A nemzetközi sajtó elsősorban a vámháborúba belerészegült amerikai elnök hóbortjával és annak várható globális következményeivel foglalkozik. Marine Le Pennek viszont, akit uniós források elsikkasztása miatt ítéltek el és tiltották el az elnökjelöltségtől, saját jövőjétől fájhat a feje. Erdoğan is nyilvánvalóan a jövőjét féltette, amikor az ellenzéki vezető letartóztatására szánta el magát, ami milliós tiltakozásokhoz vezetett. – Átlapoztuk a világsajtót Washingtontól Tokióig és New Yorktól Isztambulig.
Vámláz Washingtonban
A New York-i Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, elsősorban amerikai gazdasági és nemzetközi üzleti témákkal, valamint pénzügyi hírekkel foglalkozó, a republikánusokhoz húzó, konzervatív napilap kifejti:
„Trump először 10 százalékos »alapvámot« vet ki a világ minden országára, hogy több hazai áru érvényesülhessen az amerikai piacon. Kínát 34 százalékos vámok sújtják, és még japán barátaink is 24 százalékot fognak fizetni. Az Európai Uniót 20 százalékos új vámtámadás érte, Indiát pedig 24 százalékos vám. Trump újabb vámoffenzívája lehetőséget ad Kínának, hogy nagy piacával magához vonzza az Egyesült Államok szövetségeseit. Ennek első célpontjai Dél-Korea és Japán, de Európa is szerepel a kínai listán. A globális gazdaság átalakulásának messzemenő következményei lesznek, és nem biztos, hogy mindegyik oda vezet, amit Trump új »aranykorként« hirdetett meg.”
A londoni Financial Times című liberális-konzervatív napilapnak ez a véleménye:
„Mivel a Fehér Ház valamiféle új amerikai önellátás felé hajlik, a kulcskérdés az, hogy Trump képes lesz-e bármennyi ideig fenntartani ezt az agresszív kereskedelmi politikát, vagy végül az üzleti élet, a piac és a politika, sőt az igazságszolgáltatás nyomására visszavonja. A legfontosabb tényező, ami Trumpot arra késztetheti, hogy kereskedelmi politikáját újra átgondolja, lehet csupán egy politikai tényező is – ezt pedig az elnök támogatottságának összeomlása jelezné.”
„Trump megnyomta a vörös gombot a háború utáni szabadkereskedelmi rendszerben” – elemzi a tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja:
„Az átlagos amerikai vámtarifa 3,3 százalékról 20 százalék fölé emelkedik. Ez a világ egyik legnyitottabb piacát hirtelen az egyik legelszigeteltebb piacává változtatja a vezető iparnemzetek között. Az a nap, amikor Trump az Egyesült Államokat állítólag »felszabadítja«, lehet a szabadkereskedelmi lánc összeomlásának a napja is. A globális ellátási láncolatok szorosan összefonódnak – nemcsak az árukban, hanem a technológiában és a tudásban is. Az USA félvezetőipara például nem tud fennmaradni a japán gyártósorok nélkül. Ehhez jön a magasabb árak veszélye is: az új vámpolitika fokozhatja az inflációt – ami majd hatalmas nyomást gyakorol Trump kormányára. Amerika valóban a saját gazdasági felbomlása felé tart?”
A bécsi Die Presse című keresztény-demokrata konzervatív napilap így vélekedik:
„Dehát semmi sem olyan nagyon rossz, mondhatnánk ma Európában. Mert miközben az euróinfláció tovább csökken a kamatlábakkal együtt, Trump kereskedelmi politikája arra kényszeríti az Egyesült Államok jegybankját, hogy sokkal óvatosabban enyhítse a monetáris politikát. Növekszik a transzatlanti kamatkülönbözet, az euró egyre olcsóbb, az európai áruk pedig leértékelődnek a dollárral szemben, ezért az európai áruk olcsóbbak lesznek az amerikai vevők számára és a vámemelkedések elvesztik jelentőségüket. Igen, de elsősorban szimbolikus célokat szolgáló ellenintézkedések lennének a legjobbak Európa számára: ha lehetséges, el kell kerülni az új kereskedelmi akadályokat, új piacokat kell nyitni és hagyni, hogy az árfolyamok működjenek. Aki kereskedelmi háborút indít, arra is kész, hogy valutaháborút folytasson.”
Kína leszögezte, ellenzi Donald Trump vámjait és erőteljes ellenintézkedéseket fog hozni, írja a budapesti Népszava című baloldali mapilap:
„»Az Egyesült Államok lépése figyelmen kívül hagyja a többoldalú kereskedelmi tárgyalásokon az évek során elért érdekegyensúlyt és azt a tényt, hogy régóta nagy hasznot húz a nemzetközi kereskedelemből« – áll a kínai kereskedelmi minisztérium közleményében.
