A német választások az érdeklődés középpontjában! Az SPD és a CDU/CSU kancellárjelöltjei, Scholz és Merz televíziós vitát vívtak a minap, amiről a megkérdezettek 37 százaléka úgy vélekedik, hogy Scholz volt a nyertes, míg 34 százaléka szerint Merz győzött – mások meg unalmasnak tekintették azt. Orbán fogadta Weidelt, az AfD vezetőjét, és ezért úttörőnek tartja magát – miközben a legtöbb szélsőjobb európai párt még csak a közelébe sem akar menni az AfD-nek. Orbán Madridban is vendégszerepelt, ő volt az egyetlen miniszterelnök a Patrióták Európáért pártcsalád szélsőséges vezetőinek találkozóján. A világsajtót természetesen más témák is foglalkoztatták: Trump (háborús bűnökre és népirtásra hajazó) ötlete a palesztinok kitelepítéséről a Gázai övezetből; a párizsi csúcstalálkozó a mesterséges intelligenciáról [MI]. Lapszemlénket azonban Donald Trump külpolitikájával kezdjük, ami több szempontból vitatott és az általa bevezetett új acél- és alumíniumvámok globális kereskedelmi háborúhoz vezethetnek. – Átlapoztuk a világsajtót Varsótól Jeruzsálemig és Londontól Tokióig.
Trump veszélyes ügyeskedése
Trump hisz a dzsungel törvényében, írja a londoni The Guardian című független napilap és így értékeli Trump szankcióit a Nemzetközi Büntetőbíróság ellen:
„Donald Trump kegyetlen támadásai a Nemzetközi Büntetőbíróság ellen nem meglepőek. Már az előző kormányzata is szankciókat vetett ki a Bíróságra az afganisztáni, az Egyesült Államok által is elkövetett háborús bűnök és az izraeli fegyveres erők elleni fellépése miatt. További állítása azonban sérti a Bíróság alapjait, és veszélyezteti annak működését. Az Egyesült Államok soha nem csatlakozott a Nemzetközi Büntetőbírósághoz, mert tart a saját és szövetségesei cselekedeteinek vizsgálatától. De Trump számára ez nemcsak célszerűség kérdése. A Bíróság iránti undora valami alapvetőt mond az elnökről. A törvény, amiben Trump hisz, végső soron a dzsungel törvénye. Az ő szemében a transzakciós ügyletek és a kényszerítés váltja fel a diplomáciát és a szövetségeket.”
A madridi El Economista című gazdasági napilap Donald Trump amerikai elnök kereskedelmi politikájáról ezt írja:
„Miután Trump bejelentette, hogy 25 százalékos vámot vezet be az összes acél- és alumíniumimportra, azt is közzétette, hogy a következő napokban új »reciprok vámhullámot« fog bevezetni más termékekre is azon országok ellen, amelyek [a belföldi kiskereskedelemben] megadóztatják az amerikai importárut [a szokásos ÁFA útján, ami az USA-ban ismeretlen fogalom: ott forgalmi adót számítanak fel, és az sokkal alacsonyabb, mint az Európai Unió ÁFA-átlaga –– ahol a kirívóan magas, leginkább a szegényebb rétegeket sújtó magyar ÁFA a csúcs; ebben is homlokegyenest eltér Trump és Orbán politikája]. A Fehér Házba való visszatérése óta az ingatlanmágnás eddig elsősorban Mexikó és Kanada ellen vetett ki vámokat, hogy nyomást gyakoroljon a szomszédos országokra a határellenőrzés szigorítása az Egyesült Államokba irányuló bevándorlás és kábítószercsempészet visszaszorítása érdekében. De Trump most vámok kivetését tervezi a világ minden olyan országára, amely vámot vet ki az amerikai termékekre. Ha az elnök betartja fenyegetését és ténylegesen bevezeti ezeket a vámokat, jelentősen megnő a globális kereskedelmi háború kockázata.”
Scholz és Merz televíziós vitája
A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapjának vendégkommentátora ezt írja Olaf Scholz és Friedrich Merz televíziós vitájáról a német parlamenti választások küszöbén:
„Olaf Scholz már kezdettől fogva azzal vádolta ellenfelét, Friedrich Merzet, hogy »tabut« döntött. Az a tény, hogy a CDU kancellárjelöltje elfogadta az AfD szavazatait a Bundestag-szavazáson, valóban országos tiltakozást váltott ki. Furcsa módon ez nem tükröződik a felmérések eredményein. Ennek a szövetségi választásnak a középpontjában az áll, hogy a CDU/CSU hány szavazatot vehet el az AfD szimpatizánsaitól. Ezért némileg irreális, hogy a köztévé tegnapi vitájára csak Merz és Scholz kapott meghívást, habár Scholz jelenleg a közvélemény-kutatások szerint csak a harmadik legerősebb párt feje.”
