Kerényi Péter főszerkesztőként évtizedeken át készített jobbnál jobb vetélkedőket Vágó Istvánnal. A Legyen Ön is milliomos!-ból több mint ezret, kimagasló volt még a Pókerarc és a Mindent vagy Semmit.
Vissza-Vágó címmel gazdagon illusztrált, tartalmas és Vágó zenélését tartalmazó könyvet írt beszélgetőtársam, Kerényi Péter.
Az általad főszerkesztett műsorokban rengeteg olyan kérdés volt, amelyekre nem lehetett tudni a választ. Nehezek. Csak tippelni lehetett.
– Nem is az a lényeg, hogy tudod-e a választ, vagy nem. A Pókerarcnál is az a lényeg, hogy hiszed-e, hogy tudod. Hiszed-e, hogy nem tudod? Hiszed-e, hogy a másik jobban tudta, vagy nem hiszed, nincs elég önbizalmad, és bár nem te vagy az utolsó helyen, de mégis berezelsz, és megnyomod a pánikgombot. Nem a kérdésről szól a vetélkedés, hanem az egész az EMBERRŐL. Az emberről szól az embereknek. A közvetítő motívum ebben a vetélkedő, a kérdések. Egy félreértést szeretnék eloszlatni: úgy gondolják, hogy egy vetélkedő arról szól, hogy ki mit tud. Dehogy! A vetélkedő EGY MŰSOR. Az, hogy ki mit tud, az szinte mellékes dolog. Azért csináljuk, hogy otthon 3 millió ember szórakozzon. Ahhoz neked nem kell tudnod! Ha te sokszor nem tudsz válaszolni, de szórakoztatóan vagy tudatlan, a nézőknek akkor is tetszik.
Gyakran hiába gondolkodik az ember, nem jut eszébe a jó válasz…
– A Milliomosban nincs gondolkodási időhatár. Ott ülsz napestig, és töprenghetsz. Ezt felvételkor is borzasztó elviselni. (Egy részét ki is vágjuk.) Például van egy játékos, aki egyszerűen nem válaszol. Nem, nem, nem. Gondolkodik. Még gondolkodik, még gondolkodik. Ha egy műsor hatvan percig tart, akkor neked azt kell fölmérned szerkesztőként, ha ő hatvan percet gondolkodott, az két percet ér, hármat vagy ötöt. Van olyan, aki annyit gondolkodott (ahogy ezt a könyvben meg is írtam), hogy Vágó Pisti leugrott a székből, és azt mondta: Tökön szúrom magam! Azt hitte, hogy azt ki fogom hagyni a vágásnál! Dehogy hagyom ki a műsorból! Tudom, hogy mielőtt ez a műsor lemegy, a Blikk már aznap reggel megírja, hogy tökön szúrta magát Vágó István, és ettől aznap este 250 000-el több nézőnk lesz. Abban vagyunk érdekeltek, hogy sok embert szórakoztassunk.
Folytassuk a főszerkesztő további feladataival.
– Amikor megvannak a játékosjelöltek, akkor a szerkesztő behívatja a játékosokat egy meghatározott időpontra. Az adatbázisból összeállítja és előkészíti azokat a kérdéscsoportokat, amelyek abban a felvételi szakaszban játszani fognak. Azután megérkeznek a játékosok. Délelőttre egy csoport játékos érkezik, mert ülhetnek többször a körben, s délutánra is egy szett játékos érkezik. Bevezetik őket a stúdióba. A főszerkesztő az, aki megmutatja nekik a stúdiót; kipróbálhatják, hogyan kell gombot nyomni a sorkérdésnél; eljátszunk egy próbasorkérdést. Elmagyarázzuk, hogy bemutatkozáskor hogyan kell jelezni, hogy ők azok, hogyan nem, mikor szabad felállni a székből, amikor mondták a nevüket, hogy odajöjjenek a játékvezetőhöz. Kipróbálják, hogy a játékvezetőhöz odajönni milyen érzés, és végül elmagyarázzuk a szabályokat. Kimennek, s legközelebb akkor találkozunk velük, amikor küldik be őket játékra. Minden ilyen műsorban van egy bemelegítő ember, kvázi tapsnok, aki jelzi a képen kívül, hogy most lehet örülni, vagy meddig kell tapsolni ahhoz, hogy például a bevezető képsor végigmenjen. A szerkesztő azután beül a vezérlőbe, ahol csak a kérdések vannak, és a számítógép kezelői. A vezérlő, ahol a rendező, rendezőasszisztens, képvágó stb. tartózkodik, az egy egész másik hely a Milliomosban. Ők nem láthatnak rá erre a számítógépes agyra. Sőt, kezdetben a biztosító embere ott ült (mert a nagy nyeremények kifizetését náluk biztosítottuk), nehogy összejátsszunk a játékosokkal. (Bár erre a korábbi becsületes munkámat ismerve nem volt szükség.) Az elején nem hagyhattam el a szobát, amelyben dolgoztam, még az ebédemet is behozták.