Kína határozottan ellenzi az amerikai »viszonossági vámokat« és erőteljes ellenintézkedéseket fog hozni jogai és érdekei védelmében – közölte csütörtökön a kínai kereskedelmi minisztérium.
A közlemény kiemeli, »a történelem azt mutatja, hogy a vámok emelése nem tudja megoldani az Egyesült Államok problémáját, ez árt az amerikai érdekeknek, és veszélyezteti a globális gazdasági fejlődést, valamint az ipari és ellátási láncok stabilitását«.
A kínai kereskedelmi minisztérium szerint »az Egyesült Államok lépése figyelmen kívül hagyja a többoldalú kereskedelmi tárgyalásokon az évek során elért érdekegyensúlyt és azt a tényt, hogy régóta nagy hasznot húz a nemzetközi kereskedelemből«. A közlemény hangsúlyozza, a kereskedelmi háborúnak nincs nyertese, és a protekcionizmus nem vezet sehová.
»Kína sürgeti az Egyesült Államokat, hogy haladéktalanul törölje az egyoldalú vámintézkedéseket, és oldja meg megfelelő módon, egyenlő párbeszéd útján a kereskedelmi partnereivel fennálló nézeteltéréseket« – hangsúlyozta a minisztérium.
Donald Trump amerikai elnök szerdán jelentette be, hogy Kínát 34 százalékos vámmal sújtja az év elején korábban kivetett 20 százalékos vámon felül, így a kínai importra kivetett új vámok összege 54 százalékra emelkedik. Közölte azt is, hogy a világ országaira kivetett büntetővámjai között 20 százalékos sarccal sújtja az EU-tagországokból az Egyesült Államokba áramló árukat. Importvámokról van szó, a minimális érték 10 százalék, néhány országot – például az Egyesült Királyságot, Ausztráliát és Brazíliát – legalábbis csak ennyivel bünteti 2025. április 5-től az amerikai elnök. Az általa a felszabadulás napjának nevezett keddi bejelentéstől függetlenül sarcolja meg 25 százalékos importvámmal a világ járműiparát is.”
Tüntetések Erdoğan ellen
„Aki Erdoğan ellen indul, az nyer”, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Sokan vannak. Sok ember. A tömeg már gyűlik a peronon. Évekbe telhet, mire átjutnak az aluljárón és kijutnak a szabadba. Közben azt kiabálják: »Mi Mustafa Kemal Atatürk katonái vagyunk« és »Milyen boldog vagyok, hogy kijelenthetem, hogy török vagyok.« Ez Isztambul középosztálya, amely szombaton megpróbálta a felkelést a Maltepe kerületben. Ők Ekrem İmamoğlu ellenzéki vezető bebörtönzése és a török jogállamiság eróziója ellen tiltakoztak. Ezúttal nem a diákok voltak legtöbben. Sok idős ember volt közöttük, gyermekes családok és nagyszülők, házaspárok. Ezt az tette lehetővé, hogy az ellenzéki Köztársasági Néppárt (CHP) [Cumhuriyet Halk Partis, amelyet 1923-ban alapított Mustafa Kemal Atatürk] által szorgalmazott nagygyűlést jóváhagyta a kormány. A rendezvény helyszíne távol esik a városközponttól. Ott a rendőrök nem használnak paprikaspray-t, hanem táskaellenőrzéssel gondoskodnak a biztonságról. És bár sokaknak az a benyomásuk, hogy egy autoriter államban élnek, valahogy mégis bíznak a törvényben és a rendben.
A tüntetők hatalmas létszámukkal elszántságukat akarják demonstrálni Recep Tayyip Erdoğan elnöknek. De a vita már a számokkal kezdődik. A CHP 2,2 millió résztvevőről számol be. A kormánypárti médiában pedig vagy teljesen figyelmen kívül hagyják a demonstrációt, vagy lekicsinylik a méreteit. Németországgal ellentétben a török rendőrség nem közöl becsléseket. Az azonban világos, hogy ez a legnagyobb tiltakozás Isztambul polgármesterének és a CHP elnökjelöltjének, İmamoğlunak csaknem két héttel ezelőtti letartóztatása óta. Több százezren vannak de több mint egymilliónak érzik magukat.
