Stefan Slavković, a Radar újságírója szerint eljött az idő az ötödik diákkövetelés, pontosabban egy politikai követelés előterjesztésére, de ez mint mondta, nem csak a szerbiai tiltakozásban érintetteken múlik, hanem az együttműködésen, a kapcsolatokon és a bizalmon – írja az N1.
„A bizalom mindenhonnan hiányzik. Sokszor volt alkalmunk látni, hogy a hallgatók nem bíznak az ellenzékben, a kormányzatban, az igazságszolgáltatásban. Az elmúlt négy hónapban azonban sajnos mindannyian dühből és kétségbeesésből mostanra odáig jutottunk, hogy örülünk annak, hogy Szerbia valahogy újra megismeri önmagát. Látjuk, kivel élünk együtt. Amikor azt látod, hogy van elég ember az általános sztrájkhoz, vagyis a tömeges polgári engedetlenséghez, amikor azt látod, hogy van egy ellenzék, amely nem csak ül és felveszi a fizetést, és amikor azt látod, hogy vannak olyan diákok, akik véresre járják a lábukat… Négy hónappal ezelőttig azt hittük, hogy ilyen nem létezik” – mondta Slavković.
Úgy értékelte, hogy a kormány nagyon rosszul védekezik.
„Nagyon rosszul teszi, ha ellentámadást intéz a diákok ellen. Nálunk nem működik az ügyészség és az igazságszolgáltatás, ezért senki sem mondhatja, itt egy piros lap, mész az öltözőbe” – mutat rá Slavković.
Arra a kérdésre, hogy korai-e azt állítani, ahogy Goran Ješić tette, hogy „Vučić már a múlt”, az újságíró így válaszol:
„Nem, ez a kormány nem tehetetlen. Azt gondolom, hogy a közvélemény rendszerellenes részében túlzott az optimizmus, mert azok az emberek, akik már olyan régóta elégedetlenek, valójában valami lényegi változásra várnak, a rezsim legkisebb gyengülésében a rendszer küszöbön álló összeomlását látják. Azt gondolom, hogy ettől még sok minden választ el minket, és ha ez a rezsim így össze tud omlani, akkor mára már összeomlott volna. Azok a szökésről szóló sztorik, az országból való menekülés, ha ilyesmi egyáltalán lehetséges lenne, azt hiszem, mára megtörtént volna. Amit Ješić beszélt itt, azt hiszem, amit a vele folytatott beszélgetésemből megértettem, az az, hogy talán Vučić önmagában nem a múlt, hanem az őt hatalomra juttató, hatalmon tartó politika közeledik a végéhez, és ennek hírnökeként, mint a rendszer fő hordozója és mint fő végrehajtója, ennek az antipolitikának a főépítésze legvalószínűbb, hogy valahogy, amikor arra meglesznek a körülmények, majd elhagyja ezt a történelmi színpadot, és minden bizonnyal negatívan értékelt örökséget hagy hátra a történelem szemetesében” – fejtette ki Slavković és feltette a kérdést, hogy vajon Vučić mikor fogja megérteni, mikor fogadja el mindezt, vagy minek kell még történnie ahhoz, hogy Vučić azt mondja: igazuk van a diákoknak, igazuk van a polgároknak.
