Szinte minden tájékoztatási eszköz, köztük a Szabad Magyar Szó is beszámolt arról, kik kapták meg (többek között Kövér László, a Magyar Parlament elnöke is) a Magyar Kultúra Napján a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elismeréseit.
Aki kíváncsi, ráadásként itt megtalálhatja, kik hozták létre 1988-ban a Fideszt (mégiscsak alapítóként eddig kitartott mellette az említett illető), a Magyarországon már jó ideje hatalmon levő pártot. Még abban az évben, októberben megtartották az I. kongresszust. Meglehet, ami most következik, soha nem hozták volna nyilvánosságra, ha valaki nagytakarítás közben nem találja meg annak jegyzőkönyvet. Számunkra ebből csak két részlet érdekes Kövér László felszólalásából:
- részlet: „Én szocialistának tartom magamat. Ennek alapján azonban nem érzem feljogosítva magamat arra, hogy ezt mástól is megkövetelhessem. Számomra ugyanis a szocializmus alapértéke a tolerancia, amely magában foglalja mások politikai meggyőződésének tiszteletben tartását.”
- részlet: „Állítólag szocialista-, sőt kommunistaellenesek vagyunk. Ez nem igaz.”
Úgy hiszem, itt egy kicsit el kell idéznünk, tudni kellene az idézett személy ugyanaz-e, mint a mai. Legyenek megértők, ugyanaz. Csakhogy, nem mindenki ismeri Kövér László politikai (politikusi) múltját, higgyék el, nem „szűzlányként” csöppent bele Pápáról az akkori (ma már jelesnek tartott) eseménybe.
Mindazt, amit itt talál az olvasó, nem hasonlít sem a Wikipédián, sem pedig az Országgyűlés honlapján találhatókhoz, mindezt Pápához szorosan kötődő ismerőseimtől tudom, ha ők engem félretájékoztattak, akkor én sem írtam igazat!
Nagyapja asztalos, szociáldemokrata és a Tanácsköztársaság hőse volt, Ki is tüntették érte, Apja az MDP (még nem létezett az MSZMP) tagjaként, apai nagybátyja a pápai MDP szervezetének alelnökeként tevékenykedett. A családjuk Pápán, a Fő tér 18. számú házban lakott, amelynek eredeti tulajdonosa Kohn József, cementgyáros volt, de őt családjával Auschwitzba deportálták. Hiába volt közülük olyan, aki hazatért, mert az ingatlant államosították, majd 1952-ben végleg elveszítették, Ekkor költözött oda a Kövér család. Talán emiatt nem kell csodálkozni, hogy a kis Kövér Laci előbb a KISZ, később pedig az MSZMP tagjává vált. Ezután, jóval később azt mesélte mindenkinek, hogy erre a családja kényszerítette, de a kisvárosban senki nem hitt neki.
Most meg ugrunk egy kicsit az időben. Lacika megnőtt, a gimnázium befejezése után Budapestre került egyetemre, befejezte a jogot, majd 1986. november 3-án elkezdett munkatársként dolgozni az MSZMP Központi Bizottsága Politikatudományi Intézetében. Aki nem hiszi, itt találhatja az illető állandó belépésre feljogosító dokumentumát.
Igen érdekes, mert még ennek az ismeretében is tagadta, hogy tagja az MSZMP-nek, de ez engem e pillanatban nem érdekel, ahogyan az sem, hogy a közvetlen főnöke Aczél György „elvtárs” volt, mert a Fidesz megalakulását követően ismét egy új közjáték vette kezdetét.
1988. november 26-án alakult meg a MISZOT, a Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa. Megjelent az akkor már létező Fidesz is egy küldöttséggel. Az eredményből itt a legfontosabb: megválasztották e szervezet vezetését, többek között Gyurcsány Ferencet és Kövér Lászlót is alelnököknek. Engedjék meg: No comment!
