A világsajtó a szíriai diktátor bukásának körülményeit és következményeit elemzi, például azt, hogy Moszkva elveszítette legfontosabb közel-keleti szövetségesét. Aszad bukásának visszhangjáról különkiadásunkban beszámoltunk, de most visszatérünk a témára, mert a szíriai helyzet katasztrofális: a kenyér pár nap alatt 800 százalékkal (igen: nyolcszázzal!) lett drágább, és egyesek szerint 10 év kell ahhoz, hogy a gazdasági élet újra felvirágozzon. További témáink: az ukrajnai helyzet; Romániában továbbra is vizsgálják az elnökválasztásba való orosz beavatkozást; a 2034-es labdarugó világbajnokságot Szaúd-Arábiának ítélte oda a FIFA. – Átlapoztuk a világsajtót Londontól Bukarestig és Stockholmtól Madridig.

Szíria Aszad bukása után

A Londonban megjelenő Sharq Al-Awsat című angol nyelvű pánarab nemzetközi napilap azt fontolgatja, hogy mi fog történni Szíriában Aszad bukása után:

„Az ország szabad, de kockázatos helyzetben van. Belpolitikailag több szereplő is érintett, mindenekelőtt a Hayat Tahrir al-Sham milícia [iszlamista lázadócsoport]. Ők és vezetőjük, Ahmed as-Sharáa történelmi lehetőség előtt állnak. Feladatuk katonailag véget ért. Most azon múlik, hogy feladják-e fanatikus iszlamista retorikájukat és politikai partnerként jelennek-e meg a modern Szíria felépítésében. Sharáa maga döntheti el, hogy nemzetközi szinten ellenségként vagy partnerként kívánja tekintetni magát.”

Aszad bukása Putyin veresége, írja a varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi  napilap a szíriai Aszad-rezsim bukásáról:

„Bassár el-Aszad gyors vége egyedülálló esemény nemcsak a Közel-Kelet számára. Vlagyimir Putyin orosz elnök imázsvereséget szenvedett. Többé nem ígérheti a diktátoroknak: »Meg foglak védeni!« Évekig Aszad volt a jelen legnagyobb mészárosa. Ukrajna orosz inváziója után ebben a hátborzongató fegyelemben felülmúlta őt Vlagyimir Putyin, aki 2015-ben a szíriaiak meggyilkolását is vállalta – hogy a szíriai diktátor életben maradhasson és tovább gyilkolhasson. Ennek most vége, a rezsim hirtelen összeomlott. Putyinnak Ukrajnára kell összpontosítania, akár akarja, akár nem. Nem világos, hogy mi kezdődik most Szíriában, bár a kezdet egyelőre ígéretesnek tűnik. Szíriából elragadtató képek jönnek. Ez az örvendezés ideje egy diktátor bukása alkalmából, amit nemcsak a szunniták, hanem sok kisebbség is szívesen lát, köztük a keresztények is. Az arab forradalmak közelmúltbeli története azonban óvatosságra int: a diktátorok leváltása Egyiptomban vagy Líbiában nem vezetett demokráciához, szabadsághoz és az emberi jogok tiszteletben tartásához. Kivétel lehet Szíria? – Ez a kérdés valószínűleg még sokáig fog foglalkoztatni bennünket.”

A moszkvai Kommerszant című liberális gazdasági napilap Bassár el-Aszad hatalomból való eltávolításáról ezt írja:

„Oroszország elvesztette legfontosabb szövetségesét a Közel-Keleten. A szír kormány kártyavárként omlott össze az ellenséges erők támadása alatt, véget vetve az Aszad család több mint fél évszázados uralmának. Bassár el-Aszad elnök elmenekült Damaszkuszból, miután a kormány összeomlott, és a hadsereg nem volt hajlandó szembeszállni a militánsok offenzívájával. Este kiderült, hogy Aszad Moszkvába érkezett. Ahogy a győztesek átveszik a hatalmat az egész országban, a világhatalmak új harcba keverednek egy stratégiai régió feletti irányításért. Aszad bukása azzal fenyeget, hogy az ukrajnai konfliktus mellett új frontot nyit Oroszország ellen, amelynek hosszú időn át sikerült megőriznie az uralkodó rezsimet és az ország területi integritását. Mindazonáltal az orosz katonai jelenlét továbbra is aggodalomra ad okot Moszkva számára és eszközt jelent a fegyveres ellenzékkel folytatott jövőbeni tárgyalásokhoz.”

