Az öregedő társadalmak egyik komoly problémája a demenciás esetek növekvő száma. Sajnos erre az összetett tünetegyüttesre nincsen gyógymód, éppen ezért fontos a megelőző stratégiákra koncentrálni. Spanyol kutatók egy olyan élelmiszerfajtát tettek tüzetesebb vizsgálatok alá, amelynek a demenciára gyakorolt hatásával kapcsolatban korábban ellentmondó eredmények születtek-foglalta össze a HVG.
Jelenleg több mint 50 millió ember él a világon demenciával, és az időskori elbutulásban szenvedők száma várhatóan megháromszorozódik 2050-re. Sajnos e betegségre ma még nincsen gyógymód, és a tüneti kezelések is csak csekély eredményeket hoznak. Viszont az agy egészsége támogatható az étrenddel, így több kutatás is összpontosított már életmódbeli tényezőkre, elsősorban az elfogyasztott ételekre. A mediterrán étrend ebből a szempontból kiemelkedő, bizonyítottan a demencia kockázatának a csökkenésével jár. Mivel a diófélék alapvető fontosságúak ebben az étrendben, több kutatás is vizsgálta kifejezetten ennek az ételfajtának a hatását az elbutulás megelőzésére.
Azonban a korábbi tanulmányok eredményei nem voltak egyértelműek, ezért is gondolták úgy a spanyol UCLM (Universidad de Castilla-La Mancha) szakemberei, hogy újra megvizsgálják, összefüggésbe hozható-e a rendszeres diófogyasztás a demencia kockázatának csökkenésével. A kutatók az Egyesült Királyság hosszú távú kutatási projektjére, a Biobank adataira támaszkodtak, ami több mint fél millió ember egészségi állapotát követi. Több mint 50 ezer, 40 és 70 év közötti résztvevőt választottak ki, akiktől adatokat kaptak egészségi állapotukról, életmódjukról és diófogyasztásukról. Akik a vizsgálat kezdetén demenciás panaszokról számoltak be, azokat kizárták a vizsgálatból, annak érdekében, hogy a kutatás egyértelműen azonosíthassa az új eseteket. A vizsgálatba bevontak adatait 2007-2012 (alapállapot) és 2013-2023 (követés) között elemezték.
A vizsgálati alanyokat két fő kategóriába sorolták. Az egyikbe azok kerültek, akik naponta ettek diót, a másikba azok, akik nem. A diót evőket újabb két csoportba sorolták: akik napi egy marékkal (kb. 30 gramm) ettek, illetve akik ennél többet. Erre a megközelítésre azért volt szükség, hogy a kutatók egyértelműsíthessék, hogy vajon a nagyobb mennyiség tényleg hozzájárul-e a védőhatáshoz.
A vizsgálat végére a résztvevők 2,8 százalékánál diagnosztizáltak demenciát. Amikor a kutatók összehasonlították a diót fogyasztókat a nem fogyasztókkal, azt találták, hogy a rendszeres diófogyasztás 12 százalékkal csökkentette a demencia kockázatát, és ez a hatás, még akkor is egyértelmű volt, amikor olyan tényezőket is figyelembe vettek, mint az életkor, a nem, a testtömeg-index, az iskolai végzettség és az életmód.
A GeroScience tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint a legerősebb kapcsolatot azoknál találták, akik naponta legfeljebb egy marék diót ettek – úgy tűnik, ez a mennyiség adta a legnagyobb védelmet, a több dió fogyasztása már nem járt további előnnyel. A kutatók azt is megállapították, hogy a sózatlan diófélék, például a mandula és a kesudió hatásosabbak voltak, mint a sózottak vagy a feldolgozottak.
Érdekes volt, hogy a szakemberek erősebb kapcsolatot találtak a dió és a demencia csökkent kockázata között az egyes alcsoportokban. Kiderült, kik profitálnak a leginkább a diófogyasztásból: a nők, az idősebbek, a nemdohányzók és azok, akiknek az életmódja alacsonyabb kockázattal jár (mérsékelt alkoholfogyasztás, rendszeres fizikai aktivitás és egészséges alvási szokások).
Az eredmények ígéretesek, azonban arról is szólni kell, hogy ennek a tanulmánynak is voltak korlátjai. Például hogy a diófogyasztásra vonatkozó adatok önbevallásos étrendi értékeléseken alapultak, amelyek néha pontatlanok lehetnek a memóriazavarok miatt, vagy azért, mert a résztvevők szívesebben számolnak be egészségesebb viselkedésről.
A tanulmány megfigyeléses volt, ami azt jelenti, hogy csak összefüggéseket tárt fel, nem pedig azt, hogy a dió közvetlenül csökkenti a demencia kockázatát. Az a mechanizmus pedig, amellyel a diófélék védhetik az agy egészségét, továbbra is spekulációk tárgya. A diófélék persze gazdagok antioxidánsokban, egészséges zsírokban és olyan bioaktív vegyületekben, amelyek csökkenthetik a gyulladást és az oxidatív stresszt – ez pedig két olyan tényező, amelyről úgy tartják, hogy hozzájárul a kognitív hanyatláshoz. Azonban ahhoz, hogy pontosan megértsük, hogyan befolyásolhatja a diófélék az agyműködést, és vajon más, hasonló tápanyagprofillal rendelkező élelmiszerek is hasonló előnyökkel járnak-e, további kutatásokra, klinikai vizsgálatokra van szükség.
