A világsajtó az elmúlt napokban a következő témákkal foglalkozott: a Bundestag megvonta a bizalmat Olaf Scholz kancellártól, ezzel megnyitva az utat az új választások előtt. A bizalmi szavazáson 207 képviselő szavazott Scholzra, 394-en ellene, 116-an pedig tartózkodtak. Megbukott a dél-koreai elnök is. Grúziában bonyolódik, Szriában talán tisztul a helyzet. Igor Kirillov orosz tábornok Moszkvában bombatámadásban halt meg. – Átlapoztuk a világsajtót Tallinntól Szöulig és Londontól Tajpejig.
Olaf Scholz kampánya
„Vannak viták a Bundestagban, ahol az emberek szeretnek olykor szundikálni” – írja a bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap erről a témáról, majd így folytatja:
„De pont az ellenkezője történt tegnap, amikor Olaf Scholz német kancellár bizalmi szavazást kért – és szándékosan veszített. Nagyon mozgalmasak voltak a dolgok a német parlamentben, mert már minden párt a választási kampány kellős közepében találta magát. Nemcsak személyi sérülések állnak emögött, hanem kampánytaktika is. A frontok más szempontból is egyértelműek: Merz (CDU) Scholzot (SPD) támadta és a Zöldeket ostromolta. Az utóbbiak legfőbb jelöltje, Robert Habeck visszavágott az Uniónak, és megkímélte a kancellárt. Az AfD mindenkit szörnyűnek tart, különösen Scholzot. Talán a karácsonyi szünet után lesz már a tartalomról is szó a választási kampányban. Az erőszakos támadások fényében azonban egy dolognak lehet örülni: a kampány már csak néhány hétig fog tartani.”
A német instabilitás káros Európára nézve, írja a barceloniai La Vanguardia című spanyol-katalán közép-liberális, monarchista napilap a Bundestagba vetett bizalmi kérdésről az új választásokra utalva:
„Németországban jelenleg politikai instabilitás észlelhető, amelyet mély társadalmi megosztottság jellemez és szinte lehetetlenné tette a nagyrészt megbénult gazdaság irányítását – egy olyan időszakban, amikor Európa minden eddiginél jobban függ Németország erejétől. Az ország öt éve tartósan stagnál. Először a járvány volt ennek az oka, majd az energiaválság, amelyet az ukrajnai orosz invázió váltott ki. Ez megemelte az energiaárakat és az inflációt és jelentős károkat okozott a német iparnak. Ennek következményei súlyosak az európai gazdaságra nézve is. Figyelemre méltó azonban, hogy ebben a helyzetben éppen a déli országok járulnak hozzá Európa stabilitásához, miközben a történelmi francia–német motor mély politikai és gazdasági válságban van. És már a láthatáron van (Donald) Trump visszatérése a büntetővámjaival együtt.”
Merz egy jéghegy felé tart, írja a Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap a CDU és a CSU a német választási kampányával kapcsolatban:
„Merz kancellárjelölt egy jéghegy felé tart, amelyet úgy tűnik, kitartóan figyelmen kívül hagy. Ez a jéghegy a Zöldekből és az SPD-ből áll. Az AfD »tűzfala« és a gyengülő FDP miatt az Unió csak két reális koalíciós partnert lát: a szociáldemokratákat és a zöldeket. Ez a két rokon fél alkotja a jelenlegi kisebbségi kormányt Németországban a februári új választásokig. Hogy ezek a pártok az Unió kormányzati partnerei legyenek, továbbra is választási vágyálom marad. Míg a szociáldemokraták Scholz bukása után egy-két helyen talán együtt dolgozhatnak a CDU/CSU-val, a Zöldek és Habeck kancellárjelöltjük semmiképpen sem támogatja a CDU/CSU központi projektjeit a gazdaság, a migráció, a klímavédelem, az energia- és a szociálpolitika terén. Visszatérés az atomenergiához? Érezhető adócsökkentések? Fordulat a menekültügyi politikában? Az önrendelkezési törvény és az épületenergetikai törvény eltörlése? Merz valószínűleg még maga sem hiszi el, hogy egyetlen ilyen ígéretet sem fog tudni megvalósítani a Zöldekkel.”
Grúzia új elnöke oroszbarát
Grúziában oroszbarát politikus, Kavelasvili lehet a következő elnök. A tallinni Postimees című, Észtország egyik leglátogatottabb hírportálja az EU-barát ellenzék lehetőségeit elemzi:
„Zurabisvili grúz elnök mandátuma a napokban jár le, de ő nem hajlandó elhagyni posztját. Indoklásként felhívja a figyelmet a parlamenti választási csalásra, illetve arra, hogy jelenleg a parlament az egyetlen demokratikus és legitim intézmény az országban. A Bidzina Ivanisvili oligarcha által uralt Grúz Álom nevű pártot ez nem nyűgözte le, és az egykori labdarúgót, Kalevasvilit választotta új elnöknek. Zurabisvili ezért most nehéz döntés előtt áll. Ha önként elhagyja hivatalos lakhelyét, az egyenértékű az ellenzék kapitulációjával. Ha erre nem hajlandó, a kormány erőszakot alkalmazhat ellene, ami minden bizonnyal a helyzet eszkalációjához vezethet. A helyzet enyhítésének legjobb módja az lenne, ha új választásokat tartanának nemzetközi megfigyelés alatt.”
