A jövőben az űrállomások szerepe túlléphet a tudományos kísérletek végzésén, és gyártóbázisként is funkcionálhatnak, köszönhetően a 3D-nyomtatás forradalmasításának – foglalta össze a HVG. Jelenleg az űrben használt összes eszközt és alkatrészt a Földön gyártják le, amit aztán rakétával juttatnak el a világűrbe. Ez a folyamat rendkívül költséges és veszélyes, hiszen minden rakétaindítás kockázatokkal jár. A Glasgow-i Egyetem mérnökei azonban egy olyan új 3D-nyomtatási rendszert fejlesztettek ki, amely képes megoldani a mikrogravitáció és az űr vákuuma által támasztott nehézségeket.
Az új technológia egy speciális szemcsés anyagot használ, amely mikrogravitációban is akadálytalanul áramlik, biztosítva ezzel a megbízható nyomtatást. A fejlesztést egy mikrogravitációt szimuláló repülőgépen már sikeresen tesztelték. Gilles Bailet, az egyetem egyik tudósa elmondta, hogy a hagyományos 3D-nyomtatókban a szálak könnyen eltörnek vagy elakadnak az űr környezetében, de az új megoldás kiküszöböli ezeket a problémákat. Ez a technológia közelebb hozza az űrgyártás megvalósítását.
A kutatók elsődleges célja, hogy gyógyszereket, például inzulint állítsanak elő az űrben. Korábbi kutatások bizonyították, hogy a mikrogravitációban nőtt kristályok nagyobbak és egységesebb szerkezetűek, mint a földi körülmények között előállítottak.
Ennek köszönhetően az űrben előállított inzulin akár kilencszer hatékonyabb lehet, ami óriási előnyt jelentene a cukorbetegek számára: a napi három injekció helyett elegendő lenne háromnaponta egyszer beadniuk azt.
Ez az új fejlesztés nemcsak a gyártási folyamatokat forradalmasíthatja, hanem az orvostudomány területén is mérföldkő lehet, miközben az emberiség egy lépéssel közelebb kerül az űrbéli ipar megteremtéséhez.
