Trump legfontosabb biztonságpolitikai csapata lezserül textelve vitáztak a jemeni bombázásról, sőt még a támadás – szigorúan titkos – részleteit is büszkén és előre kikotyogta a hadügyér – miközben véletlenül egy „ellenzéki” lapszerkesztőt is bekapcsoltak a Szignál-csoportjukba. A Jemenben kifröccsentett vér Washingtonban botrányként „fröccsent vissza” a trumpi „aranyéra” dilettáns főkolomposaira. Folytatódtak az amerikai–orosz tárgyalások Rijadban az ukrajnai tűzszünetről. Trump újabbnál újabb vámokkal fenyegetőzik az autóimport kapcsán – de most állítólag komolyan gondolja. Miközben Amerika-szerte tüntetnek az emberek a Trump–Musk csapat szélhámosságai ellen, Isztambulban Erdoğan újabb diktatórikus túlkapása – a legfontosabb ellenzéki vezető letartóztatása – miatt tiltakoznak százezrek az utcákon. – Átlapoztuk a világsajtót Washingtontól Bakuig és Oslótól Tajpejig.
Titkok a Szignálon
A Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap nem kertelt:
„Amellett, hogy Jeffrey Goldberg újságíró megtudta a Jemen ellen tervezett légicsapások célpontjait, fegyvereit és időzítését, a Szignálon folytatott csevegés mindenki számára világossá teszi, hogy mitől tartottak szövetségeseink és miben reménykedtek ellenségeink: az Egyesült Államokat egy rakás amatőr bohóc irányítja. A nemzetbiztonságot a káosz és a tehetetlenség komprommitálja.”
Az oslói Verdens Gang című független napilap szerint:
„Ha az információ az Egyesült Államok ellenségeihez, nem pedig egy független újságíróhoz jutott volna el, nagy károkat okozhatott volna. Amikor a szivárgás ismertté vált, Trump és csapata ellentámadásba lendült. Ahelyett, hogy magyarázatot nyújtottak volna, megtámadták a hírnököt, ebben az esetben Jeffrey Goldberget, az Atlantic magazin főszerkesztőjét. Trump a nép ellenségeinek nevezi a független médiát és kijelentette, hogy csak olyan sajtót tűr meg, amely neki hódol. Néha a valóság utoléri a Fehér Házat.”
A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap ezzel az idézettel kezdi cikkét:
„»Utálom az európaiak haszonlesését. Ez egyszerűen szánalmas« – írta Pete Hegseth védelmi miniszter egy tucatnyi magas rangú Trump-segédnek. Mike Waltz nemzetbiztonsági tanácsadó biztosította az amerikai elnököt, hogy a parancsnoksága alatt álló szolgálatok már összeállították a jemeni hadművelet költségeit, hogy a számlát benyújtsák az európaiaknak. Azt viszont nem jelezte, hogy senki sem konzultált az ügyben az európai szövetségesekkel. A Fehér Ház nem lát többé szövetségeseket a kontinensünkön, legfeljebb riválisokat, vagy akár ellenségeket. Ezek után vajon továbbra is arra a meggyőződésre alapozhatjuk-e Európa biztonságát, hogy szükség esetén az ilyen emberek a segítségünkre sietnek? A legkevesebb, amit tehetünk, az az, hogy a lehető leggyorsabban kiépítjük saját védelmi képességeinket, és felkészülünk arra a pillanatra, amikor Trump úgy dönt, hogy többé nem vállal felelősséget Európa védelméért.”
A Signal-botrányról ezt írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Hatalmas botrány tört ki az Egyesült Államokban, miután kiderült, Donald Trump nemzetbiztonsági tanácsadója, Mike Waltz tévedésből meghívót küldött az Atlantic politikai magazin főszerkesztőjének a Szignálon egy chatcsoportba, ahol a jemeni húszi lázadók elleni amerikai támadásról egyeztettek. Az újságíró így részesévé vált annak az online üzenetváltásnak, amelynek összesen 18 tagja volt, köztük J.D. Vance alelnök, Marco Rubio külügyminiszter, Pete Hegseth védelmi miniszter, Mike Waltz és John Ratcliffe, a CIA igazgatója.
