A november 3-án Predrag Ranković Peconi testőreiként dolgozó rendőrök által bántalmazott újvidéki orvos, Nikola Radić elmondta a Danas lapnak, hogy most már jobban érzi magát, bár volt már jobb állapotban is, és lassan gyógyul. Elmesélte, hogy először nem is tudta, hogy rendőrökről van szó, mivel civil ruhában voltak, és nem igazolták magukat azonnal.
Az incidens azért történt, mert Radić megkérte a rendőröket, hogy mozdítsák el a járművet, amelyet a járda és a gyalogátkelőhely egy részére parkoltak le a Koszovó utcában, miközben Peconi az utca túloldalán lévő étteremben tartózkodott.
„Udvariasan kértem őket, hogy mozdítsák el egy kicsit az autót. Az egyikük erre azt válaszolta, hogy ugorjak át rajta, amit meg is tettem. Felmásztam a motorháztetőre, majd onnan leugrottam a gyalogátkelőhelyre. Ekkor a kocsi mellett álló két férfi elindult felém, és elővettek valamilyen jelvényt. Abban a pillanatban nem tudtam, hogy a jelvények valódiak-e, és ők nem mutatkoztak be, sem engem nem igazoltattak. Hamarosan a kocsiban ülő harmadik rendőr is kiszállt” – mesélte Radić.
Az orvos elmondta, hogy az eset a Koszovó és Aleksandar Tišma utcák sarkán történt, ahol az utóbbi utca sokkal rosszabbul megvilágított. A rendőrök megpróbálták őt odavinni, de egy fenyegetőző káromkodás hallatán rájött, hogy nem beszélni akarnak vele, hanem máshogy „rendezni” a helyzetet.
„Nem egyeztem bele, hogy bevigyenek a sötétbe, és hogy ott történjen valami. Úgy döntöttem, nem engedem ezt meg, és próbáltam a megvilágított részen maradni, miközben ők megpróbáltak elvonszolni, mert reméltem, hogy valaki látni fogja, mi történik, vagy hogy a biztonsági kamerák rögzítik az eseményeket” – mesélte Radić.
Elmondta, hogy senkit sem támadott meg, nem ütött meg senkit, így nem adott okot arra, hogy bántalmazzák. Kifejtette, hogy egész életében tisztelettel beszélt a rendőrökkel, és tudja, hogyan kell viselkedni velük, hiszen nagyapja és nagybátyja is rendőr volt, apja pedig igazságügyi szakértőként gyakran együttműködött a rendőrséggel.
„De nem hagytam, hogy megverjenek. Az, hogy egy rendőr megver engem, teljesen új helyzet számomra, főleg azért, mert mindez elkerülhető lett volna, ha rögtön bemutatkoznak, amikor megkértem őket, hogy mozdítsák el az autót. Az én reakcióm (átugrás az autón) az ő első arrogáns viselkedésükre volt válasz, majd a másodikra, amikor azt mondták, ugorjak át” – mondta Radić. Először lökdösődés történt, és próbálták a sötét utcába húzni. Miután látták, hogy nem tudják elvonszolni, az egyikük nyakon ütötte.
„Ekkor egy másik autóból még hárman odarohantak, így már hatan voltak ellenem. Nem tudtam tovább védekezni. Felemeltek, földre dobtak, majd elkezdtek rugdosni. A fejemet azzal védtem, hogy a kezemet elé tettem. Így tört el a kezem is – egy rúgástól. Az egyikük azt mondta, hogy engedjem el a jobb kezem, hogy ne törje el. Amikor engedtem, megbilincseltek. Miközben bilincsben voltam, egyikük lendületből belerúgott az oldalamba” – mesélte az orvos. Radić elmondása szerint mindez világosan látszik a biztonsági kamerák felvételein, amelyeket az ügyész is megtekintett. A verés után közel egy órát feküdt bilincsben a betonon. Először az intervenciós járőrszolgálat érkezett meg, majd a rendőrőrs járőrei. A rendőrkapitányságra vitték, mert a járőröknek azt mondták, hogy Radić megtámadta Peconi testőreit. Az aneszteziológus szerint az újvidéki rendőrök és az őt kihallgató nyomozó rendkívül korrektek voltak. Reméli, hogy az igazság győzedelmeskedik, nemcsak miatta, hanem mások miatt is, akik hasonló helyzeten mentek keresztül.
„Megkértem őket, hogy mozdítsák el az autót, mert elég volt az arroganciából. Mindannyiunknak elege van ebből. Ez néhányszor elnézhető, de egyszer csak eljön a pillanat, amikor azt mondod: most vagy ember vagyok, vagy nem” – mondta Radić. A Vajdasági Klinikai Központban megállapították, hogy a bal karja mellett öt bordája is eltört. Reméli, hogy februárban visszatérhet a munkába.
„Az ilyen viselkedésnek véget kell vetni. A rendőrök megkérdezték, hogy miért volt erre szükségem, és ez a kérdés nagyon kellemetlenül érintett. Én pedig megkérdeztem tőlük, hogy valóban nem zavarja-e őket ez az állapot” – zárta Nikola Radić.
