunk nyálkahártyáján és a beleinkben több mikroélőlény él, mint ahány saját sejtünk van összesen. Legtöbbjük a bélrendszerünkben található, főként a vastagbélben, ahol keményen dolgoznak azon, hogy a szervezetünk számára nélkülözhetetlen anyagokat termeljenek. Ezek közé tartoznak többek között a B- és K-vitamin, hormonok (mint például a szerotonin), valamint a rövid láncú zsírsavak. Ezeket saját magunk nem tudjuk előállítani, csak ezek a kis „munkások” képesek rá, ha a különböző törzsek együttműködése egyensúlyban van.
Az antibiotikum bevétele és a helytelen táplálkozás, amellyel sok ismeretlen kémiai anyagot viszünk be a szervezetünkbe, megtizedeli számukat, és az egymáshoz viszonyított arányuk is megváltozik. Az egyensúly hosszú távú kibillenése nagy hatással lehet a különböző krónikus gyulladásos bélbetegségek kialakulására, mivel a bélfal részei között fellazul a szoros kapcsolat, ami lehetővé teszi a nemkívánt idegen anyagok bejutását a szervezetünkbe. Ilyenkor az immunrendszerünk riasztása gyulladást okoz, ami még jobban károsítja a bél vékony nyálkahártyáját.
De amire nem is gondolunk, hogy milyen nagy szerepet játszik az egyensúly ilyen kibillenése az immunrendszerünk ingerlése mellett a különböző allergiák, autoimmun betegségek, cukorbetegség, asztma, depresszió, szív- és érrendszeri megbetegedések, ízületi gyulladások és rák kialakulási kockázatában.
Mindezek a tünetek és megbetegedések megkeserítik az életét, és jelentősen csökkentik jólétét. Kétségbeesett, elkeseredett mindenki, aki már több éve járja az orvosi rendelőket minden gyógyulási esély nélkül.
De mi lenne, ha enyhülést hozna a napi szokásaink kis korrigálása az étkezésünk, a testi aktivitásunk, az alvásunk megjavításával? Vajon hajlandó lenne-e Ön is ezeket a kis változásokat meghozni jóléte és egészségének fokozása érdekében?
Én bizony igen!
Mikor megtudtam, hogy mindezen betegségek kialakulási veszélyét a táplálékom minőségével és összetételével csökkenthetem, megfogadtam, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy ezek a pici szövetségeseim jól érezzék magukat a szervezetemben, és jó anyagcseréjük termékeivel védelmezzék az egészségemet.
A baktériumok nagy része az emésztőrendszerünk utolsó szakaszában várja a vékonybélből megmaradt, szervezetünkben nem felszívódott, emésztetlen anyagokat. Főleg a rostokat. Ezek a növényi eredetű, hosszú láncú szénhidrátok képezik a baktériumok táplálékát. Ha kevés rostot viszünk be az ételeinkkel, akkor a törzsek sokfélesége és száma is csökken, mert nem kapnak elég tápanyagot, és felbomlik az egyensúly a szervezetünknek hasznos anyagokat termelők és a kevésbé hasznosak között.
A túl sok hús és állati fehérje fogyasztása például eltolja az egyensúlyt a rothasztó baktériumok felé, melyek nemkívánatos anyagcseretermékeket, ammóniát, metánt és enzimeket termelnek, amelyek károsíthatják szervezetünket.
A növényi eredetű rostokból a megfelelő baktériumtörzsek anyagcseretermékei közé a rövid láncú zsírsavak tartoznak, melyek csökkentik a gyulladásos bélbetegségeket, azzal, hogy erősítik és táplálják a bélfal nyálkahártyájának egyetlen sejtrétegét.
Mivel tudom, hogy egész seregnyi szorgos társam rejtőzködik a bélrendszeremben, és az én feladatom csupán annyi, hogy bőségesen ellássam őket bár napi 40 gramm rosttal, nagyon szívesen a kedvükben járok.
Legtöbb rostot a magvak, dióféleségek, csicseriborsó, lencse, hajdina, kókusz- és lenmag-, valamint mandulaliszt tartalmaz, de persze minden növényi eredetű élelmiszer is. Milyen szerencse, hogy mindezeket az élelmiszereket szívesen fogyasztom, és belőlük fokozatosan minél többet építek be az étrendembe.
És Ön? Vajon milyen rostdús étellel lepi meg szorgalmas albérlőit? Ha tudjuk, hogy az életminőségünk javításának titka mindössze néhány étkezési szokás megváltoztatásában rejlik, vajon miért ne próbálnánk ki?
A szerző
Farkas Marija vagyok, az Újvidéki Egyetem Technológiai Karának élelmiszeripari szakán szereztem főiskolai képesítést. Negyvenéves laboratóriumi tapasztalattal rendelkezem, 2020-tól pedig táplálkozási edző pszichoneuro-immunológiai képzéssel. Zentán születtem, 1981 óta Bécsben élek, két gyermek édesanyja vagyok. 2021-ben nyugdíjba vonultam, de nem vagyok tétlen! Német és magyar nyelven kommunikálok.