[…] A meghívott újságíró a nyitva hagyott kommunikációs ablakon így beláthatott a Trump-adminisztráció belső köreinek vitáiba, azonban nem osztotta meg a nyilvánossággal a teljes üzenetváltást, mondván, hogy nem akar titkos hadműveleti információkat közzétenni. Jeffrey Goldberg, az Atlantic főszerkesztője később azt mondta, hogy a Fehér Ház vádja, miszerint hazudik, késztették arra a döntésre, hogy most már közzétegye a beszélgetés részleteit.
[…] A BBC szerint a Fehér Ház szóvivője, Karoline Leavitt az Atlantic legújabb cikkét álhírnek bélyegezte, Goldberget pedig nyilatkozatában »Trump-gyűlölőnek« nevezte, és ismét azzal védekezett, hogy az üzenetek nem tartalmaznak minősített információkat. J.D. Vance pedig úgy reagált, hogy az Atlantic újságírója »túlértékelte a dolgot«, amikor arról számolt be, hogy a csoportos csevegésben »háborús terveket« osztottak meg egymással.
Donald Trump elnök a botrány kirobbanása után kiállt a nemzetbiztonsági tanácsadója mellett, megjegyezve, hogy az újságíró jelenléte nem befolyásolta a jemeni milíciák elleni akciókat. Mike Waltz a maga részéről kedden annyit mondott, vállalja a felelőséget, magyarázata szerint valaki mást akart meghívni a beszélgetésbe.”
Amerikai–orosz tárgyalások Rijadban
A bakui Müsavat című liberális napilap ezt jegyzi meg erről:
„A meglehetősen pozitív üzeneteket sugárzó Fehér Házzal ellentétben a Kreml bejelentette, hogy nehéznek bizonyulnak a tárgyalások az Egyesült Államok és Oroszország között. A Kreml pesszimista hangulatának komoly okai vannak. A Fehér Ház fokozatosan eltávolodik a Kremltől. A Trump-adminisztráció már elérte azt, amit szeretett volna, azt ugyanis, hogy Ukrajnára gyakorolt erős nyomással ez az ország hajlandó a természeti erőforrások átadására az Egyesült Államoknak.”
A tajpeji Lianhe Ribao című kormánypárti napilap így kommentálja a témát:
„Népességének nagy része kitelepült, és most az országnak át kellett engednie természeti erőforrásai bányászati jogait Washingtonnak. Ez nagyon szomorú fejlemény, és felmerül a kérdés, vajon Tajvan is hasonló sorsra juthat-e. Ha Trump már nem hajlandó pénzt költeni Kijev támogatására, miért vállalna más álláspontot a tajvani szoros esetében?”
Vámpolitikai hinta-palinta
Trump újabb magas vámokat rendelt el az autóimportra. A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja ezt írja:
„A kérdés, amely Japánnak hetek óta aggodalomra ad okot, valósággá vált. Ha az amerikaiak a 25 százalékos vámot tartósan fenntartják, az komoly fenyegetést jelent a japán ipar számára. Csak remélni lehet, hogy a tokiói kormány továbbra is keményen fog tárgyalni erről Washingtonnal. Hisz ez egy olyan válság, amely a japán gazdaság túléléséről szól.”
A Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap Trump cinikus fenyegetését idézi: „»Ha az USA-ban építi autóját, nincs vám« – mondta a republikánus elnök a Fehér Házban.
A lépés tovább fokozza az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti kereskedelmi viszályt. Valószínűleg a német autóipart érintik különösen súlyosan a szankciók, mivel ezután csak az Egyesült Államokban gyártott modelleket lehet majd versenyképes áron kínálni. Trump nemkívánatos versenytársnak tekinti a német gyártókat. Az a tény, hogy a németek Kínában még aktívabbak, mint Amerikában, további bizalmatlanságot szül. Trump a vámokat arra akarja használni, hogy megerősítse az Egyesült Államokat, mint ipartelepet és csökkentse a kereskedelmi hiányt.
