Egyetemi hallgatóként a Szerbiai Demokratikus Ellenzék (DOS) központi kampánystábjában volt a VMSZ képviselője, úgyhogy egészen közelről nem csak láttam a 90-es évek végén az eseményeket, hanem a részese is voltam – mondta Pásztor Bálint az Újvidéki Rádió Hangadó szerda című műsorában. A Vajdasági Magyar Szövetség elnöke szerint jelenleg nincsenek tektonikus változások, s ha megnézzük, hányan és kik tüntetnek, akkor ezt még véletlenül se lehet a 90-es évek tüntetéssorozatához hasonlítani. Pásztor úgy véli, a szerb kormány reagált a tüntetésekre, lemondások és leváltások is voltak, és az újvidéki vasútállomás felújításával kapcsolatos teljes dokumentációt elérhetővé tette a kormány.
– Talán egyetért abban, hogy most is tektonikus mozgások időszakát éljük, országszerte vannak tiltakozások, és mindennap kimegy valaki az utcára. A legutóbbi tüntetéssorozatot az újvidéki vasútállomáson történt tragédia váltotta ki, de itt van a pedagógusok különböző módozatú sztrájkja, az egyetemisták blokádja, vagy a keddi tartományi képviselőházi ülést, ahol a VMSZ-es házelnök, Juhász Bálint lemondását követelte az ellenzék. Ön hogyan látja a jelen politikai helyzetet? – tette fel a kérdést Pásztor Bálintnak Muci Szántó Márta műsorvezető.
– Nem gondolom, hogy most tektonikus változások vannak. Ha megnézzük, hányan tüntetnek, és kik azok, akik tüntetnek, akkor ezt még véletlenül se lehet a 90-es évek tüntetéssorozatához hasonlítani, annak ellenére sem, hogy nagyon sokan nosztalgiával tekintenek azokra az eseményekre, már csak azért is, mert mindannyian fiatalabbak voltunk. Nagyon jól emlékszem a 2000. október 5-ét megelőző időszakra is, a 90-es évek tüntetéseire, hiszen akkor én voltam egyetemi hallgató, és napi szinten tudtuk, hogy mik történtek Belgrádban. Viszont akkor arról volt szó, hogy valaki úgy bitorolta a hatalmat, hogy egészen nyilvánvaló volt 1996-ot követően, hogy meghamisították a választási eredményeket a Milošević-rendszerben. 2000-ben Milošević nem volt hajlandó beismerni a teljesen nyilvánvaló választási vereségét, és ezért lázadt fel a nép, hiszen a saját akaratát, a választói akaratot szerette volna megvédeni és ez sikerült is.
A VMSZ annak a 18 pártnak az egyike volt, amely a szerbiai demokratikus ellenzéket alkotta, akkor egyébként én egyetemi hallgatóként a DOS központi kampánystábjában voltam a VMSZ képviselője, úgyhogy egészen közelről nem csak láttam ezeket az eseményeket, hanem a részese is voltam. Éppen ezért tudom, hogy a mai események ezekkel nem összemoshatóak, azért, mert történt Újvidéken egy hatalmas tragédia, amikor tizenöten életüket vesztették.
A mostani tüntetésekkel kapcsolatban Pásztor a következőket mondta:
– Teljes mértékben emberileg érthető az, hogy az emberek tüntetnek, utcára vonulnak, felelősöket keresnek, és elvárják azt, hogy a felelősöket találják és büntessék meg. A szerbiai kormány reagált is ezekre a tüntetésekre, hiszen leváltásokra, lemondásokra került sor nemcsak a kormányban, hanem a közvállalatok szintjén is, egyéb más alacsonyabb szinteken is. Közzétették a teljes dokumentációt az újvidéki vasútállomás felújítására, rekonstrukciójára vonatkozóan.
Mindig újabb és újabb tüntetők kerülnek elő, újabb és újabb követelésekkel, és úgy tűnik, hogy az egész tüntetéssorozatnak az a célja, hogy a demokratikusan megválasztott kormányt és parlamenti többséget, amelynek szinte kétharmados többsége van a parlamentben, erőszakosan megbuktassák.
Ezt nem lehet a 2000-es éveket megelőző demokratikus tüntetéssorozathoz hasonlítani, ugyanis az akkori államvezetők bitorolták a hatalmat, és a nép a saját akaratát védte.
Pásztor kitért az ellenzék szerepére is, alaposan körüljárva és kifejtve, hogy miben különbözik a Miloševićet megbuktatni szándékozó ellenzék a mai ellenzéktől:
– Szerbiában átlagosan kétévente vannak választások, akkor van lehetősége mindenkinek szavazni, véleményt mondani – ilyen választási eredmények születtek amilyenek, én nem gondolom, hogy valamiféle latin-amerikai forgatókönyvet kellene kívánni itt Szerbiában is, hogy az utcán kellene megdönteni a hatalmat. Még egy dolog különbözteti meg a 90-es évek tüntetéseit a mai tüntetésektől, azon kívül, hogy létszámban se összehasonlítható a két sorozat: ez pedig az, hogy a 2000-es éveket megelőzően egységes volt az ellenzék, volt egy vezetője és volt egy világos programja, most nem látjuk, ki a vezetője, hogy mi a világos programja, nem látjuk, hogy mire kérne támogatást, meg hát az ellenzékek az a feladata, hogy választásokat követeljen, most az ellenzék nem is követel választásokat, mert olyan szinten tördezettek és erőtlenek, hogy amennyiben választásokra kerülne sor, akkor még kevesebb mandátumot szereznének, mint egy évvel ezelőtt.
A műsorvezető megemlítette, hogy az egyetemisták Belgrád, Újvidék és Niš után már Szabadkán is csatlakoztak a blokádhoz a közgazdasági karon, amire Pásztor azt válaszolta, hogy Szabadkán van egy tanítóképző kar, egy építészeti kar és egy óvóképző kar, tehát kizárólag a közgazdaságtudományi karon van tüntetés.
– Az egyetemi hallgatók eldöntik azt, hogy szeretnének-e tüntetni, vagy nem szeretnének, és ezt azért mondom, mert megintcsak egy olyan képet próbálunk láttatni, mint hogyha ez a többségi vélemény lenne. De Szabadkán is egyetlen egy kar hallgatói vették blokád alá az épületet, és van öt kar, tehát azért nem ez a többségi álláspont.