A bécsi Die Presse című keresztény-demokrata konzervatív napilap a következőket figyelte meg erről a vitáról:
„Két politikus állt egymással szemben, akik annak ellenére, hogy nyilvánvalóan eltérő világnézetük van, hagyták befejezni egymás felszólalását és nem dobálóztak egymás felé semmiféle kitalált számokkal. Lehetséges azonban ezt a vitát unalmasnak és vértelennek is tartani. Hiába várták tőlük azokat a nagy víziókat is, hogy Németország hogyan térjen vissza a gazdasági siker útjára. De ez két becsületes ember párbaja volt, nem két populistáé. Különösen akkor, amikor a politika egyre inkább az abszurditások éles versenyévé fajul, megkönnyebbülés volt, hogy a két jelölt nem engedett a csábításnak, hogy ügyeskedő szlogenekkel vagdalózzon.”
A palesztinok kitelepítése a Gázai övezetből?
Trump azon javaslatáról, hogy a palesztinokat kitelepítsék a Gázai övezetből arab országokba, a Ramallah-i Al Ayyam című palesztin kormánypárti napilap ezt jegyzi meg:
„Trump a palesztin kérdést, a világ egyik legösszetettebb konfliktusát pusztán üzleti ügyként kezeli. Nyilván nem érti, hogy az USA hatalmának és befolyásának határai vannak. Mert bármennyire is nyomást gyakorol, nem fog olyan arab országot találni, amely beleegyezne a palesztin menekültek befogadásába és letelepítésébe.”
A Jerusalem Post című, 1932-ben alapított közép-jobboldali konzervatív napilap más véleményen van:
„Először került terítékre egy olyan terv, amely megkérdőjelezi a konvencionális gondolkodást – azt a gondolkodást, amely sokáig hátráltatta a fejlődést és biztosította a gázai terror folytatódását. A javaslat egyértelművé teszi, hogy a palesztin kérdés megközelítésének alapvetően meg kell változnia október 7-e után. A javaslat először ismeri el, hogy nem a kétállami elképzelés a konfliktus egyetlen lehetséges megoldása. Anélkül, hogy ezt kifejezetten mondanák, a terv azt az üzenetet tartalmazza, hogy a palesztinoknak mint agresszoroknak meg kell fizetniük az általuk megkezdett és elvesztett háború árát.”
A Patrioták Európáért pártcsalád találkozója
„Orbán Viktor Madridban: Ma már mindenki látja, hogy mi vagyunk a jövő”, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap és így folytatja:
„Spanyolország fővárosában tart találkozót az európai szélsőjobboldal egy része, a Patrióták Európáért (PfE) pártcsalád, ahol Orbán Viktor is beszédet mondott.
A miniszterelnök spanyolul köszöntötte a résztvevőket, beszéde elejét angolul mondta el, aztán magyarra váltott. Méltatta a rendezvény vendéglátóját, a spanyol szélsőjobboldali Vox elnökét, Santiago Abascalt: – Te spanyol vagy, és azt mondod, reconquista [visszahódítás vagy magyarul meghonosodott nevén az a folyamat, amely során az Ibériai-félsziget 1492-ben felszabadult a VIII. század óta tartó arab-mór megszállás alól]. Én magyar vagyok, és azt mondom, értelek téged, és veled vagyok – mondta a miniszterelnök.
A miniszterelnök felvázolta, hogy pályafutása alatt 19 éve van kormányon és 16 éven át volt ellenzékben, ezért megvan a tapasztalata arról, hogyan kell kormányra kerülni; elmondása szerint ennek az útja a fájdalom és a szenvedés. Aki kormányra kerül, annak a nemzetet kell szolgálnia, miközben folyamatos és brutális támadásoknak van kitéve – ismertette a sanyarú sorsot. Majd arra jutott, hogy szerinte Santiago Abascal már eleget szenvedett, ideje hatalomra jutnia.
A miniszterelnök hozott néhány példát a spanyol és a magyar történelem közös pontjaira, külön hangsúlyt fektetve a futballra és Puskás Ferencre. Ezután Orbán Viktor arról beszélt, hogy »Magyarországot a politikája teszi érdekessé és talán fontossá«, 15 éve építik a »szabad, keresztény és konzervatív« világot. Kitért a migráció témájára is, hangsúlyozva, hogy Magyarországon nincsenek migránsok, az illegális határátlépés pedig bűncselekmény. Bár az Orbán-kormány több mint kétezer jogerősen elítélt embercsempészt engedett már szabadon, de erről nem beszélt.
