Vlagyimir Putyin 1999 óta folyamatosan tölti be az elnöki vagy a miniszterelnöki hivatalt. A sokak szerint törvénytelen 2012-es elnökválasztás után tért vissza a kormány éléről harmadik elnöki ciklusára a Kremlbe. Sztálin óta ő a leghosszabb ideje hatalmon lévő orosz/szovjet vezető, és Aljakszandr Lukasenka belorusz diktátor után a második leghosszabb ideje hivatalban lévő európai államfő. Putyin – talán életében először nyilvánosan – a minap bocsánatot kért az azeri repülőgép „orosz légtérben” elszenvedett sérülése (értsd: kazahsztáni katasztrófája) miatt. A világsajtó az elmúlt napokban Elon Musknak a német politikába történő beavatkozásával is foglalkozott, miután a világ leggazdagabb embere megtámogatta az AfD-t a bajor Welt am Sonntag c. hetilapban. – Átlapoztuk a világsajtót Koppenhágától Madridig és Londontól Budapestig.
Putyin a sötétségbe vezette népét
Kedden volt 25 éve, hogy – a XX. század utolsó napján, Borisz Jelcin váratlan lemondása nyomán – Vlagyimir Putyin államfői hatalomra került Oroszországban, akkor még csak ideiglenesen megbízott elnökként. A koppenhágai Politiken című liberális napilap ezt írja erről:
„Borisz Jelcin bocsánatot kért az oroszoktól, amikor 25 évvel ezelőtt szilveszterkor elhagyta hivatalát, és Putyin lett az első orosz elnök a Szovjetunió összeomlása után. [Jelcin] hitt abban, hogy az oroszok a szürke, stagnáló, totalitárius múltat maguk mögött hagyhatják és elindulhatnak egy fényes, civilizált jövő felé. Ez nem működött – mondta Jelcin és saját naivságára panaszkodott. Ezzel egy időben Vlagyimir Putyin akkori orosz miniszterelnök lépett színre. Mindenki tudta, hogy ő más kaliberű politikus. Ezt meg is mutatta brutális csecsenföldi fellépéseivel. Mindazonáltal volt remény arra, hogy – bár talán lassabb ütemben – tovább mozdítja Oroszország átmenetét a kommunista diktatúrából a demokratikus piacgazdaságba. Ez a remény ugyanolyan naiv volt.”
„Vlagyimir Putyin immár negyedszázada van hatalmon” – jegyzi meg a madridi El Mundo című közép-jobboldali napilap, majd így folytatja:
„Ez idő alatt Oroszország illiberális állammá változott, és a legnagyobb imperialista fenyegetéssé vált, amellyel Európa a második világháború óta szembesült. A volt kém, aki 1999. december 31-én vette át az elnöki posztot Borisz Jelcintől, ma már országában tekintélyelvű és elnyomó cárnak számít, kívülről pedig keresztes hadjáratot vezet a nyugati hegemónia ellen. A Szovjetunió összeomlása – Putyin saját szavaival élve – a 20. század legnagyobb geopolitikai katasztrófája volt, és ezért az a terve, hogy visszaállítsa az orosz büszkeséget.”
A londoni The Telegraph című, 1855-ben alapított konzervatív napilap ezt írja a negyedszázados uralomról:
„Amíg a gazdaság virágzott, Putyin kedvezett a Nyugatnak. De ahogy az olajárak és a gazdaság összeomlott, Putyin egyre inkább felvette a hagyományosabb Kreml-vezér vonásait, felkeltve a Nyugattal szembeni haragot, amiért az állítólag lenézi Oroszországot és behatolt Moszkva befolyási övezetébe. Ennek eredményeként Oroszország beavatkozott az európai és amerikai politikába, a közel-keleti nyugat-ellenes erők oldalára állt, megszállta Grúziát, annektálta a Krímet, megszállta Ukrajnát, és könyörtelenül meggyilkolta politikai ellenfeleit, bárhol is voltak azok. Putyin huszonöt évvel ezelőtt került hatalomra és látszólag készen állt arra, hogy nyugati demokratikus vezetőként viselkedjen, hogy aztán egy régi típusú orosz autokratává váljon. Azt állítja, hogy ismét naggyá tette Oroszországot, de nem ez az első alkalom, hogy népét a sötétségbe vezette.”