A párizsi Le Monde című liberális-szocialista napilap ezt írja a fejleményekről:

„Senki sem mészárolhatja le a népét anélkül, hogy egy nap meg ne fizetné az árát. (…) Aszad bukása egy tönkretett országot hagy maga után, amelyet négy évtizedes hanyagság szegényített el, majd egy 15 évig tartó polgárháború gyengített meg (…). Mindent újjá kell építeni, kezdve egy olyan politikai és társadalmi renddel, amely figyelembe veszi felekezeti és etnikai mozaikjának maradványait. A felelősséget meg kell állapítani, és a számadást fel kell vállalni, mert egyetlen társadalom sem kerülheti el a próbatételt az amnézián és a feledésen keresztül. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy Bassár el-Aszad ne kerülje el az igazságszolgáltatást, bárhol is talál állandó menedéket. (…) Remélni kell, hogy a magukat felszabadító szíriaiak megfelelnek az előttük álló herkulesi feladatnak. Ebben közvetlen szomszédaik is szerepet kapnak, még akkor is, ha az elmúlt években nem mutattak különösebb előrelátást velük kapcsolatban. A nyugati országoknak, amelyek lerövidíthették volna Szíria szenvedéseit, de amelyek szankciói hozzájárultak Bassár el-Aszad megdöntéséhez, most gondoskodniuk kell arról is, hogy az újjáépítés sikeres legyen, és hogy a jelenleg száműzetésben lévő szíriaiak százezrei önként visszatérhessenek, hogy ebből kivegyék a részüket.”

A stockholmi Dagens Nyheter című bulvárlap így ír a leváltott szíriai elnökről:

„Bassár el-Aszad tetteit néhány szóval is le lehet írni: emberiség elleni bűncselekmények. Ez nem utolsósorban akkor vált világossá, amikor a szíriai lázadók egy-egy városban kinyitották a rezsim számos börtönét. Az emberek támolyogtak kifelé, némelyiküket évtizedek óta zárva tartották, sokuknál kínzás jelei voltak láthatók. A szabadabb, demokratikusabb Szíriához fűződő remények szertefoszlottak, amikor elkezdődött az arab tavasz, és az emberek kritizálni kezdték a rezsimet. Innentől kezdve Aszad a terrornak egy olyan változatát vezette be, amelyre nemzetközi szinten páratlan volt. Ebben a tekintetben érthető, hogy Aszad bukása után oly sok szír magán kívül van örömében.”

A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap így szól hozzá a szíriai menekültek visszatéréséről szóló vitához:

„Amikor a győzelem feletti eufória elhalványul, felmerül a hatalom kérdése. Ezért helyes, hogy sok európai állam úgy döntött, egyelőre felfüggeszti a szíriaiak menedékkérelmeinek feldolgozását. Ezeknek az eljárásoknak éppen az a célja, hogy felmérjék az embereket fenyegető kockázatot a hazájukban uralkodó helyzet fényében. Ez azonban lehetetlen a felfordulás pillanatában. Az is igaz, hogy a hatóságok újra meg akarják vizsgálni a szíriaiak tartózkodási státusát, ha a helyzet valóban jó irányba változik. Aszad bukása az érzelmek hullámvasútjára sodorta az európai szíriai közösségeket. Az új kezdet reményébe aggodalom keveredik, hogy az erőszak új fordulója következhet. Menni vagy maradni? A legtöbb ember számára valószínűleg ez a válasz: várjunk és majd meglátjuk.”

