Százéves korában elhunyt Jimmy Carter, az Amerikai Egyesült Államok korábbi elnöke.
A Nobel-békedíjas amerikai politikus korábban Georgia állam kormányzója volt, majd 1977. január 20. és 1981. január 20-a között az Amerikai Egyesült Államok 39. elnökeként tevékenykedett, s az Egyesült Államok eddig leghosszabb életű elnöke volt.
Carter 1924. október elsején született Plains-ben.
Több fontos nemzetközi megállapodás kötődik a nevéhez, írja a Wikipedia. Így 1977-ben megegyezett Torrijos panamai vezetővel, hogy legkésőbb 2000-ig az USA mindenképpen átadja a Panama-csatornát. 1978-ban visszaadta Magyarországnak a Szent Koronát és a koronázási ékszereket. Ugyanebben az évben sikeresen közvetített Egyiptom és Izrael között, aminek eredményeképpen aláírták a Camp David-i egyezményeket, mely a közel-keleti térség békéjének tartós megteremtését célozta.
1979-ben megszüntette az USA-barát politikát folytató nicaraguai diktátor, Somoza támogatását, ami a szovjetek által támogatott sandinista mozgalom hatalomátvételéhez vezetett.
A Szovjetunióval és a kommunista blokk országaival folyamatos párbeszédre törekedett. 1978-ban engedélyezte a Szent Korona visszaadását Magyarországnak (ezért 1996-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét a csillaggal). Folytatta a Nixon által megkezdett közeledési politikát, majd hivatalosan is diplomáciai kapcsolatokat létesített a kommunista Kínával – ezzel párhuzamosan megvonta Tajvan diplomáciai támogatását.
Bécsben aláírta Brezsnyevvel a második hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról szóló (az ún. SALT-II) egyezményt. (Igaz, ezt a kongresszus sohasem ratifikálta.) Nem sokkal az egyezmény aláírása után a szovjet csapatok bevonultak Afganisztánba, ami megakasztotta a megbékélési folyamatot.
1980 januárjában Carter új külpolitikai irányelveket hirdetett meg. A Carter-doktrína értelmében „minden, a Perzsa-öböl birtoklására tett külső kísérletet az USA saját létfontosságú érdekei ellen szóló támadásnak tekint, és ha kell, akár katonai erővel is elhárít”.
Nem tette népszerűbbé a Carter-adminisztrációt, hogy a második olajválság (1979) következményeként magasba szöktek az energiahordozók árai. A kétszámjegyű (évi átlagban 12%-os) infláció a gazdasági növekedés stagnálásával és jelentős munkanélküliséggel társult.
Leginkább azonban az iráni túszdráma ártott Carter népszerűségének. 1979. november 4. és 1981. január 20. (Reagan hivatalba lépése) között képtelenek voltak kiszabadítani az amerikai nagykövetségen fogvatartott 66 túszt.
Nem volt meglepő, hogy az 1980-as elnökválasztáson Reagannel felálló republikánusok megakadályozták Carter újraválasztását.
Carter a plains-i otthonában hunyt el december 29-én. Halálhírét a fia, James E. Carter III közölte a Washington Posttal.