Itthon a bevándorlók helyett a magyar családokat támogatják, az iskolákból kitiltották a »genderideológiát«, az állami intézmények kötelesek védeni a keresztény kultúrát, előírták továbbá, hogy az apa férfi, az anya nő. – Korábban azt hittük, ezt mindenki tudja – szellemeskedett a miniszterelnök. Azzal is elbüszkélkedett, hogy felszámolták a munkanélküliséget, a cégek pedig nálunk fizetik a legalacsonyabb adót (az átlag halandó magyar ember meg a 27 százalékos Európa-rekorder áfát, de ez szintén kimaradt a beszédből – a szerk.)
Természetesen előkerült a beszédben az ellenség is, a brüsszeli bürokraták, az amerikai demokraták és »a Soros-hálózat« képében, amely a miniszterelnök elképzelése szerint hajtóvadászatot indított ellenük. Az európai gazdaság elsüllyedt, a pénzünket Ukrajnába küldik egy reménytelen háborúba – állapította meg. A migráció révén népességcserét is vizionált, ami szerinte nem összeesküvés-elmélet, hanem a gyakorlat. Mint mondta, új összeesküvés-elméletet kell kitalálni, mert az eddigiek igaznak bizonyultak. A »Trump-tornádó« azonban szerinte mindent megváltoztat majd. – Tegnap mi voltunk az eretnekek, ma mi vagyunk a mainstream [fősodor]. Tegnap azt mondták, mi vagyunk a múlt. Ma már mindenki látja, hogy mi vagyunk a jövő – állította.”
Madridban Trumpnak tapsoltak, írja a londoni Financial Times című liberális-konzervatív napilap:
„Trumpnak tapsolt Madridban a felbátorodott európai szélsőjobb. Le Pen, Orbán és Wilders arra szólított fel, hogy az EU vegye át az amerikai elnök politikáját, ha fontosnak tartja a saját jövőjét. Salvini egyenesen arról beszélt, hogy az energia, a bevándorlás és a gender ügyében a jelenlegi washingtoni irányvonal azt igazolja, amit a Patrióták ajánlanak az Uniónak.
A francia Nemzeti Tömörülés elnöke kijelentette, hogy a republikánus győzelem felgyorsította a történelem menetét. Fordulóponthoz érkezett a világ, ugyanakkor Brüsszel a jelek szerint megdermedt.
Ellenben senki sem hozta szóba, hogy a Fehér Ház vámokat kíván életbe léptetni az európai árukra, továbbá milliókat űzne el Gázából. Arra sem utaltak egy szóval sem, hogy Amerika szerint a földrésznek többet kellene költenie saját védelmére.”
Párizs: MI csúcstalálkozó
A sanghaji Jiefang Ribao című állami napilap a mesterséges intelligenciával foglalkozó nemzetközi csúcstalálkozóról ír, amelynek Franciaország és India közösen adott otthont Párizsban:
„A kétnapos esemény a megvalósítható megoldásokra összpontosít. Az MI- technológia rohamos fejlődése miatt egyre sürgetőbbé válik a kérdés, hogy valójában mennyire biztonságos a mesterséges intelligencia. Másrészt a mesterséges intelligencia globális szabályozásában való együttműködést olyan geopolitikai tényezők akadályozzák, mint a nagyhatalmak közötti verseny. A szabályozás összehangolására minden eddiginél nagyobb szükség van. Ennek azonban útjában áll az MI radikális deregulációja az USA-ban, amelyet a Trump-adminisztráció végez. A világ többi részének az Egyesült Nemzetek keretrendszerét kellene használnia, hogy megakadályozzák a hegemón túlzásokat a mesterséges intelligencia fejlesztésében és használatában.”
A párizsi Le Figaro című liberális-konzervatív napilap ezt írja erről:
„Az Egyesült Államok és Kína közötti technológiai harc ezen a területen azt mutatja, hogy a mesterséges intelligencia jövője a világ minden országa számára politikai kérdés is, amely magában foglalja a szuverenitást és a stratégiai autonómiát. Az EU-nak számos eszköze van ebben a versenyben: értékes ipari adatok, tehetségek, infrastruktúra, alacsony kibocsátású energia és egy egységes digitális piac. Európának azonban gyorsabban és erőteljesebben kell forrásokat szereznie, hogy lépést tudjon tartani ezzel a versennyel, és valódi technológiai bajnokokat fejlesszen ki.”
