A Magyar Sajtó Napját 1990 óta ünnepeljük, arra emlékezve, hogy 1848-ban ezen a napon nyomtatták ki a 12 pontot, a Nemzeti Dalt, és hirdették ki először Magyarországon a sajtószabadságot.
A 12 pontot Irinyi József hírlapíró, műfordító, országgyűlési képviselő állította össze, első pontja volt: „Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését”. Március 15-én a Landerer nyomdában került papírra először a követelés. Április 11-re hivatalosan is törvénybe iktatták a sajtószabadságot.
A sajtószabadság ma már nem azt jelenti, hogy bármit szabadon leírhatunk, hiszen az Interneten ez amúgy is (majdnem) mindenki és minden vélemény számára elérhető. Ma az (lenne) a legfontosabb, hogy a kormányok ne korlátozza az információhoz való hozzáférés jogát. Ahogy az amerikai Freedom Forum fogalmaz: a kormány nem akadályozhatja meg az információk közzétételét.
Az utóbbi években Magyarország és Szerbia (vagyis mindkét kormány) igencsak kihívásokkal küzd ezen a téren. A magyar Népszabadság felszámolása, a Klubrádió ellehetetlenítése, a Figyelő és más független média felvásárlása, a KESMA létrehozása csak az első lépések voltak. Azóta már tudjuk, hogy amikor azokkal megbékélt a társadalom, cserébe még több korlátozást kapott. Jött a Megafon a milliárdos influenszerképzéssel és az orosz propaganda terjesztésével, a megyei lapok felszámolása és központi egységesítése, a külföldi támogatások betiltása, újabban pedig kormányzati belső körök a Facebookon, valamint a legújabb terv, hogy már jogilag is üldözhesse az Orbán-hatalom a független sajtót. Az ünnepi poloskázásról nem is beszélve.
Szerbiában sem jobb a helyzet. A vajdasági magyarság összes közszolgálati médiáját Fidesz-mintára bedarálta a hatalmi párt, szép lassan bezárult minden út ahhoz, hogy az itteni magyar független tájékoztatáshoz jussanak. Maradt a Szabad Magyar Szó és a Családi Kör, amelyek kezdettől fogva – az előbbi 2016, az utóbbi 1990 óta – függetlenek voltak.
A párizsi központú, nemzetközi Riporterek Határok Nélkül (RSF) szervezet minden évben elkészíti a sajtószabadság listát. Első helyen általában az európai országok állnak, közülük is az északiak, Norvégia, Dánia, Finnország, Svédország, Észtország.
A kétezres évek elején Magyarország még az előkelő 21. helyen állt, majd 2010 után látványos a zuhanás, 2021-re még a 92. helyig sikerült leküzdenie magát az országnak. Szerbiát 2010-ben az 85. helyre sorolták, mára a 98. helyig süllyedt. Szerbiát külön is kiemelte a legutóbbi jelentés, mert az eddigi „kielégítő” kategória helyett már a „problémásba” került. Az orosz propaganda beengedése, valamint annak hangsúlyos jelenléte a napi hírekben aggasztóvá vált a jelentés szerint.
A Riporterek Határok Nélkül (RSF) minden évben több szempont szerint vizsgálja a sajtó helyzetét 180 országban.
Magyarország és Szerbia helyzete a sajtószabadság listán 2002-2024. A magyar besorolás értelmezéséhez ld. a szöveget! (Grafikon: SZMSZ)
A pontszámok összeállításában változás volt 2022-ben, ezért néz ki úgy, mintha Magyarország javítana. Átalakult a pontozásban olyan kategória, mint a pluralizmus, vagyis, hogy a vélemények mértéke hogyan alakul a sajtóban, és például a visszaéléseket is máshogy ítélik meg azóta. Az ország pontszáma szinte semmit nem javult (0,02 százalékot), de az országok közötti rangsorban így is előrébb került.
Korábban hét kategóriát elemeztek, ez mára ötre csökkent. A politikai környezet, jogi szabályozás, gazdasági helyzet, szociális helyzet és a biztonság adja a fő mutatókat. Utóbbi azt is vizsgálja, hogy az újságírónak mennyire kell öncenzúrát gyakorolni, illetve mekkora nyomás helyeződik rá, akár fizikai erőszakról legyen szó, akár különböző nyomást gyakorló csoportokról.
A jelentés arra is rámutat, hogy Magyarország kormánya korlátozta a független média mozgásterét és szorosabbra fogta a közszolgálati média irányítását. Az EU-ban Máltával és a görögökkel kullogunk az utolsó helyeken.
A magyar sajtószabadság romlásával párhuzamosan nőtt a magyarok médiasemlegesség iránti aggodalma. Már 2016-ban is a válaszadók 62 százaléka egyoldalúnak tartotta a sajtót, 2023-ra ez 75 százalékra emelkedett azzal, hogy a megkérdezettek a kormányt tartják a médiaszabadság legnagyobb ellenségének.
Szerbia vizsgálata csak később kezdődött és hasonlóan alakul a magyarhoz, a politikai, gazdasági, szociális helyzet és az újságírók biztonsága sokat esett, a jogi környezetet valami miatt javulónak ítélik meg, de ez is országokhoz képesti rangsor. Szerbia így olyan „társaságban” van 98. helyével, mint Tanzánia, Csád, Albánia vagy Madagaszkár.
A legújabb csapást pedig Donald Trump autokráciája mérte a nemzetközi sajtószabadságra. Ez azért nem szerepel a jelentésben, mert az amerikai diktátor pénteken, március 14-én parancsolta meg a közszolgálati média megszüntetését. Kari Lake volt tévécsillag és sikertelen trumpista jelölt, akit a főnök főtanácsadónak tett meg, pont a Magyar Sajtó Napján, március 15-én utasította a Szabad Európát (az egyik legjobb magyarországi hírportált is fenntartó szervezetet), valamint a legendás Amerika Hangját, hogy szüntesse be tevékenységét.
Landerer nyomdája (b) 1848-ban és a kinyomtatott 12 pont (j). A könyvsajtó (k), amelyen nyomtatták a Nemzeti Dalt és a 12 pontot. (Források: Vasárnapi Újság, Fortepan)
