A niši egyetemi hallgatók szombaton este felolvasták az Egyetemista kiáltványt, és a szabadságról, az államról, az igazságosságról, az ifjúságról, a méltóságról, a tudásról, a szolidaritásról és a jövőről szóló követeléseket.
A március elsejei tüntetést Egyetemista ediktumnak nevezték el, amivel arra a Mediolanumi (milánói) ediktumra utalnak, amelyet a niši születésű Nagy Konstantin adott ki 313-ban Licinius császárral együtt, és amely szabad vallásgyakorlást szavatolt a Római Birodalom területén. A tiltakozás 18 órán át tart, aminek szimbolikus jelentése van, a város hívószáma ugyanis 018.
Az Egyetemista kiáltvány szövegét teljes egészében, fordításban közöljük.
A SZABADSÁGRÓL
Szerbia a szabad emberek országa. A szabadság nem kegy, hanem alapvető jog, amely elválaszthatatlan minden polgár méltóságától. A szabadság a demokratikus társadalmunk, törvényeink, szavaink és gondolataink alapja.
AZ ÁLLAMRÓL
Az állam minden polgár közös java. Szerbia intézményeinek a népet kell szolgálniuk, és bizalmon kell alapulniuk, nem pedig az egyéni hatalom eszközévé kell válniuk. Egy olyan államért küzdünk, ahol a törvény a legfőbb tekintély, és ahol a politikai tisztség a polgárok szolgálatát jelenti, nem pedig kiváltságot.
AZ IGAZSÁGOSSÁGRÓL
Az igazságosság a stabil társadalom alapja. A független igazságszolgáltatásnak, a szabad médiának és az intézményeknek a törvény szerint kell működniük, nem pedig politikai nyomás alatt. A jogegyenlőség minden szerbiai polgár számára valósággá kell, hogy váljon.
AZ IFJÚSÁGRÓL
A fiatalok bebizonyították, hogy nem csupán Szerbia örökösei, hanem annak alkotmányos védelmezői is. A diákok, mint e küzdelem hordozói, őrzik azokat az értékeket, amelyekre társadalmunknak épülnie kell. Szerbia ifjúsága olyan rendszert követel, amely a szorgalmon és a tudáson alapul.
A MÉLTÓSÁGRÓL
Egy olyan társadalomért küzdünk, amely tiszteletben tartja minden egyén méltóságát. A méltóság azt jelenti, hogy senkit sem lehet megalázni a nézetei és véleménye miatt. Olyan Szerbiát akarunk, ahol a szakértelmet nem becsülik alá, ahol a tudás többet ér az engedelmességnél, és ahol a fiatalok reményt látnak hazájukban.
A TUDÁSRÓL
A tudás minden társadalom fejlődésének alapja. Olyan Szerbiát követelünk, amely prioritásként kezeli a tudományba, a kutatásba, az oktatásba és a kultúrába való befektetést. Az egyetemeknek független kiválósági központoknak kell lenniük, nem pedig diplomavásárlás és politikai befolyás terepének.
A SZOLIDARITÁSRÓL
Városaink útjai – Ništől Újvidékig, Belgrádtól Kragujevácig – a népi egység erejéről tanúskodnak. Ez a szolidaritás, amely eddig ismeretlen volt a megosztottságra épülő rendszerek számára, most a mi fogadalmunk és erőnk, amelyet védeni és ápolni fogunk. Az egyén hangjait a változás erejévé formálva bebizonyítottuk, hogy Szerbia nem megosztott érdekek halmaza, hanem olyan polgárok közössége, akiknek közös a jövőképe.
A JÖVŐRŐL
Legyen ez az ediktum a mi kötelességünk, a kölcsönös ígéretünk – hogy olyan országot építünk, amely mindenkié, ahol minden gyermek nagyot álmodhat. Egy olyan államot, ahol az igazságosság és a szabadság erősebb lesz bármely egyénnél, és ahol a hatalom nem a népet használja ki, hanem a népet szolgálja.
Az Egyetemista kiáltvány kézzel írott szövege (Fotó: N1)