Az azeri utasszállító lezuhanása Kazahsztánban
A londoni The Times című konzervatív napilap Putyin orosz elnök bocsánatkérésével foglalkozik egy azerbajdzsáni utasszállító repülőgép kazahsztáni lezuhanása miatt:
„Oroszország első reakciója az volt, hogy ellentmondott az amerikai szakértőknek, és a katasztrófáért a Groznij első megközelítésénél bekövetkezett madárbecsapódást tette felelőssé. Putyin azonban tudta, hogy ezt az abszurd hazugságot Alijev azerbajdzsáni elnökkel szemben nem tarthatja fenn, mert a Putyin mintájára alakított diktátor, Alijev nem hagyja magát megalázni. Azerbajdzsán kulcsfontosságú partner az orosz gáz »tisztára mosásában«, amit megvásárol és sajátjaként exportál Európába.”
A zürichi Tages-Anzeiger című közép-baloldali napilap hasonlóan látja ezt a helyzetet:
„Putyin bocsánatkérése Alijev azerbajdzsáni elnöktől, amiért lelőtték az azerbajdzsáni gépet, nem meglepő. Azerbajdzsán és még inkább Kazahsztán, amelynek állampolgárai is ott voltak az áldozatok között, és ahol a lelőtt repülőgép végül lezuhant, azon kevés szövetségesek közé tartozik, akikkel Putyin még mindig rendelkezik. Még a Kreml főnöke, aki egyébként diktátorként uralkodik, sem engedhetett meg magának egy ilyen sértést a nyugatellenes front részének tekintett állammal szemben.”
Dél-koreai légi katasztrófa
A vasárnapi dél-koreai utasszállító szerencsétlensége előtti 48 órában 13 útra is indulhatott a Jeju Air gépe, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Összesen tizenhárom járatot teljesített a Muan nemzetközi repülőtéren történt vasárnapi balesetet megelőző 48 órában a Jeju Air Boeing 737-800 típusú repülőgépe – írja iparági forrásokra hivatkozva a dél-koreai Jonhap hírügynökség, a hírt elsőként a 24.hu vette észre.
Úgy tudni, a gép ebben az időszakban Muan, Jeju-sziget és a Szöultól nyugatra fekvő Incheon között közlekedett. Azt is megállapították, hogy a repülő nemzetközi célpontokra, köztük Pekingbe, Bangkokba, Kota Kinabaluka, Nagaszakiba és Tajpejbe is utazott.
A gép charterjáratként szolgált csoportos utazásokhoz, ezeket többnyire egy kvangdzsui székhelyű utazási iroda szervezte, ami a karácsonyi idényben egy ötnapos utazási csomagot kínált Bangkokba.
Iparági megfigyelők aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy a Jeju Air vajon nem terhelte-e túl magát az év végi csúcsszezonban azzal, hogy túl sok charterjáratot ütemezett be.
Dél-Korea eddigi legsúlyosabb repülőgép-szerencsétlensége történt vasárnap: a Jeju Air egyik Thaiföldről érkező járata leszállás közben letért a kifutópályáról, majd a kerítésfalnak ütközött. A tragédiában 179 ember vesztette életét. A gép futóműve landoláskor nem nyílt ki, hanem hason csúszott ki a pályáról és egy betonfalnak ütközve kigyulladt. A dél-koreai közlekedési minisztérium illetékesei közölték, a kommunikációs adatok korai értékelése arra utal, hogy a repülőtéri irányítótorony madárrajjal való lehetséges ütközésre figyelmeztette a repülőgépet nem sokkal a leszállás megkezdése előtt. A leszállási engedélyt nem az eredetileg kijelölt területre adták meg, a pilóta vészjelzést adott le nem sokkal azelőtt, hogy átsiklott volna az ütközőzónán és nekiütközött volna a betonfalnak. Szemtanúk a balesetet megelőző hajtóműtűzről és több detonációról számoltak be. Szakértők viszont többek közt arra hívták fel a figyelmet, hogy a kifutópálya végén nem lenne szabad semmilyen »szilárd akadálynak« lennie.”