A jubileumi ezredik adásig Vágó mintegy 30 000 kérdést tett fel, kb. tízezren jutottak el a sorkérdésig, és közülük mintegy kétezren távozhattak pénznyereménnyel.
Nagy pénzek forogtak. 25, majd 40 millió forint…
– Én is frászt kaptam eleinte! Azt gondoltam, ha az első játékos megnyeri a fődíjat, engem azonnal kirúgnak! De azután rá kell jönni, hogy nem így van. Nem szerzi meg. Nem kell neked arra vigyázni. Amikor a 40 milliós kérdés következik, és a játékos 20 millión áll, meg kéne szereznie a 40 milliót! Jön a nagy kétely: az ember nyert 20 millió forintot, ha megáll. Továbbmehet még 20 millióért, ha kéri a következő kérdést, de ha rosszul válaszolja meg, visszaesik 1,5 millióra. Akkor már nem húszmillió nyernivalóm van nekem lélektanilag, hanem húszmillió nyernivalóm és 18,5 millió vesztenivalóm! Megőrültem, hogy ezt kockáztassam? Odaadom a biztos 18,5 milliómat azért, mert hátha olyan lesz a kérdés, amit tudok? Jó, még mindig megállhatok, ha nem tetszik, mert ilyen is volt… A játék teljes történetében egyszer vitték el a főnyereményt.
Pláne, hogy eleinte a biztosító fizette volna a nagy összeget.
– Az első húsz-huszonöt adásban. Azután rájöttek, hogy fölösleges a nyereményt „biztosítani”. Megbizonyosodtak, hogy sokkal nehezebb dolog elérni, hogy valaki 40 milliót nyerjen, mintsem azon igyekezni, hogy jaj, mit csináljak, nehogy elvigyék. Kell a nagy nyeremény is a műsor nézettségéhez! Mondok példát a bizonytalanságra. Van egy játékosunk, aki eljutott egy bizonyos magaslatig, mondjuk a 20 millióig, és szíve szerint megállna, és állandóan hezitál: „Jelöljük meg az A-t, jelöljük meg a C-t, mégis az A-t”, de hát még van egy telefonos segítsége. „Úgy gondolom, hogy végül is az A-t, de jó, telefonáljunk.” Művészeti kérdés, a lányát hívja, aki ilyen területen dolgozik. A lánya nagyon határozottan azt mondja, hogy C, majd a vonal bont. Azt mondja a pasas, akkor legyen C. Azt mondja a Vágó: „Egyetlen mondatra megváltoztatja a véleményét, eddig ahhoz ragaszkodott, hogy legyen A.” A játékos: „Igaz, akkor legyen A.” „Nem hallgat a lányára, aki művészetekkel foglalkozik?” – kérdezi Vágó. Már azt sem tudja a játékosunk, hogy hol van. Úgy elveszett. Ezen, gondolom, megmutattam, hogy mi a lélektana ennek a játéknak. Nem az a kérdés, hogy a játékos tud-e valamit, vagy nem, hanem arról szól, hogy abban az 1 percben kinek milyen a pillanatnyi diszpozíciója. Ha összezavarodtál, elbizonytalanodtál, akkor nem tudod. Ez nem arról szól, hogy tudod-e, hanem arról, hogy abban a tíz másodpercben tudtál-e, mersz-e válaszolni.