A bakui Müsavat című liberális napilap meg van győződve arról, hogy Kavelasvili csak Ivanisvili oligarcha bábja:
„Grúziában a valóságban minden hatalom Bidzina Ivanisvili, a Grúz Álom párt alapítójának kezében van. Bár a milliárdos nem tölt be közhivatalt, találkozik külföldi politikusokkal, részt vesz nemzetközi csúcstalálkozókon és hivatalos látogatásokat tesz, amelyek során elnökként vagy miniszterelnökként viselkedik. Az oligarcha bárkit kinevezhet elnöknek, miniszterelnöknek vagy a parlament elnökének, majd ismét elbocsáthatja őket, ha úgy látja, hogy ennek eljött az ideje. Kavelasvilit nem a nép választotta meg, hanem a grúz parlament, és ez a parlament Ivanisvili parlamentje. Ha Kavelasvili makacsnak vagy árulónak bizonyul, Ivanisvili néhány napon belül eltávolíthatja hivatalából, vagy akár börtönbe is vetheti.”
Szíria Aszad után
A londoni The Guardian című független napilap úgy véli, hogy a külpolitikai előrejelzések és aggodalmak nem fojthatják el a rezsim bukásának ünneplését:
„Szíria jövőjének iránytűje a szíriai polgári lakosság kell, hogy legyen. Most neki kell utat mutatnia. Mi a szíreknek bizalmunkkal és támogatásunkkal tartozunk.”
„A bukott szír diktátor azt állította, hogy ő még harcolt volna, de az oroszok evakuálták. Elmondása szerint nem akart sem lemondani, sem elhagyni Szíriát”, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap, majd így folytatja:
„Bassár el-Aszad volt szíriai vezető kiadta első nyilatkozatát a rezsim bukása óta, írja a Sky News. A szíriai elnökség Telegram-csatornáján közzétett bejegyzésében azt írta: ő azt tervezte, hogy tovább harcol a lázadók ellen, de az oroszok kimenekítették.
»Az események során egyetlen pillanatban sem gondoltam arra, hogy lemondjak vagy menedéket keressek. Az egyetlen lehetőség az volt, hogy folytassuk a harcot a terrorista támadás ellen« – írta. Azt állította, hogy Damaszkuszban maradt, amíg a lázadó erők be nem hatoltak a városba, és csak ez után, az orosz erőkkel egyeztetve költözött át a tengerparti Latakia tartományban lévő orosz katonai támaszpontra.
Aszad elmondása szerint azt tervezte, hogy tovább harcol. De kiderült, hogy saját erői teljesen összeomlottak a lázadók előrenyomulása következtében és a Hmeimim légibázist, ahol tartózkodott, dróntámadás érte. »Mivel nem volt használható eszköz a bázis elhagyására, Moszkva kérte, hogy a bázis parancsnoksága december 8-án, vasárnap este intézkedjen azonnali evakuálásáról Oroszországba« – tette hozzá. A közleményt azzal zárta, hogy hamarosan »részletes beszámolót adnak a történtekről«.”
Az új damaszkuszi hatalommal való tárgyalásokról ezt írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„A napokban több nyugati delegáció látogat Damaszkuszba. Az EU szíriai küldöttségének vezetője, Michael Ohnmacht német diplomata csak hétfőn kezdett megbeszéléseket Damaszkuszban. Az Unió külügyminisztere közölte, hogy az ottani helyzet több párt képviselőit, köztük a HTS lázadóit, valamint az ország de facto külügyminiszterét is érintette. Kaja Kallas külügyi képviselő kedden konstruktív kezdeti kapcsolatokról« számolt be. Az EU készen áll, hogy újra megnyissa diplomáciai képviseletét Damaszkuszban, hogy ott teljes mértékben dolgozhasson, hangoztatta. Eddig az EU diplomatái Bejrútban állomásoztak, de nem volt köztük a Damaszkuszban akkreditált nagykövet. A külügyminisztérium azt is közölte, hogy meg kell vizsgálni a damaszkuszi diplomáciai jelenlét lehetőségeit.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az Európai Tanács tagjaihoz írt levelében fokozott pénzügyi kötelezettségvállalást ígért Szíriának és a szomszédos országoknak. »Az alapvető szolgáltatások helyreállításától kezdve megtehetnénk, hogy kibővítsük Szíriában a finanszírozási tevékenységünket, beleértve az egészségügyhöz, az iskoláztatáshoz, valamint az energia- és vízellátáshoz való hozzáférést« – fogalmazott. Ha világos, hogyan kormányozzák az országot, akkor beszélhetünk újjáépítési projektekről is.”
