Úgy tűnik visszakerülhetnek a „Kockák” arra a Duna utcai épületre Topolyán, amely az elmúlt harminc évben meghatározta a település központját, s azt ott élők számára otthonosságot, támpontot nyújtott a mindennapokban. A dr. Harkai Imre építészmérnök, tudós, etnológus nevéhez fűződő murált ugyanis szigeteléssel vonták be. Az ott lakók mit sem tudtak arról, hogy ez a mű tulajdonképpen akár védettséget is élvezhetne, megkezdték a munkálatokat, amelyeket végül a felügyelőség állíttatott le, míg ki nem derült, hogy a művészeti alkotás státusa mi is tulajdonképpen.
Az egész folyamat kezdeményezője Klájó Adrián képzőművész, aki a Szabad Magyar Szónak elmondta, Topolya különösen gazdag az ilyen jellegű művekben, s mivel nagyon sok közülük már megsemmisítésre került, legalább ezt most meg kellene menteni, a jövőben pedig tanulni a hibákból és óvni az ilyen jellegű alkotásokat, műemlékeket.
Úgy tűnik, hogy az első lépés megtörtént, s ugyan azóta már „besztiroporozták”, vagyis leszigetelték az épületet és vele együtt a felfestett képet is, a Községközi Műemlékvédelmi Intézet viszont határozatában azt írja, hogy azt vissza kell állítani. Erről december 17-én született döntés.
„Tekintettel arra, hogy ez a falfestmény Topolya közterületi emlékműveinek listáján szerepel, védelem alá került, ami az eredeti állapot visszaállítását jelenti. A posztjugoszláv absztrakt festészet és rajz korszakát idézi a mű. Célszerű lenne, ha a falfestményt a múzeumi szakértők útmutatása és az intézet feltételei szerint állítanák helyre” – magyarázta a Magločistačnak Maja Rakočević Cvijanov szobrász-restaurátor, a Szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet tanácsadója.
A falfestmény egy op-art kompozíciót ábrázol, amelyet a múlt század 80-as éveiben készítettek el a neves vajdasági építész, tudós, professzor és etnológus, Harkai Imre (1952–2004) megbízásából és terve alapján. Harkai, aki Topolya akkori vizuális arculatát is megtervezte, 1988 és 1995 között a Május 1. Építőipari Kombinátnál dolgozott, amelyről alkotói ciklusát is elnevezték. Ebben az időszakban három monumentális méretű falfestmény készült el a Május 1. utca 1., a Titó marsall utca 49. és a Petőfi Brigád utca 11. szám alatt található épületeken.
„Ha Topolyát be kellene mutatni, akkor mindenképp el kellene mondani, hogy egy nagyon gazdag örökség birtokában van. A Topolyai Művésztelepnek köszönhetően az 50-es évektől a 70-es évekig kialakult egy mozgalom, aminek a keretében a művészek nagyméretű képekkel, kompozíciókkal, mozaikokkal díszítették az intézmények külső falait, beltereit is. Iskolákat, egészségházat díszítenek, a főszerep pedig a valamikori szállodának jutott. Két évvel ezelőtt a művésztelep fennállásának hetvenedik évfordulóját ünnepeltük, akkor a lerombolt művekről is szó volt. A szállodában volt öt nagyméretű mozaik, azonban amikor a kétezres évek elején magánkézbe került a hotel az új tulajdonos lerombolta azokat”, meséli Klájó, aki szerint nagyon jó lenne, ha tanulnánk a múlt hibáiból.
„Úgy látszik azonban, hogy ez nem így van. Három nagyméretű murál volt Topolyán. Ezek ugyan hivatalosan nem tartoznak a művésztelep korszakához, de sajátos folytatásai mégis. Ezekhez a murálokhoz Harkai Imre neve fűződik, a neves építészmérnök, egyetemi tanár, etnológus, tudós, aki új arcot adott Topolyának a nyolcvanas években. A murálok vázlatai a hetvenes évek elején készültek, és a nyolcvanas évek végén kerültek felfestésre. Ezek a Vasarely-inspirációk. Nagyon fontosak már csak azért is, mert az emberek kötődtek hozzá. Harminc éve itt áll, markánsan meghatározta a legszűkebb központ hangulatát.
Eltűnt az alkotás a szigetelés mögött (Magánarchívum)
Klájó hozzáteszi, amikor leállították a munkálatokat, azzal nem oldották meg a problémát. Akkor a múzeumnak intéztek egy levelet, amelyben két napot adtak, hogy levédessék a Községközi Műemlékvédelmi Intézettel, ami lehetetlen volt.
„Ugyan lejárt már a határidő, én mégis kihívtam őket és összeírtuk az összes műemléket. Nagyon sok van Topolyán. Hozzáadtuk a listához, s ez azt jelenti, hogy utólag is le lehet védetni, ami reméljük egy nyomaték lesz arra, hogy ezt muszáj legyen visszafesteni. Nem született ígéret és a tapasztalatok alapján látjuk, hogy ami egyszer eltűnik, az nagyon nehezen, vagy nem kerül vissza. Nagyon bízom benne, hogy meg tudunk állapodni, hisz ez nem kerülne túl sok pénzbe. Sok kollégám van, aki ilyesmivel foglalkozik. A sok megsemmisített művet már nem lehet megmenteni, de legalább ez az egy kerüljön legalább vissza eredeti állapotában, a jövőben pedig figyeljünk oda, hogy az értékeinket mentsük. Hiszen a szakma ezeket a műveket számon tartja. A jugoszláv modernizmusnak fontos évei voltak ezek”, mondta Klájó.