Honnan ennyi okos, nagy tudású versenyző, akiket láthattunk?
– Van, aki tájékozott, tud, akad, aki ebből sportot űz. Mai napig létezik a Mindent vagy Semmit bajnokaiból egy társaság, megcsinálták a nyomógombokat, és egyikük lakásán húsz évvel a játék után is kérdéseket kitalálva játszanak egymás ellen. Ez egy szenvedély. Akadnak olyan játékosok, vagy voltak olyan játékosok, akik minden játékban játszanának, ha csak lehetne. A Géniuszok Géniusza, dr. Kovács Attila (a könyvben is írt) azt mondja, 50 játékban játszott, ebből 48-at megnyert. Több autót és sok pénzt. Megérdemelten, mert a gyors válaszadásban nincs hozzá fogható. Cserey Gábor volt az egyetlen 40 milliós nyertes a Legyen Ön is Milliomos!-ban Volt több ezer játékosom. Sok kiemelkedő. Az országban több Kvízjátékosok klubja van. Ott edzenek.
A Legyen Ön is milliomos! elsősorban az RTL nevéhez fűződik…
– A Milliomos licencét 2000-ben az RTL vásárolta meg, és egy külsős producer cég valósította meg. 2000. február 29-én kezdődtek a felvételei. Rengeteg nézője lett! Mindig bőven kétmillió fölött. Ma már ilyen televíziós nézettség nem lehetséges. Sok a versenyben levő csatorna, a podcastok és az internetes filmnézési lehetőség. Vágóval a Legyen Ön is milliomos!-ból 1260 valahányat készítettünk, ami tekintélyes mennyiség. Azt mondták a tévések, hogy csökken a nézettség, és emiatt időnként szüneteltettük három hónapra nyaranta a Milliomost, amikor folytattuk, akkor is másfél és kétmillió közötti ember nézte.
Mikor volt a legnagyobb a nézettségetek?
– A Heti Hetes Milliomosnak volt a legnagyobb a nézettsége, ami speciális adás volt (ezt nevezik keresztpromóciónak), amikor a Heti Hetes szereplői vetélkedtek a Milliomosban. Ennek a műsornak 3 millió 200 ezer nézője volt, ami 200 ezerrel több, mint a Kovács Kokó Európa-bajnok győztes meccsének.
Most a TV2-nél van a licenc. Egy időben Vágóval átmentetek oda, de…
– Ahol van munka, ott végezzük. A TV2-től kerültünk át az RTL-hez, az RTL-től vissza a TV2-höz. Ez helyes volt-e, vagy sem, nem tudom. Az RTL-nél az volt Vágóval a meggyőződésünk, hogy nem külföldi licenceket kellene most már vennünk, hanem mi magunk is tudunk olyan játékot készíteni, amit külföldön kellene és lehetne eladni. Készítettünk néhány pilotműsort, és mindegyik mindig tetszett az RTL-nek, csak egy kicsit módosítsuk ezt, csak kicsit módosítsuk azt, és aztán valahogy elhalt a dolog. Majd jöttünk egy újabbal – s amikor ez már évek óta ment, hogy mindig hozunk valami újat, de nem tudom, miért, nem lett műsor belőle, Pistával elvesztettük a türelmünket, és átmentünk a TV2-höz. Egy vetélkedőre hívtak, amit meg is csináltunk. Rettenetes volt, meg is írom a könyvben, hogy olyanokat állítottak a TV2-n, hogy a Beatlesről ne kérdezzünk, mert azt az ő nézőközönségük nem ismeri… Egy fiatal supervisor hölgy küldött nekünk egy e-mailt, hogy az ötszáz kérdésből, amit átadtunk a műsorhoz, majdnem fele vagy kétszáz nem alkalmas. Kiderült, hogy azért nem, mert a kérdéseket meg az első válaszokat megnézte, de a négy válaszvariációt nem. Ha abban olyanok