A Ludas Művesztelepen készültek a kétezres évek elején azok a faszobrok, amelyek egy időben a palicsi Nagyparkot díszítették. Mivel ezeket szakszerűtlenül helyezték ki, veszélyessé váltak, így a Palics-Ludas Közvállalat telephelyére szállították az alkotásokat. Török István palicsi művész a szobrokat megmentette, egyet kivéve, amely az illetékesek gondatlansága miatt teljesen tönkrement. A restaurált szobrok azonban már évek óta várják, hogy visszakerüljenek méltó helyükre.
Az 1999-es NATO-bombázásokat követően augusztusban kérte fel a Palics–Ludas Közvállalat Török István palicsi festőművészt, hogy hívjon össze egy festőtábort. Az egyhetes alkotótábor eredményességéhez a Q Csoport négy tagja mellett olyan nevek járultak hozzá, mint Kerekes Sándor, Miroslav Jovančić és Đura Maravić. A sikeren felbátorodva a vállalat arra biztatta Törököt, hogy jegyeztesse be a művésztelepét, hogy nemzetközi szinten is működhessen. Az alakuló közgyűlést a Szabadegyetemen tartották, többek közt a néhai Duranci Béla művészettörténész jelenlétében. Török ragaszkodott hozzá, hogy az új szervezetet nevezzék el Ludas Művésztelepnek, hiszen a Szúnyog csárdánál volt a bázisuk. A művésztelep elnöke Török István lett, az elnökségi tagok pedig: Boros György, Miroslav Jovančić, Kerekes Sándor, Szalma László, Magyar János és Gyurkovics Hunor.
„1999-ben volt ez a nyári művésztelep, majd a következő évben, 2000-ben meghívtam húsz festőt, és hihetetlen, de mind a húszan el is jöttek, négy-öt napig egy hajdújárási tanyán alkottunk. Közben bejegyeztük a szervezetet, és a harmadik táborba, amit 2003 körül rendeztünk meg, már helyi faszobrászokat is hívtunk: Bozsik Ferencet, Kothencz Imrét, Mačković Franjót és Mile Tasićot. Volt egy bajmoki művész is, akit nem ismerek, ő nem is vet részt a táborban, de egy alkotást ő is ajándékozott Palicsnak” – mesélt a jobb sorsra érdemes szobrok létrejöttének a hátteréről Török, aki maga is készített egy szobrot.
„A faszobrokat preparálták, majd a Palics–Ludas vállalat vezetősége mindenféle egyeztetés nélkül azokat belebetonozta a földbe. Nem kérdeztek meg senkit, és nem hagytak levegőt, ahogyan kellett volna. A vállalatban ezt azzal magyarázták, hogy a műemlékvédők nem engedélyezték, hogy a szobrok alja kilátszódjon. Felhívtam az intézet igazgatónőjét, aki közölte, hogy ők ilyet biztosan nem mondtak” – magyarázta a szobrok pusztulásának okait a művész.
Minden szobrot meg kellene menteni
A játszótér közvetlen közelében lévő szobrok alja elkorhadt, és azok ingatagokká, veszélyessé váltak. Nagyjából tíz évvel ezelőtt Török kidöntötte, és bevitette a sérült szobrokat a vállalat Hegedűs József utcai telephelyére, és ott az aljukról eltávolította az elkorhadt réteget, majd restaurálta és preparálta azokat.
„Kothencz Imre szobra az udvaron egy eresz alatt van, és gyakorlatilag teljesen tönkrement, az mára már menthetetlen. A másik három szerencsére a fészerben a tető alatt áll, azok jó állapotban maradtak. Nemrég felkerestem az igazgatónőt, és megkérdeztem, hogy milyen sorsot szán ezeknek a szobroknak, de azt válaszolta, hogy erre egyelőre nincs pénz” – mondja Török. A palicsi művész szerint a közvállalatnak megvan a szükséges gépparkja, traktorja, emelője stb., amelyekkel, ahogyan bevitték a szobrokat a telephelyre, ugyanúgy vissza is vihetnék a parkba a helyükre.
Mint mondja, azokkal a szobrokkal is kezdeni kellene valamit, amik jelenleg is a parkban vannak.
„Kothencz, Tasić, és a bajmoki művész szobra egészséges, de azokat is fel kellene újítani. A Kalmár Ferenc-szobor egy sast vagy sólymot ábrázol, annak a fejét újból ki kellene faragni, mert valaki letörte, és az a darab valószínűleg elveszett. A talapzata ennek is jó, még bírná, de pótolni kellene a hiányzó részt, mert most a madár nyakánál belefolyik a víz” – magyarázta Török István.
Az illetékes közvállalat hallgat
A kültéri faszobrokkal kapcsolatosan az alábbi kérdéseket intéztük Dobó Mártához, a Palics–Ludas Közvállalat igazgatónőjéhez még december 13-án:
- Mi a célja a Palics–Ludas Közvállalatnak ezekkel a szobrokkal, milyen sorsot szán nekik?
- Készült-e becslés, hogy mekkora ezeknek a szobroknak az anyagi és eszmei értéke?
- Mennyi pénzbe kerülne a vállalat fészerében lévő, restaurált szobrokat visszahelyezni a parkba? Milyen jellegű költségek merülnének fel egy ilyen művelet esetén?
- Lehetne-e az önkormányzattól erre pénzt igényelni, ha a vállalat nem tudná önerőből megoldani?
- Amennyiben a vállalatnak nincsenek eszközei, és az önkormányzat sem lenne hajlandó ezt fedezni, akkor lehetséges lenne-e erre pályázat útján támogatást szerezni?
Az igazgatónő nem reagált a megkeresésünkre. Amennyiben utólag mégis válaszol a kérdésekre, azt megosztjuk majd az olvasóinkkal.
Nem kerülne sok pénzbe, a közvállalatnak gépei és mesterei is vannak!
„A világon ezt mindenhol úgy csinálják, hogy az úgynevezett ankereket betonozzák bele a földbe, és azokra csavarozzák rá a szobrokat, hogy legalább 5–10 centire ki legyenek emelve, hogy a nedvesség ne érje közvetlenül az alkotásokat. Szerintem nem kerülne sokba ezeket helyreállítani, gyakorlatilag csak egy kis beton kell, meg facsavarok. A vállalatnak van műhelye és mestere is, aki ezt meg tudná csinálni. Az a mester sajnos, akivel én erről annak idején beszélem, már meghalt. De szóljanak, keressenek meg nyugodtan, szívesen adok tanácsot” – mondta Török István.
Török István a még álló szobrokkal a játszótér közelében (Fotó: Tóth Imre)