Az eddig leghosszabb életkort megélő volt amerikai elnökként (1977–1981), százéves korában hunyt el vasárnap ifj. James Earl Carter (népszerű nevén Jimmy Carter) georgiai földimogyoró-farmer és politikus. Sokan szerencsétlen vagy tehetségtelen amerikai elnöknek tartják, noha éppen ő hozta össze az első közel-keleti békeegyezményt: Egyiptom és Izrael az ő erőfeszítései nyomán Camp Davidben kötött békét 1978 szeptemberében, amihez Carter még Josip Broz Tito akkori jugoszláv elnök közreműködését és tanácsait is kikérte, amikor Titot 1978 elején hivatalos amerikai látogatásra invitálta). Sikertelen 1980-as újraválasztási kísérlete után Carter emberbaráti és békeküldetésekkel foglalkozott, valamint jótékonysági szervezetén keresztül a világ több mint száz országában (köztük Magyarországon is) házakat épített (saját kétkezi munkáját is felhasználva) a hajléktalanok számára. (Minderről Carter századik születésnapján írt a Szabad Magyar Szó.) Carter 2002-ben mindezekért Nobel-békedíjat kapott. Legnagyobb sikereit és valószínűleg legboldogabb éveit csak hivatali ideje után élte meg elválaszthatatlan feleségével, Rosalynn Carterrel együtt, aki alig több mint egy évvel férje előtt halt meg. – Átlapoztuk a világsajtót Stockholmtól Jeruzsálemig és New Yorktól Tokióig.
Jimmy Carter százéves volt
A New York Times című, 1851-ben alapított 132 Pulitzer díjas liberális napilap ezt állapítja meg Jimmy Carter életéről:
„Eddig Cartert, aki vasárnap, 100 éves korában halt meg a georgiai Plainsben, átlagos elnöknek tekintették, akinek egyetlen hivatali ideje olyan körülményekre és eseményekre emlékeztet, amelyek egyszerűen legyűrték: az iráni válság, amelynek során 52 amerikai diplomatát ejtettek túszul az iráni fundamentalisták; az elhibázott kísérlet azok kiszabadítására; hosszú sorok a benzinkutaknál és az infláció; az afganisztáni szovjet invázió. De egyszersmind Amerika egyik legnagyobb volt elnökének is tartják őt, mert személyes karizmáját béketeremtőként, kulisszák mögötti diplomataként, emberi jogi szószólóként, választási megfigyelőként és a hajléktalanok védelmezőjeként használta fel utódainak és országának megsegítésére. Élete számtalan tanulsággal szolgál a világ vezetői számára.”
A Jerusalem Post című, 1932-ben alapított jobbközép konzervatív napilap így foglalja össze Carter munkáját:
„A közéleti személyiségek életében gyakran terjednek szokásos narratívák. Jimmy Carter esetében ez így hangzik: egy szerény földimogyoró-termelő és Georgia egykori kormányzója minden eséllyel szemben dacolva megnyeri a Fehér Házat az erény és a tisztesség kombinációjával, valamint a Watergate-botrány utáni politikai tisztogatás farvizén. A következő négy évben az infláció és az iráni ajatollahok utolérik és legyűrik őt. Az újraválasztást elveszíti az energikus Ronald Reagan ellen. A második felvonásban azonban a volt elnök bejárja a világot, jót, békét és fényt terjesztve, miközben segít biztonságos és megfizethető lakhatást építeni a rászorulók számára és küzd a szegénység és a betegségek ellen.”
A Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap azt kérdezi:
„Valóban kudarc volt-e Carter elnöksége? Nem könnyű megmondani, mi okozza az elnöki poszt kudarcát: háború, évekig tartó gazdasági problémák, polgárháború? Néhány nagyra becsült elnök mindezeket a dolgokat megtapasztalta hivatali ideje alatt. A Carter kormányzat legnagyobb külpolitikai vívmánya volt a Camp David-egyezmény, amely hosszú, bár nyugtalan békét hozott a Közel-Kelet legveszélyesebb gyújtópontjára. Nehéz elképzelni, hogyan jöhetett volna létre megállapodás az egyiptomi Anvar Szadat és az izraeli Menahem Begin között Carter állandó jelenléte nélkül a tárgyalásokon.”
„Hozzájárult a nemzetközi békéhez és biztonsághoz, keményen dolgozott, hogy jobb hellyé tegye Amerikát – Jimmy Carterre emlékeznek a világ vezetői” – írja a budapesti Népszava című baloldali napilap, majd így folytatja:
„Joe Biden amerikai elnök hivatalos állami temetést rendelt el Jimmy Carternek, az Egyesült Államok 39. elnökének tiszteletére, aki életének 101. évében hunyt el vasárnap. Január 9-ét nemzeti gyásznappá nyilvánította. Joe Biden közleményében kiemelte: abban a megtiszteltetésben volt része, hogy ő és felesége hat évtizeden keresztül mondhatta barátjának Jimmy Cartert.