Jun elnök bukása Dél-Koreában
A dél-koreai parlament megszavazta Jun elnök felelősségre vonását és bukását az alkotmány megsértésével kapcsolatos vádak alapján. A tajpeji Lianhe Bao című kormánypárti napilap elégedett a döntéssel:
„A parlamenti szavazás zökkenőmentesen zajlott, és a lakosság tapssal fogadja ezt a döntést. Ez azért volt lehetséges, mert az ellenzéken kívül Jun saját soraiból származó képviselők is vádemelési eljárást sürgettek. Jun erre valószínűleg nem számított. Dél-Korea jelenleg azt mutatja, milyen fontos az ellenzéki erők felügyeleti és ellenőrzési funkciója egy demokratikus rendszerben. Ha egy kormány nem a nép érdekében gyakorolja hivatalát, hanem csak hatalmi politikára használja fel, azt le kell szavazni.”
A szöuli The Korea Herald című, angolul megjelenő tabloid így elemzi Jun elnök bukását:
„Jun bizarr nézetei az »államellenes erők« létezéséről és a katonaságnak a sikertelen puccsban való felhasználásáról szörnyű emlékeket idéztek fel azok számára, akik az 1980-as évekig tartó katonai diktatúrát átélték. Ám Jun érvelése távol állt Dél-Korea valóságától, amely egy fejlett ázsiai demokrácia élénk kultúrával és komoly gazdasági befolyással rendelkezik – ez egy olyan nemzet, amely nem akar visszatérni a katonai uralom sötét múltjába. Az ideiglenes kormány azonban számos kihívással néz szembe. A következő hónapokban valószínűleg a koreai gazdaságot is érinti a politikai turbulencia. És az országnak vissza kell állítania kulcsfontosságú szövetségesei bizalmát is.”
A madridi El Mundo című közép-jobboldali napilap ezt írja a dél-koreai államválságról:
„Jun Szogjol felmentése a dél-koreai parlament által, 12 nappal az után, hogy az eddigi elnök kihirdette a hadiállapotot, amely alig hat óráig tartott, átmenetet nyit a politikai feszültségektől sújtott országban. A parlament lépései és a polgárok mozgósítása mutatja, milyen erős a koreai demokrácia. Miközben az alkotmánybíróságra vár – amelynek 180 napja van dönteni Jun hivatalból való elmozdításáról –, Han Duckszu technokrata átmenetileg átvette a hivatalt. (…) A puccskísérlettel az ország, amely az Egyesült Államok szövetségese a phenjani nukleáris fenyegetéssel szemben, egyben kiemelte az illiberális modell kiterjesztésének kockázatát is. Ez annál is inkább igaz, mert egybeesik Trump beiktatásával, és nem független attól a globális instabilitástól, amelyben a kettészakadt koreai félsziget jelenleg fontos szerepet játszik az ukrajnai háborúban való észak-koreai részvétel miatt. A dél-koreai válság csak akkor tekinthető befejezettnek, ha véget ér a bizonytalanság az országban, amely eddig Ázsia egyik legstabilabb országa volt.”
Ki áll Kirillov meggyilkolása mögött?
A prágai Hospodarske Noviny című konzervatív gazdasági napilap ezt írja:
„Ukrajna azzal vádolja az orosz hadsereget, hogy gázgránátokat használ katonái ellen. Igor Kirillov tábornok állt az új TOS-2 lángszóró rendszer bevezetése mögött, amely elődjéhez, a TOS-1-hez hasonlóan rettegett fegyver az ukrán hadszíntéren. [Tosocska egy olyan rakéta-sorozatvető, amit termobárikus bombák kilövésére használnak. Ezek a vákuumbombák kiszippantják az oxigént a levegőből, ezzel pusztító erejű, erőteljes robbanást és óriási nyomáshullámot hoznak létre.] Az ukránoknak tehát jó okuk volt arra, hogy törvényes célpontként a tábornokot célozzák meg. Az a tény, hogy Ukrajna ilyen szándékosan cselekedhet Moszkva kellős közepén, rendkívül aggasztó lehet az orosz vezetés számára.”
A koppenhágai Politiken című liberális napilap így érvel:
„Ha valóban ukrán ügynökök állnak a támadás mögött, az nem jelent mást, mint azt, hogy Putyin még saját fővárosában sem tudja megvédeni a népét. Ez önmagában is elég komoly dolog, mert minden autokrata és diktatúra elsődleges célja saját hatalmának fenntartása. De ehhez olyan emberekre van szükség, mint Kirillov, akiknek cserébe meg kell kapniuk a garanciát, hogy ugyanaz a hatalom védi és bőségesen finanszírozza őket. Ha ezt a megegyezést felbontják, az egész rendszer összeomolhat. Persze egyetlen merénylet nem ingatja meg azonnal a rezsimet, ahogy a korábbi támadások sem vezettek összeomláshoz. De mindez felemészti egy rezsim hitelességét. És felmerül a kérdés, hogy ki lesz a következő áldozat?”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