Weidel Budapestre látogatott barátjához
„Üdvözlöm, elnökasszony!”, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap Weidel budapesti látogatásáról:
„A kék színpadon magyar és német zászló lobog. A szónoki emelvényeket szintén nemzeti jelképek díszítik. Úgy tűnik, hogy a kormányfő és a kormányfőjelölt egyenlő feltételekkel áll egymás mellett. Orbán Viktor magyar miniszterelnök üdvözli az »elnökasszonyt«. Ez Alice Weidelre, az AfD párt- és parlamenti frakcióvezetőjére vonatkozik. Ez az első találkozás kettejük között.
Weidel kedd óta a magyar fővárosban tárgyalt, szerda délelőtt pedig a nemzeti-konzervatív Fidesz-vezérrel együtt lépett a sajtó elé a budai várban található új Miniszterelnöki Hivatalban. Számos politikai kérdésben közös álláspontjukról beszéltek. Mindenekelőtt az illegális migráció kérdéséről. A Budapestet csaknem 15 éve irányító Orbán – különösen 2015 óta – azt a politikát folytatta, hogy gyakorlatilag egyetlen menedékkérőt sem fogad be (kivéve néhány egykori baráti potentátot, aki saját hazai büntetése elől menekült a „biztonságba”). A migránsokat a határokon utasítják el, esetenként határkerítés segítségével, vagy diszkréten irányítják őket Nyugatra. Orbán Európa »várkapitányának« nevezte magát. Fizetést nem vár ezért, sőt visszautasítaná ezt, mint rágalmazást. Weidel többször is áhítattal elmondta, hogy Orbán mekkora példaképe.
[…] »Van egy pikantériája ennek a találkozónak« – mondta Orbán. Az AfD-t »nem minden országban fogadnák be«. De úgy véli, itt az ideje, hogy ezen változtassunk. – Nagyon köszönöm, hogy elfogadta a meghívást, elnökasszony, de ahogy Weidel mondja, a találkozó kérése tőle származik.”
Nem az ország érdeke, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap Weidel budapesti látogatásáról:
“Ki tudja hányszor hallhattuk már akár miniszterelnökünk, akár külügyminiszterünk szájából, hogy »adják meg Magyarországnak a tiszteletet«. A fenyegető mondat sosem Oroszországra vagy egy autoriter államra vonatkozott, hanem valamely nyugati szövetségesünkre. Mennyire lehet azonban tisztelettudónak nevezni Németországgal szemben Magyarországot, ha a magyar kormányfő másfél héttel az előrehozott parlamenti választás előtt fogadja a szélsőjobboldali AfD társelnökét és kancellárjelöltjét, Alice Weidelt és arról beszél, szűnjön meg az AfD-vel szembeni tűzfal, vagyis vegyék be egy következő kormányba? Milyen üzenet ez annak a Németországnak, amely számos vállalatával úgy 220 ezer embernek ad munkát Magyarországon? Miért bölcs stratégia már most ellenséges lépést tenni a minden bizonnyal következő kancellárral, Friedrich Merz-cel szemben még az előtt, hogy a német szövetségi kormány feje lenne?
Választ a sajtótájékoztató sem adott. Mert az nem magyarázat egy egész Európát megdöbbentő vizitre, hogy – amint Orbán fogalmazott – »az AfD összes fontos programpontja javára válna Magyarországnak«. A magyar kormányfő ugyan bizonyos fokig még azt a benyomást próbálta kelteni a Neue Zürcher Zeitungnak adott, múlt héten megjelent interjújában, hogy az AfD-vel több kérdésben sem ért egyet, de aligha kényszerítette miniszterelnökünket bárki is, hogy ne mondjon nemet Weidelnek a találkozó megtartására vonatkozó kérésére.
De ez sem indokolhat egy ilyen találkozót. És más sem. Bár Orbánnak saját állítása szerint célja egy széleskörű jobboldal populista összefogás, Weidel meghívása megkérdőjelezi, tényleg létre akar-e hozni egy jobboldali tömböt Melonitól az Szuverenistákig. Ezzel ugyanis a jobboldali pártokat is megosztotta. De nemcsak ezért érthetetlen, mi szükség volt magunkra haragítani a demokratikus német pártokat, hiszen nem kell gazdasági miniszternek lenni, hogy tudjuk azt, Berlin milyen fontos partner– a kormány által meghirdetett »konnektivitás« stratégiája ellenére is.
Weidelt ráadásul nem lehet a »keresztény anyamodell« megtestesítőjeként ünnepelni, hiszen bár két örökbefogadott gyermeket nevel, egy Sri Lanka-i nővel él házasságban. Az AfD melletti kiállás teljesen elhibázott, s csak károkat okoz: a magyar külpolitika újabb elkeserítő fejezete.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