»Visszavesszük a tőlünk elvett pénz egy részét« – érvelt Trump, aki régóta panaszkodik a más országokkal fennálló kereskedelmi egyenlőtlenségek miatt. Ennek a lépésnek az a célja, hogy az autógyártók visszatérjenek az Egyesült Államokba és ott többet termeljenek, jósolta az amerikai elnök, és kijelentette: »Úgy gondolom, hogy az autóiparunk úgy fog virágozni, mint még soha.«
Ezzel kezdődik a »Felszabadulás napja Amerikában« – folytatta Trump miután hetek óta hangoztatja, hogy április 2-a, amelyen nagyszabású vámcsomagot tervez meghirdetni, a »felszabadulás napja« lesz az ország számára. Az autóvámok csak ízelítők a további különadókhoz képest, amelyeket Trump a jövő héten tervez bevezetni.
Az USA legfontosabb autógyártói a General Motors, a Ford és a Stellantis, amelyek együttesen az ország gépkocsiiparának mintegy felét adják. Az USA a gépjárművek mellett, a motorok és egyéb autóalkatrészek jelentős részét is importálja.
Az Egyesült Államokban eladott járművek csaknem fele importból származik – jelentette a New York Times a Wall Street Bernstein tanácsadó cég adataira hivatkozva. Az USA-ban összeszerelt járművek alkatrészeinek pedig csaknem 60 százaléka külföldről származik.
A fő beszállítók közé tartozik Mexikó, Japán, Dél-Korea, Kanada és Németország. A gépjárművek behozatalára kivetett vámok ezért valószínűleg jelentős terhet rónak a német autóiparra. A Szövetségi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint az USA a német autóipar legfontosabb értékesítési piaca.
Egyetlen ország sem vásárolt annyi új autót Németországból, mint az USA: 13,1 százalékos exportrésszel vezetnek, majd Nagy-Britannia (11,3 százalék) és Franciaország (7,4 százalék) következik. Az Autóipari Szövetség szerint az USA-ba irányuló export 2024-ben nőtt az előző évhez képest.”
Hatalmas tüntetések Isztambulban
A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap szerint Erdoğan török elnök megragadta a lehetőséget, hogy kiálljon riválisa ellen:
„A fenyegető elnyomási hullám ellenére a tüntetések tilalma, a könnygáz és a letartóztatások folytatódnak és a polgárok tízezrei vonulnak az utcára. Miért sztrájkol most Erdoğan? Végül is három év van még a rendes elnökválasztásig. A válasz: mert ő ezt megteheti. Az elnök helyzete és érdekei kedvezőbbek, mint valaha egy lehetséges békemegállapodásnak köszönhetően, és szövetségesei vannak hatalmon Szíriában. És ami még ennél is fontosabb: az amerikaiak azt akarják, hogy azt tegye, amit akar, az európaiaknak pedig hagyniuk kell, hogy azt tegye. A tekintélyelvű iszlamistának nincs félnivalója Trumptól.”
Erdoğan bátorítva érzi magát. A Washington Post így kommentálta Ekrem İmamoğlu török ellenzéki vezető letartóztatását:
„Az évek során, amíg Erdoğan újságírókat tartóztatott le, beavatkozott az igazságszolgáltatásba és elnyomta a civil társadalmat, Törökországot zaklatott vagy kvázidemokráciának tekintették, de az elnökválasztás a legrosszabb esetben is fontos dolog. A közelmúltban lezajlott szigorításokkal Törökország egyre inkább hasonlít a Vlagyimir Putyin elnök uralma alatt álló Oroszországra, egy olyan totalitárius államra, amelyet egyetlen ember irányít, és amelyben a választási eredmények előre meghatározottak. Erdoğan időzítése felfedi valódi indítékát. (…) A tekintélyelvű vezetőket világszerte felbátorította, hogy Trump felhagyott Amerika demokrácia iránti elkötelezettségével (…). Erdoğan talán abban reménykedik, hogy kirívó tevékenysége kevés ellenkezést fog kiváltanis Trump részéről. (…) Ha Erdoğan ezzel számolt, akkor úgy tűnik, igaza van.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