A tüntetők fenn akarják tartani a nyomást az elnökre, akit itt mindenki csak »ő«-nek nevez. De nincsenek illúzióik. »Nem számítunk nagy változásokra. De elmondhatjuk, hogy nem hallgattunk« – mondja egy nővér. »Meg fog ijedni ennek a tömegnek a nagyságától és még több fiatalt fog bezárni« – mondja egy könyvelőnő, aki a férjével, egy turisztikai vállalkozóval érkezett. »Ha megbukik, börtönbe kell mennie. Ezért nem fog engedni.« A nő a remény és kétségek között vergődik. »Félünk reménykedni« – mondja. Túl gyakran csalódtak. Nem biztos benne, mennyit lehetne kockáztatniuk. Anyaként természetesen nem akarja, hogy a 20 éves fia börtönbe kerüljön. De ugyanakkor azt akarja, hogy kimenjen az utcára. »Ez nagy dilemma.« A könyvelőnő felidézi az 1980-as éveket, amikor egy egész diákgenerációnak kellett elmenekülnie az országból. »Mindegyikünknek csak egy élete van«, mondta.”
Az isztambuli Cumhuriyet című, kemalista baloldali napilap „látványosnak” nevezte a szombati nagygyűlést:
„Özgür Özel, a CHP vezetőjének beszéde demonstrálta az ellenzék erejét és elszántságát, és a 2013-as Gezi-tüntetések óta először keltett új reményt. Az ankarai rezsim állítólag azt tervezte, hogy kényszereljárási intézőket nevez ki Isztambul és Ankara, valamint a CHP ellen. Ennek a célja az lehet, hogy a következő választások előtt e két nagyváros pénzügyi forrásait kisajátítsák és az ellenzéket ellehetetlenítsék. Az országban zajló tömeges tiltakozások miatt ezeket a terveket azonban elvetették.”
Elítélték Marine Le Pent
A párizsi Le Monde című liberális-szocialista napilap Le Pen elítélését Sárközy volt elnök elítélésével hasonlítja össze:
„Mindkét ügyben van valami közös: a média és a bíróságok elleni politikai támadások. Az ítéletekkel szembeni ellenállás nem az egészséges demokrácia jele.”
„Az ítélet valószínűleg a szándékolttal ellentétes hatást fejt ki” – feltételezi a varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap a Marine Le Pen elleni ítéletről:
„De Perthuis bírónő végül nem hallgatott senkire. Néhány nappal ezelőtt az Alkotmánybíróság a politikai kontextus figyelembevételével a következő döntést javasolta: minden vádlottnak joga van fellebbezni. A bíróság Le Pen azonnali kizárásával a választásokból most egy visszafordíthatatlan politikai helyzetet teremtett. Ehhez jön a politikai helyzet: a jelenlegi kormány egyik minisztere, aki nem akarta megadni a nevét, kijelentette, hogy ha a bíróság kizárja Le Pent a választásokból, a Rassemblement National nevű párt »minden bizonnyal« megnyeri a 2027-es elnökválasztást, mert a párt támogatóinak szemében a döntés a szélsőjobboldalt kizárni akaró elit »összeesküvésnek« számít.”
A Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap összehasonlítást tesz az Egyesült Államokban történtekkel:
„Le Pen pártja boszorkányüldözésnek nevezte a pert – ezt Donald Trump is mondogatta. A szégyen és a lelkiismeret-furdalás régies tulajdonságok egy letűnt korszakból. Trump is bűnöző, de 2024-es elítélése nem volt akadálya annak, hogy a Fehér Házba jusson. Vörös vonalak már nem léteznek.”
A jobboldali szélsőségeseket politikailag kell legyőzni, írja a koppenhágai Politiken című liberális napilap Marine Le Pen jobboldali nacionalista francia politikus elítéléséről:
„»Hű, hát a veszélyt ezúttal elhárították.« Ez minden bizonnyal sok francia és európai politikus azonnali és teljesen érthető reakciója volt, miután Marine Le Pent bűnösnek találta a bíróság az uniós forrásokkal való visszaélésben és megtiltotta, hogy induljon a 2027-es elnökválasztáson. Le Pen már régóta az elnöki közvéleménykutatások élén áll, és mivel maga Emmanuel Macron elnök sem kíván újraválasztást, sokan attól tartanak, hogy néhány éven belül Franciaország is a jobboldali szélsőségesek kezébe kerülhet. De bár Le Pen komoly vereséget szenvedett, kevésbé biztos, hogy ki fog nyerni a végén. Nincs bizonyíték arra, hogy az ügyészség vádjai vagy a bíróság döntése politikai indíttatású lenne. Mindazonáltal az ítéletet, bármennyire is vitatott, Le Pen támogatói végül is politikainak tekinthetik. Le Pen elítélése lehet számára ugyan haláltusa is. Ez mind Franciaország, mind pedig Európa egésze érdekében remélhető. De hiába van most megkönnyebbülés. A szélsőjobboldalt, amelyet Le Pen képvisel Franciaországban de ami másutt is létezik, végső soron politikailag és az urnáknál kell legyőzni – nem a tárgyalótermekben.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