Egy idlibi technokrata, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című konzervatív-polgári napilap Muhammad al-Bashirról, aki állítólag az ideiglenes szíriai kormányt vezeti. De ki az az ember, aki már szerzett kormányzati tapasztalatot Idlibben, a 2011-ben felszabadított északnyugati országrész fővárosában? – teszi fel a kérdést a lap:

„Csak januárban választotta meg a Shura tanács Muhammad al-Bashirt a kis idlibi kvázi-állam miniszterelnökévé. Most, alig egy évvel később, állítólag ő vezeti a felszabadult Szíria ideiglenes kormányát. Hétfőn, a régi kormány képviselőivel folytatott megbeszélést követően Abu Muhammad al-Golani, a lázadók vezetője megbízta őt, hogy a meglévő intézményekkel összehangoltan irányítsa az átmenetet.

Bashirről egyelőre nem sokat tudni. Egy idlibi faluban született 1983-ban, és csak egy évvel fiatalabb Golani lázadóvezérnél. A polgárháború előtt Aleppóban folytatott villamosmérnöki tanulmányokat, majd az állami gázkitermelő vállalatnál csinált karriert. De miután 2011-ben az emberek felkeltek Bassár el-Aszad uralma ellen, csatlakozott a lázadó csoportokhoz. Abban az időben az északnyugat-szíriai hegyvidéki Idlib a dzsihadista milíciák játszóterévé vált, amelyet Aszad csapatai a hatalmas orosz légi támogatás ellenére sem tudtak bevenni.

[…] Amikor Bashirt januárban kormányfővé választották, olyan kulcsszavakat használt, mint az »e-kormányzat«, és a műszaki és gazdasági fejlődést nevezte a legfontosabb céljának. Nem mulasztotta el azonban megemlíteni az iszlám értékek népszerűsítését sem. Nem sokkal később meg kellett mutatnia, hogy nemcsak adminisztratív kérdéseket tud kezelni, hanem politikailag kényes helyzeteket is, mert Idlibben egyre nőtt az ellenérzés a tekintélyelvű HTS-uralom miatt. Amikor a tüntetők több városban az önkényes letartóztatások ellen tiltakoztak, a kormány amnesztiát adott ki, és hírszerzési reformot és bizottságok létrehozását hirdette meg a fogvatartási ügyek felülvizsgálatára. A politikailag és etnikailag széttagolt Szíriában az ideiglenes kormány vezetőjeként Bashir politikai ösztöne és kompromisszumkészsége most sokkal nagyobb kihívásokkal néz szembe.”

Az ukrajnai helyzet továbbra is változatlan

Nem sokkal Scholz német kancellár után hétfőn Friedrich Merz CDU-vezér is Kijevbe utazott, írja a moszkvai Nyezavisszimaja Gazeta című ellenzéki napilap és azt gyanítja, hogy a CDU elnökét ebben elsősorban a belpolitika és a választási kampány vezérelte:

„Merznek figyelembe kell vennie, hogy ha a CDU meg is nyeri a választást, szükség lehet egy koalíció létrehozására az SPD-vel, amelyet a hivatalban lévő kancellár képvisel. Merz ezért akar határozottabb lenni Scholznál, ha Ukrajna támogatásáról van szó – de nem akar túl radikális lenni. Ráadásul Merz a Taurus rakéták Ukrajnába szállításával kapcsolatos legutóbbi nyilatkozataival már túlértékelte álláspontját a német közvélemény szemében. Már a CDU is megértette, hogy a németek nem szavaznának az Oroszországgal folytatott nagyszabású katonai konfliktus folytatására.”

„Kijev nem viszi vásárra a fiatalok bőrét – írja a budapesti Népszava című baloldali napilap majd így folytatja:

„Az ukrán elnök X-bejegyzésében azt írta, a már meglévő dandárok felszerelésére és kiképzésére kell összpontosítani, nem pedig ennek hiányát fiatal katonákkal pótolni.