Ráadásul szintén az internetről bárki, például itt megtudhatja a következő tényeket: Orbán Viktor 1988 áprilisától a Soros Alapítvány pénzéből támogatott Közép-Európa Kutatócsoport munkatársa volt, 1989 szeptemberétől az alapítvány ösztöndíjával az oxfordi Pembroke College-ben. Szájer József szintén Soros-ösztöndíjjal tanult az Oxfordi Egyetemen. Németh Zsolt 1986/87-ben, ugyancsak ugyanilyen ösztöndíjas volt az oxfordi St. Antony’s College-ban. Deutsch Tamás, mint ifjú reménység a részben Magyarországon, részben Angliában működő „menedzseriskola” hallgatója volt 1989-ben. Kövér László 1987/1988 között Soros-ösztöndíjjal kutatott Magyarországon. Ismét semmit sem kívánok kommentálni. Talán azért, mert a Fidesz nem sokkal később, már 1990-ben elkezdte támadni Soros Györgyöt. Az okokat feltételezem, azonban nem szeretnék ezekről most beszélni, maradjunk a tényeknél, a Fidesz legismertebb személyeinek, közöttük Kövér Lászlónak a továbbképzésére igencsak sok eszközt fordított az, akit elkezdtek támadni (és azóta is azt teszik).
Meg egy epizódról szólok. 1994-ben elkezdődött a visszarendeződés, megalakult a Horn kormány. Mindenki észrevette, a Fidesz látványosan szakított a baloldali és a középen álló pártokkal, megindult a jobbra tolódás. Ekkor a Magyar Narancs interjút készített Kövér Lászlóval, annak egy részletét emelem ki:
„… Ennek ellenére váltig állítom, hogy a mi állítólagos jobboldaliságunk nem a mi választott pályánk volt, minket módszeresen és szándékosan, a szándékainkat kiforgatva szorítottak erre a pályára. Megdöbbentő volt a számunkra, amikor az úgynevezett népi tábor hirtelen megszeretett minket, amikor mi nemzeti elkötelezettségűnek kezdtük mondani magunkat…”
Nem keresem az okát, de senki sem tudná megcáfolni az állításomat, a valamikori kommunista (szocialista), először, liberálissá, az követően nemzetivé, majd népnemzetivé legvégén (habár ezt még nem mondotta ki), illiberálissá, ráadásul most már az a módi, nagy valószínűséggel legalistává vált. Igaz, most már a vallásosság is „nagy divat” lett a Fideszben (pedig sosem felejtem el a Bibó-kollégium egyik nevelőjének meséjét, hogyan gúnyolta az önmagát ateistának tartó O. V. szobatársát F. G.-t amiért minden este, lefekvés előtt imádkozott). Emiatt nem tudom elhinni, hogy a felsorolt hat „állomás” miatt hogyan számol el az emlegetett személy a lelkiismeretével, amikor a Biblia csak „két állomásos’ tévelygést engedélyezett, azt is csak egy esetben, amikor Szaulusz Paulusszá változott.
De térjünk vissza a VMMSZ kitüntetésére. Indoklásként ez hangzott el:
A VMMSZ a díj odaítélésekor hangsúlyozta: „az elismerést ismét egy olyan személynek nyújthatja a szervezet, aki életével, mindennapjaival cselekvőn vallja és tanítja, hogy Szent István örökösei vagyunk, és itt, a Kárpát-hazánkban csakis együtt, egymással együttműködve maradhatunk meg – keresztény hittel és hűséggel, nemzetszeretettel, szervezettséggel az összetartozás határokat nem ismerő igazságában”.
Sokszor elolvastam a méltatást, de mindig azt állapítottam meg: Nesze semmi, fogd meg jól! Nem véletlenül írtam le nagy vonalakban a kitüntetett eddigi életének – számomra – fontos részleteit, amiből kitűnik, tevékenységét nehezen lehet kapcsolatba hozni a kultúrával és a művészettel. De, ha a teljesítményét mérjük azt a díjat megérdemelték volna azok a „nevelői”, akik az 1970-es évek végén elindították a politika rögös pályáján (ugye nem baj, ha név szerint nem említem őket). Higgyek el, be kell ismernem egyetlenegy mozzanat van, amiben Magyarországon újítónak számít, ez pedig a „politikai házmester-típusú” beszédkultúra megalkotása és terjesztése, amiért én – ha tehetném – odaítélném számára az eddig még ismeretlen és meg nem alapított (arany citrom vagy málna díjhoz hasonló) VMMSZ elismerést!
Balla Lajos
Kövér László és Pásztor Bálint (háttal) a Magyar Kultúra Napja zentai díjátadóján 2025. január 24-én Zentán (Fotó: Pásztor Bálint/Facebook)