Elon Musk beavatkozik a német politikába
Elon Musk amerikai milliárdos a Welt am Sonntag című konzervatív bajor hetilap vendégkommentárjában dicsérte az AfD-t. A luxemburgi Tageblatt című független napilap ezt írja erről:
„A világ leggazdagabb embere jogosan rója fel a gazdasági szabadság korlátozását a kormányzati szabályozások és túlzott adók által. Az energiapolitika ennek megsemmisítő bizonyítéka. És az innováció, valamint a bomlasztó gazdaságpolitika fontosságára hivatkozik egy ország jövője szempontjából. Még a német kultúra megőrzéséért tett könyörgése és az ellenőrizetlen bevándorlás biztonságot fenyegető veszélyeire való hivatkozása sem gyanúsítható eleve jobboldali radikalizmussal. Ez minden bizonnyal jogos aggodalom. De Trump barátjának következtetése végzetes és veszélyes. Úgy látja, hogy az AfD »a remény utolsó szikrája ennek az országnak«. Ezzel Elon Musk messze túlépte az elfogadhatóság határát.”
A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap ezt fejti ki:
„Musk munkájával nem mutatta be magát valójában a német belpolitika szakértőjének. Méltatásában kihagyta, hogy az AfD populisták részben homályos, részben még szigorúbb történelmi revizionista párt, amelynek egy szélsőséges jobboldali szárnya van. Arról pedig szó sem esett, hogy az AfD szabadpiac és nyitott társadalom iránti vonzalma több mint megkérdőjelezhető. De bárki, például a német szövetségi elnök, aki a demokratikus közösségre nézve veszélyt lát az AfD-ben, a techmilliárdos vékony és szegényes érveivel túllőtt a célon.”
„Elon Musk támogatja az AfD-t. Ez pedig abszolút hisztériát okoz Németországban” – fejti ki a varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap, majd így folytatja:
„Minden azt jelzi, hogy Németországnak legalább a következő napokban együtt kell élnie az Elon Musk okozta botránnyal. Valójában azonban ez az izgalom aligha nevezhető botránynak. Ez inkább annak a fokozódó hisztériának a példája, amely a közelgő előrehozott szövetségi választások előtt uralja a német politikát és a közvéleményt. Egy ilyen ügynek problémamentesnek kell lennie minden normális, nyitott, pluralista nyugati társadalomban.”
Motyogás Muskkal kapcsolatban, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Úgy tűnik, hogy a felháborodásnak még nincs vége Elon Musk német politikába való »beavatkozása« miatt. A szövetségi elnököt »zsarnoknak« nevezve azonban önmagát diszkvalifikálja és nem jelent semmiféle humort. Hiszen a zsarnoki viselkedés a Musk/Trump politikai birodalom védjegye, amely megkíméli magát attól, hogy az alkotmány alapján ítélje meg, hogy valaki Caesarként viselkedik-e. Viccesnek tűnnek azonban a németországi sértődések is. Rajtakapva érzi magát, hogy az amerikai vállalkozónál semmivel sem alacsonyabb rendű az, aki beavatkozik az amerikai politikába? Továbbá mit jelent az a figyelmeztetés, hogy ne kínáljunk színpadot Musknak és másoknak? Kevesebb szólásszabadságot? Nem túlzás ez egy kicsit?
Főleg, hogy Musk az X-es kirohanásait leszámítva egész jól foglalta össze, hogy mit kell mondani a német választási kampány kontrasztjairól. Talán csak azt kellett felfrissítenie, amit már 2021-ben mondhatott volna, de akkor még Armin Laschet oldalán állt. Akkoriban Laschet biztos volt abban, hogy versenytársai irigyek rá. Az AfD-nek szóló toborozásában Musk csak azt mondta, amit a CDU vagy a CSU is mondhatott volna.”
A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap ezt állítja erről:
„Az Egyesült Államokban korábban a milliárdosoknak újságokat kellett megvásárolniuk, hogy kinyomtassák vagy megakadályozzák a választási ajánlásokat, ahogy az nemrégiben a Washington Postnál történt, miután Jeff Bezos milliárdos, az Amazon tulajdonosa közbelépett. Axel Springernek, az SE németországi központú lapkiadóvállalat alapítójának erre nincs szüksége. Ott teret kap a vékony érvelésű vendégcikk. A világnak szerencséje lett volna, ha szembesíti Muskot álláspontjával egy újságírói interjúban, ahol kritikus kérdéseket tettek volna fel neki. Így dőlt be a világ megdöbbentően naivan egy politikai gyújtogatónak.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
