„A Magyar Szó 70 éves volt, amikor Orbán Viktor magyar miniszterelnöktől a Külhoni Magyarságért Díjat kaptuk meg 2014-ben. Én 2011-ben lettem főszerkesztő, ez azért egy kicsit az én díjam is volt, mert amikor főszerkesztő lettem, más irányt vett a Magyar Szónak a szerkesztése, ahogy a Magyar Nemzeti Tanács mint az alapítónk akkor a médiastratégiában megszabta, nemcsak magyar nyelven, hanem magyar szellemiségben is kezdett készülni. Az újság azoknak szólt, akiknek írtuk, tehát a vajdasági magyarságnak” – nyilatkozta többek között Varjú Márta, a Magyar Szó napilap főszerkesztője Virág Árpádnak, a Magyar Szó szerkesztőjének, s az írás természetesen a Magyar Szóban jelent meg.
Varjú Márta 2011-ben Pressburger Csaba leváltása után került a Magyar Szó élére, s egy éven át megbízott főszerkesztőként tevékenykedett, majd 2012-től 2024-ig a főszerkesztője volt a napilapnak. Tavaly lejárt a harmadik négyéves mandátuma, de a Magyar Nemzeti Tanács, minden bizonnyal Kabók Erika, az MNT tájékoztatással megbízott tanácsos javaslatára szeptemberben úgy döntött, hogy Varjú Márta olyan kiválóan és hiba nélkül irányította az elmúlt lassan másfél évtizedben a lapot, hogy nyugdíjba vonulása előtt ismét legyen a lap megbízott főszerkesztője, vagyis nagy valószínűség szerint 2025 szeptemberéig Varjú Márta irányítja a napilapot.
Az interjúban Varjú arra is kitér, hogy a 80-as évek elején a sok belpolitika miatt kissé unalmas volt az újság:
„Nagyon jól éreztem magam, persze azért azt láttam, újságolvasó voltam, hogy kissé unalmas volt az újság, mert több belpolitikai oldal volt, ezeken meg a pártkongresszusokon, szakszervezeti üléseken meg szocialista szövetségi üléseken készült beszámolók kaptak helyet egész oldalakon át, s magam sem tudom, hogy kik olvasták egyáltalán el.”
A 2000-es évek közepére, amikor Kókai Péter volt a lap főszerkesztője, így emlékezett vissza:
„Aztán jött az az időszak, amit „háromlábú széknek” emlegetnek, amikor Újvidéket leépítették, és elvitték a szívét a szerkesztőségnek innen, a belpolitikát, a gazdaságot, minden fontos rovatot. Ezt tragédiaként éltem meg, az volt a szerencsém, hogy kaptam egy ajánlatot, hogy elmehetek diplomáciai szolgálatra Budapestre. Természetesen kapva kaptam az alkalmon, 2006-ban volt a leépítés, biztos, hogy én is a leépítettek között lettem volna, ha itt maradok. Amikor visszajöttem, borzasztó szomorúsággal tapasztaltam, ami itt fogadott az újvidéki szerkesztőségben. Mondhatom, hogy romjaiban hevert, letargikusak voltak azok, akik itt maradtak. Próbáltam kicsit fölrázni őket, szerkesztőségi vezető lettem, újra elkezdtük jobban követni a történéseket, terepre jártunk. 2011-ben kerültem megbízott főszerkesztői tisztségre. Borzasztó nehéz volt, Szabadkán volt a szerkesztőség magja, én meg itt, egy kicsit kaotikus volt az egész, de valahogy feltaláltam magam ebben is. Tudtam, hogy jó úton járok, odafigyeltem arra, milyen bírálat hangzott el korábban, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat, és 2012 őszén, szeptember 27-én megválasztottak főszerkesztőnek. Sikerült a deszket visszahozni Újvidékre.”
Arra a kérdésre, hogy mire a legbüszkébb, Varjú a következőt felelte:
„A főszerkesztői időszakból arra, hogy sikerült megvalósítani azt, amit elterveztem. Úgy érzem, hogy mi értéket teremtünk, egy szellemi közösség vagyunk, olvasóinkban tartjuk a lelket, biztatjuk őket az ittmaradásra, fölmutatjuk mindazt, ami jó. Persze rámutatunk a rosszra is. Tehát arról írunk az olvasónak, ami érdekli és érinti, ami itt velünk történik.”
És a végére pedig már csak az maradt, hogy mit üzen a Magyar Szó főszerkesztője a fiatal újságíróknak:
„Az a tapasztalatom, hogy nem szabad megsértődni soha, diplomatikusnak kell lenni, és nem szabad mellre szívni a bírálatot, rosszindulatú megjegyzést vagy miegymást, mert ha én a karrierem során így tettem volna, akkor, őszintén mondom, nem jutottam volna el sehova.”
Varjú Márta és Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke Magyarkanizsán 2024. június 19-én, a VMSZ fennállásának harmincadik évfordulójára rendezett ünnepségen (Fotó: Pásztor Bálint / Facebook)