»Könyörületességével és morális tisztaságával azon dolgozott, hogy megszüntesse a betegségeket, ösztönözze a békét, előmozdítsa a polgári és emberi jogok ügyét, valamint a szabad és becsületes választásokat, otthont adjon a hajléktalanoknak« – olvasható a januárban leköszönő elnök közleményében. Joe Biden, az Egyesült Államok 46. elnökeként a hetvenes években hivatalban lévő elődjét nagyszerű jellemként, a bátorság, valamint a remény és az optimizmus embereként jellemezte.
Donald Trump leendő elnök a közösségi oldalán közzétett nyilatkozatban fejezte ki saját maga és felesége részvétét Jimmy Carter családjának. A volt és megválasztott elnök korábbi elődjéről úgy nyilatkozott »keményen dolgozott annak érdekében, hogy Amerikát jobb hellyé tegye, amiért a legmagasabb tiszteletem illeti meg«.
Donald Trump a 39. elnököt »igazán jó embernek« nevezte, és megjegyezte, hogy »miközben a politikát és a filozófiát illetően teljesen másképp gondolkodtunk, de azt felismertem, hogy igazán szerette és tisztelte országunkat«.
António Guterres ENSZ-főtitkár közölte, »amerikai elnöksége idején és azt követően Jimmy Carter jelentős mértékben hozzájárult a nemzetközi békéhez és biztonsághoz«.
Emmanuel Macron francia elnök arra emlékeztetett, hogy Jimmy Carter szilárd védelmezője volt a legkiszolgáltatottabbaknak és fáradhatatlanul harcolt a nemzetközi békéért.”
„A jó ember Georgiából”, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Jimmy Carter naplót vezetett az Egyesült Államok 39. elnökeként 1977 elejétől 1981 januárjáig. Csak 2010-ben adta ki a »fehér házi naplóját«, amelyben bő három évtizedes eltérések jegyei és megjegyzései is találhatók. Carter feljegyezte elnökségének csúcs- és mélypontjait. A legmélyebb élményt is megörökítette: az 1980. november 4-i elnökválasztáson elszenvedett megsemmisítő vereséget a republikánus Ronald Reagan ellen.
Carter és felesége Rosalynn úgy döntöttek, hogy a választási vereség utáni első hétvégét Camp Davidben, az amerikai elnökök pihenőhelyén, a marylandi Catoctin-hegységben töltik. »Sétáltunk, úsztunk és a jövőnkről beszélgettünk« – jegyzi meg Carter. Amikor visszatértek Washingtonba, Rosalynn depresszióba esett a Fehér Házból való küszöbön álló kényszerkiköltözés miatt. A mély vereséggel leszavazott elnök igyekezett megőrizni higgadtságát és felvidítani feleségét.
November 11-én, egy héttel a választás napja után Carter azt jegyezte be a naplójába, hogy jogi tanácsadója, Lloyd Cutler meglátogatta őt az Ovális Irodában. – Cutler felajánlotta, hogy segít kialkudni a díjakat előadásaimról és a könyveimről. »Ez nagyon felbátorított« – írja Carter, és így folytatja: »Cutler azt mondta, hogy az életet volt elnökként sokkal jobban fogom élvezni, mint elnökként élveztem.«
Aztán Carter hozzáfűz egy 2010-es kommentárt az 1980-as bejegyzéséhez: »Lloydnak igaza volt. Később láttam egy kartikatúrát a New Yorker magazinban, amin egy kisfiú felnéz az apjára, és azt mondja: »Apa, én ex-elnök akarok lenni, ha nagy leszek.«
Amikor Carter ezeket a sorokat írta, már rég túljutott a sikertelen hivatali időszak és a harminc évvel korábbi választási vereség traumáján. Enyhe öniróniával tekinthetett vissza a Fehér Házban eltöltött évekre: az elnöki hivatal mára már csak egy szerencsétlen buktatónak tűnt a rendkívül boldog ex-elnöki élet felé vezető úton.
2002-ben Carter megkapta a Nobel-békedíjat, ami kétségtelenül a volt elnöki pályafutása legnagyobb eredménye és a legnagyobb személyes elégedettséghez vezetett. Ezenkívül Cartert, a ma már tisztelt idős államférfit többször is bevetették informális közvetítőként a hivatalban lévő elnökök – Észak-Koreában és a Balkánon, Haitin és Kubában, Kínában és Szudánban. Fáradhatatlanul kampányolt az emberi jogok világméretű tiszteletben tartása mellett. Harcolt a rendkívüli szegénység leküzdéséért és az olyan betegségek felszámolásáért, mint a Dracontiasis, amelyet az úgynevezett guineai féreg terjeszt a fejlődő országokban, különösen Afrikában.