»A rakéták szállítását és Oroszország katonai potenciáljának csökkentését kellene előnyben részesíteni…« – hangsúlyozta.

Az amerikai külügyminisztérium hétfőn azt mondta, hogy az USA és partnerei készen állnak a fiatal katonák kiképzésére és felszerelésére, ha Ukrajna úgy dönt, hogy leszállítja a mozgósítási korhatárt.

A létszámhiány kezdettől problémát jelent a megszálló orosz hadsereg elleni harcban. Bár Ukrajna áprilisban elfogadta a sorozás reformjáról szóló törvényt, ősszel a mozgósítás lelassult, így frontvonalbeli egységei megfogyatkoztak, miközben a létszámfölényben lévő orosz erők súlyos veszteségeik ellenére egyre gyorsabban nyomulnak előre a donyecki fronton.”

Elnökválasztás Romániában

Románia olyan politikai válságon megy keresztül, amely egész Európára és a NATO-ra is kihatással van – hangsúlyozza a bukaresti Cotidianul című, egyik legtekintélyesebb romániai napilap, amely állítólag ez év végén megszűnik:

„Az elnökválasztás második fordulójának törlése meglepetés volt, de ez a nemzetbiztonsági fenyegetésre adott válasz, amit csak az állami szereplők válthattak ki – és ezt a helyzetet ezért csak állami szinten lehet kezelni. A kérdés az, hogy kinek jó a romániai politikai válság. Mindenesetre az úgynevezett »független« elnökkel rendelkező Románia nemcsak az olyan embereket vonzza, mint Orbán Viktor, hanem mindenekelőtt Donald Trumpot és Vlagyimir Putyint is, miközben a megrögzött európaiak körében nem lenne népszerű. Ez valószínűleg szerepet játszott abban, hogy az alkotmánybíróság megsemmisítette az elnökválasztást.”

A romániai pártokkal kapcsolatban a madridi El País című közép-baloldali napilap ezt írja:

„Öt csoport, amelyek együttesen a mandátumok 65 százalékát meghaladó többséget képviselnek, megállapodtak egy »cordon sanitaire« létrehozásáról, hogy megakadályozzák a hatalom átvételére irányuló kísérleteket. Az új szövetség azt is bejelentette, hogy közös, Európa-barát jelöltben állapodik meg, ha 2025 tavaszán megismétlik az elnökválasztást. A román parlament a legutóbbi választások óta rendkívül széttagolt, de az új európai front lehetővé teszi az irányváltást, és Moszkva helyett ismét Brüsszel felé terelődik.”

Labdarugó VB Szaúd-Arábiában

Végül a FIFA [Fédération International de Football Association azaz Nemzetközi Labdarugó Szövetség] azon döntéséről lesz szó, hogy a 2034-es labdarugó világbajnokságot Szaúd-Arábiában rendezzék meg. A londoni The Independent című liberális digitális napilap ezt írja:

„A díj vitathatatlanul az eddigi legjelentősebb eredmény Szaúd-Arábia azon törekvésében, hogy világelsővé váljon a sportban, és kritikusai szerint ezzel próbálja fehéríteni az ottani emberi jogi helyzetet. Az elkerülhetetlenség érzése még fokozódott, amikor Gianni Infantino, a FIFA elnöke felkiáltással kérte fel a nemzeti szövetség küldötteit, hogy szavazzanak inkább kézfelemeléssel vagy tapssal, ne pedig hagyományos szavazással.”

A zürichi Tages-Anzeiger című közép-baloldali napilap így ír a labdarúgó világszövetség elnökéről:

„Infantino tökéletesen magára szabta a FIFA-t, hogy megvalósíthassa szuperhatalmi álmait. Ezért a svájci Wallis kantonból származó elnök nyilvánvalóan előnyben részesítette az autokratákat, a világ Putyinjait és Trumpjait, a katari emírt vagy Mohammed bin Szalmant, Szaúd-Arábia koronahercegét. Őt a pénz vonzza, ezt már többször is bebizonyította.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)