vannak, hogy három belőle nyilvánvalóan nem helytálló, akkor az viszont egy nagyon könnyű kérdés. Amikor ezt láttam, akkor átmentem a velem szomszédos öltözőbe a Pistához, és mondom: „Pistám, most kaptunk egy e-mailt, ami arról szól, hogy mi tulajdonképpen dilettánsok vagyunk a TV2 számára.” Pista is megmorcosodott, begurult, de inkább műbalhéként, mert ezt nevetségesnek tartotta nyilván, hívatta a supervisort. Itt hangzott el az a legendás mondat, hogy „Miért hívták a Kerényit meg engem ebbe a televízióba, ha az ilyen típusú vetélkedő kérdések ilyen mértékben nem kellenek? Hát maguk nem tudják, hogy ha elönti az agyunkat a vörös köd, képesek vagyunk olyat mondani, hogy Moliére?” Ez volt az, amikor a hölgy már elszaladt volna, mert nem volt biztos benne, hogy hogyan fogja a Pista ezt a mondatot befejezni. És azután készült egy új műsor (abban nem voltam benne). Ennek voltak az előkészületei, és amikor egy felvétel próbájáról Pista hazament ebédre, akkor hívta fel egy újságíró telefonon, hogy mit szól hozzá, hogy kirúgták a TV2-ből. Azt mondta, mi az, hogy kirúgtak, most jöttem haza ebédelni. Azt mondja az újságíró, itt a sajtóközlemény, ott közlik. Annyi becsület és bátorság nem volt bennük, hogy a szemébe elmondják, hogy nem akarják. És mitől lehetett nem akarni egyik pillanatról a másikra valakit, akit két éve hívtak ide vissza? Nem publikus a valódi ok, de Pista úgy gondolta, kiderítette, mi volt. Most a TV2-nél van a licenc, ha tartani akarják, és nem akarják visszaadni, akkor megint sugározni kell. Most Palik Lacival, de ehhez a mostani műsorhoz már nincs közöm.
A tévében sohasem vettek föl állandóra?
– Nem akartam. Már a pálya elején ajánlották, hogy legyek televíziós belsős. Akkor azt gondoltam, hogy azért nem akarok, mert ott olyan egzaltált emberek vannak, akik mindenáron a művészi ambíciójukat akarják érvényesíteni, ezért mosolyogva hátulról sípcsonton rúgják az embert. Akkor még nem tudtam: lehet, hogy a televízió kiemelten ilyen, de minden munkahely hasonló. Valaki mindenütt akad, aki kellemetlenséget akar neked okozni.
Sok pénzt kiosztottatok, jutott-e nektek is? Neked és Vágónak?
– A Legyen Ön is milliomos! nem arról szól, hogy a műsorkészítők legyenek milliomosok (jót nevet), hanem arról, hogy a játékosok, akik nyernek. Tisztességesen megfizettek bennünket, de például egy filmben levő színészi gázsihoz a miénk nem mérhető. Becsületes munkát végeztünk, amit élveztünk.
Nem zavart, hogy a népszerűség Vágóé, te pedig a háttérben maradtál?
– Szakmai körökben engem is ismertek és megbecsültek. A játékosok közül is több ezerrel találkoztam. Az enyém háttérszakma. Nem képernyős, de ugyanolyan fontos, mint a műsorvezetés. Vágó Pista szokta volt mondani, hogy olyanok vagyunk, mint az akrobatikában a légtornászoknál a repülő és az elkapó ember. Ha a kettő nem tud együttműködni, akkor a repülő ember leesik. Ha hibáztunk, nagyon sokszor együtt hibáztunk. Nem külön-külön.
Csupán a fényképezkedés kedvéért, Kerényi is kipróbálta, milyen a játékvezetői magas székben ülni… (Fotó: magánarchívum)