Keményen dolgozó ácsként kalapált a Habitat for Humanity nevű alapítvány építkezésein, amely állami lakásokat és szerény otthonokat épít az Egyesült Államokban és világszerte. Az atlantai Carter Központ szakértői csoportjaival választási megfigyelőként dolgozott minden kontinensen. Továbbá bő kéttucatnyi könyvet jelentetett meg: az emlékiratoktól (amelyekben életének mindegyik korszakát fedolgozta) és regényektől a gyerekkönyveken és képeskönyveken át a szakirodalomig (beleértve a boldog öregedés útmutatóját) és végül versesköteteket is kiadott. Jól fizetett előadóként pedig sokat utazott a világban.
Ennek ellenére, az 1980 novemberében történt balsiker brutális volt. 56 évesen a legjobb politikai életkorában Carter a korábban ragyogó karrierje szilánkjaival szembesült. Még az anyagi helyzete is bizonytalan volt, mivel az apjától örökölt farm a georgiai Plainsben adóságba csúszott, miközben Carter politikai karrierjét folytatta. Ám Amerikában, a »második esély« ígéretének földjén még az az elnök is, akit a jelenkori történelem elhamarkodottan a huszadik század egyik leggyengébbjeként írt le, lehetőséget kapott arra, hogy egyre magasabbra emelkedjen. És nemcsak metaforikusan: Carter 65 évesen megmászta a Kilimandzsárót Tanzániában, 70. életévében pedig a japán Fujiyama-hegyet.
Ifj. James Earl Carter 1924. október 1-jén született Plainsben, Georgia állam déli részén, egy szigorú földimogyoró- és gyapottermelő és egy ápolónő fiaként. Miután elvégezte a középiskolát, és néhány szemesztert Georgia egyetemein töltött, a csendes, de szorgalmas diák jelentkezett a marylandi Annapolisban működő Haditengerészeti Akadémiára, amely végül 1943-ban felvette. Nem sokkal azután, hogy 1946-ban tengerésztisztként végzett, Carter feleségül vette Rosalynn Smith-et, húga, Ruth legjobb barátnőjét.”
A stockholmi Dagens Nyheter című bulvárlap ezt írja Jimmy Carterról:
„Egy őszinte ember és egy fantasztikus ex-elnök, aki négy sikertelen évet töltött a Fehér Házban – ez az általános kép Jimmy Carterről, aki most 100 évesen meghalt. Ami Carter 1980-as Ronald Reagan elleni választási veresége utáni idejét illeti, nincs miről vitatkozni: 40 éven át a békéért harcolt és a szegénység ellen küzdött. De elnökségének képe is kőbe van vésve. Azért választották meg, hogy helyreállítsa az elnöki tisztség méltóságát, amelyek Nixon hazugságai és törvénysértései miatt vesztek el. De nem tudta kordában tartani az inflációt, és megaláztatás volt a nagyhatalom, az USA számára, amikor a teheráni amerikai nagykövetség munkatársait túszul ejtették.”
A tokiói Mainichi Shimbun című, egyik legnagyobb példányszámban megjelenő japán újság, amely több helyi kiadásban naponta kétszer jelenik meg, és angol változata is van, ezt jegyzi meg róla:
„Nagyra értékeljük Jimmy Carter fáradhatatlan elkötelezettségét az emberi jogok és a demokrácia mellett… Ő lett minden idők legjobb ex-elnöke. Carter olyan elnök volt, aki megpróbálta életfilozófiáját, amely magában foglalta a kemény munkát és az őszinteséget, bevinni a politikába, és ott továbbfejleszteni, hogy visszaadja az USA valódi arcát. Az utóbbi időben Carter eredményeinek elismerése megnövekedett, ami valószínűleg azt is mutatja, hogy az amerikai polgárok mennyire elégedetlenek a jelenlegi politikával.”
„Elvek, hit és alázat embere”, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap a világ politikusainak reakcióiról is írt:
Olaf Scholz kancellár hétfőn kijelentette, hogy Carterrel az Egyesült Államok elveszíti »a demokrácia elkötelezett harcosát«. A világ egy »nagy közvetítőt« is elvesztett, aki a közel-keleti békéért és az emberi jogokért kampányolt. Steinmeier német szövetségi elnök azzal méltatta Cartert, hogy a jövőben is »példakép és ösztönző erő« marad.
António Guterres ENSZ-főtitkár kijelentette, hogy Carterre »a kiszolgáltatottakkal való szolidaritásáért, rendkívüli tisztességéért, valamint a közjóba és közös emberségünkbe vetett rendíthetetlen hitéért« fognak emlékezni.
Abd al-Fattah al-Sziszi egyiptomi elnök a »humanitárius erőfeszítések szimbólumaként« méltatta Cartert az Egyiptom és Izrael között 1978-ban Camp Davidben létrejött történelmi békemegállapodásben játszott szerepéért. Carter »jelentős szerepe« „maradandóan bekerül a történelem évkönyveibe”.
Izchak Herzog izraeli elnök azt mondta, hogy a békeszerződés »sok évtizeddel később is a stabilitás horgonya az egész Közel-Kelet és Észak-Afrika számára«.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
