November végén letartóztatták, mert erőszakos viselkedéssel gyanúsították a november 5-én, Újvidéken zajló tömeges tüntetéseken. Két hónapot töltött előzetes letartóztatásban, annak ellenére, hogy mindenki más, akit letartóztattak, gyorsan szabadult. Az ő fogva tartásának oka az volt, hogy hajléktalanként van nyilvántartva. Gyermekkorát a szávaszentdemeteri Gyermekfaluban töltötte, így a lakcíme a Szociális Központ. Kirendelt védőt kapott, de erről semmit sem tudtak, amíg Danijela Nestorović ügyvédnő, az Ökológiai Felkelés nevű mozgalom parlamenti képviselője nem írt az esetről a közösségi médiában.
Az N1-nek adott interjút, de nem akarta felfedni a kilétét. Történetét a Newsnight című műsorban ezekkel a szavakkal kezdte: „Annyi megértést kaptam, és köszönöm mindenkinek. Örülök, hogy ilyen sokan vannak.”
Azt mondja, hogy a tüntetésre, amelyet 15 ember vasútállomási tragédiája után tartottak, azért ment el, mert mélyen megérintette a tragédia és magával ragadta a hangulat.
„Magával ragadott a hangulat. Egész életemben nem volt senki, aki támogatott volna, vagy figyelmet szentelt volna nekem, ezért én szerettem volna figyelmet és támogatást nyújtani azoknak, akiknek akkor szükségük volt rá. Három nevelőcsaládban nőttem fel, majd áthelyeztek a Gyermekfaluba. Amikor kijöttem onnan, egyedül maradtam. Csak néhány barátom van, és ez így volt addig, amíg meg nem ismertem egy jó szívű, idősebb embert, aki bádogos, és munkát adott nekem” – meséli az N1-nek a tüntetés egyik letartóztatottja, aki a legtöbb időt töltötte előzetes letartóztatásban.
„Talán van, aki tudja, milyen az, amikor egyedül vagy, amikor senki nem figyel rád. Jó cellatársaim voltak a börtönben. Csak abban reménykedtem, hogy minden jól végződik. Nem izgultam amiatt, hogy kiengednek-e, mert tisztában voltam a következményekkel. Az elmúlt években sokat szenvedtem, és azt szeretném, hogy ha egyszer lesz feleségem és gyerekeim, ők ne szenvedjenek, hanem legyen valaki, aki vigyáz rájuk és támogatja őket. A fogvatartás során nyolcan voltunk egy szobában. Ott is úgy alakulnak a dolgok, ahogy megoldod. Amikor megérkezel, rögtön megkérdezik, miért vagy itt, miért kerültél be. Nekem nem volt problémám, mert tudtam, hogy nem követtem el semmi rosszat.”
Hozzáteszi, hogy tudomása szerint azok, akiket vele együtt azon az éjjelen tartóztattak le, mind korábban szabadultak.
„Tudtam, amikor néhányan kikerülnek, volt alkalmam hallani reggel. Amikor valakit kiengednek, azt mondják: – Gyere, itt van az ügyvéded, kiengednek. Nem bántam, tudtam, hogy nincs helyem ott, ahogy a többieknek sem. És boldog voltam, amikor hallottam, hogy valakit szabadon engednek. Rossz érzés volt, mert újra egyedül voltam. Ez megváltozott, és nagyon sokat jelentett, amikor az ügyvéd, aki hivatalból képviselt, azt mondta, hogy odakint az emberek aggódnak értem, kérdeznek felőlem, és hogy nem vagyok egyedül.”
Azt mondja, nehezen viseli, amikor látja, mi történik a diákokkal a tüntetéseken.
„Támogatni szeretném a diákokat, és tudom, hogy igazuk van. Megérdemlik az egész nép támogatását, hogy jobb életük legyen. Ők most ilyen helyzetbe kerültek, de hiszem, hogy olyan erősek lesznek, mint eddig, és hogy az egész környezet nyomása segíteni fog nekik kitartani” – üzente a diákoknak.
Nyitókép: Tüntetés Szerbiában (Nova.rs)
