Május 26-án, hétfőn volt hat hónapja annak, hogy a belgrádi Művészeti Egyetem (FDU) hallgatói blokád alá vonták az intézményt, ami rövid időn belül átterjedt az összes szerbiai állami egyetem karára. A blokádot tartó diákok négy követeléssel indítottak, áprilisban kettővel bővítették listájukat, május elején pedig rendkívüli parlamenti választások kiírását is kérték. Vladimir Pejić, a Faktor plus közvélemény-kutató ügynökség vezetője szerint a blokádok és tiltakozások sok pozitív és negatív eredményt hoztak, de a politikai viszonyokban alapvetően „nem történt drasztikus változás.” Bojan Vranić, a Politikai Tudományok Karának rendkívüli professzora szerint a diákoknak sikerült megtörniük a hatalom igazságmonopóliumát, de az SNS most új narratívát épít ki az „ellenzéki mozgósítás illúziójáról”. Nikola Tomić médiaszakértő úgy véli, hogy a tiltakozások két szakaszra oszthatók: az elsőben a felelősség elveinek hiánya került előtérbe, a másodikban pedig a politizálódás, mondták a szakértők a Szerbiai Rádió és Televízió műsorában.
Vladimir Pejić szerint tavaly novemberben senki sem gondolta volna, hogy a blokádok és tiltakozások több mint hat-hét hónapig is elhúzódnak, vagy hogy milyen irányba fejlődnek majd.
„Meglepték a politikai színteret. Sok minden változott, és semmi sem. Amikor azt mondom, hogy semmi, úgy értem, hogy a politikai erőviszonyok alig változtak – Aleksandar Vučić továbbra is domináns politikai figura, és a közvélemény-kutatások szerint még mindig bíznak benne. Ugyanakkor a tiltakozások szempontjából vannak pozitívumok és negatívumok is, nehézségek egyetemek és az ellenzék számára” – mondta Pejić.
Emlékeztetett arra, hogy sok minden történt: több nagy tüntetés, egy hatalmas megmozdulás március 15-én, fizikai összetűzések, valamint diákgyűlések és plénumok megalakulása.
Vranić a diákblokádokat kezdetben csak néhány hetes eseményként érzékelte.
„Az elmúlt hónapok során a diákok, és viszontválaszként a hatalom is, következetességet és céltudatosságot mutattak, amit ritkán látni a politikai színtéren. Ugyanakkor tanúi lehettünk a változásokkal szembeni ellenállásnak az SNS és koalíciós partnerei részéről, így gyakorlatilag egy patthelyzet állt elő – bár kisebb elmozdulások történtek” – mondta Vranić.
Úgy véli, hogy a társadalom és az állam most ismét közelít ahhoz az időszakhoz, ami a blokádok előtt volt jellemző.
„Visszatérünk ahhoz, amit én korábban az SNS igazságmonopóliumának neveztem – amely a diákblokádok előtt létezett. A blokádok nagy részében ez a monopólium megtört. Kezdetben az emberek teljesen bizalmatlanok voltak a hatalom állításaival szemben, és a diákok megmutatták, hogy létezik egy alternatív valóság Szerbiában. Az elmúlt másfél hónapban azonban úgy tűnik, az SNS újra kezébe vette az irányítást, és terjeszti azt a narratívát, hogy az ellenzéki mozgósítás csak illúzió volt” – mondta Vranić.
Nikola Tomić médiaszakértő szerint a diákblokádok és tiltakozások két szakaszra oszthatók. Február végéig ezek a megmozdulások társadalmi mozgalomként jelentek meg, politikán felüli, sőt részben antipolitikus jelleget is öltve.
„Sikerült elérniük valami nagyon fontosat. Először is, piedesztálra emelni a felelősség és az átláthatóság elvét a közbeszédben – ez olyasmi, ami hosszú évek vagy évtizedek óta hiányzik állami és társadalmi szinten egyaránt. Másodszor, tudatosan vagy sem, de sikerült nem erőszakos módon levezetniük egy jelentős számú ember elégedetlenségét” – mondta Tomić.
Kiemelte, hogy a politikai fázis akkor kezdődött, amikor a diákok Strasbourgba és Brüsszelbe utaztak.
„Ez egyúttal kísérlet volt a tiltakozások internacionalizálására és ideologizálására – nyugatbarát irányba” – tette hozzá.
Diákok, ellenzék és a politikai színtérre lépés
Vranić úgy látja, az elmúlt hat hónap során a professzorok és mások olyan dolgokat vártak el a diákoktól, amiket ők soha nem ígértek nyilvánosan.
„Kissé gyerekesen viselkedtünk. A diákblokádok eszközök voltak négy alapkérdés megoldására. Most elindult egyfajta politizálódás, amit az aktivizálódó polgárok – például a különféle gyűléseken – erősítenek, elvárva, hogy a diákok ‘tegyenek valamit’” – mondta Vranić.
Elmagyarázta, hogy folyamatosan jelen volt egyfajta szakadék a diákok és az ellenzék között.
„A diákok már akkor mondhatták volna: tessék, itt az ellenzék, támogassák őket. Az ellenzék viszont átmeneti kormányt követelt, amit a diákok – ha úgy tetszik – ignoráltak. Nem volt ellenségeskedés, de együttműködés sem. Politikai helyzetet nem lehet úgy kezelni, hogy minden hidat felégetünk” – mondta Vranić.
Fél év blokád, hét hónap tiltakozás
Pejić szerint nehéz vizsgálni a jelenlegi társadalmi-politikai válságot, mert nehéz meghatározni a kimenetelét.
„Mi volt az eredmény? A diákok többször is azt mondták, hogy céljuk a rendszer megváltoztatása – de ez túl tág fogalom. Az első lépés valószínűleg a hatalomváltás lett volna. Sokan ezt várták, és nem is érdemes ebben kételkedni, de mivel ezzel kapcsolatban idővel egyre nagyobb lett a bizonytalanság, eljutottunk a mostani állapotig, amikor sokan csalódottak, vagy nem is tudják, mi is volt valójában a cél” – mondta Pejić.
Hozzátette, hogy a diák- és civilmozgalmak valós támogatottságát nehéz mérni, mert ezek a mozgalmak nem rendelkeznek formális legitimációval.
„Sokféle embert mozgósítottak, különböző oldalakról. Mindenki azt látta bennük, amit látni akart: egyesek nemzeti, mások proeurópai, harmadikok oroszbarát mozgalmat. Valójában heterogén csoportról van szó. Most nem tudjuk, ki indul a választásokon, kik ezek az emberek és mik a céljaik… Előbb-utóbb valamilyen formában legitimálniuk kell magukat” – mondta Pejić.
A hatalom, a választások és az időzítés
Tomić úgy látja, hogy a tiltakozások kezdetén a hatalom zavarodottan viselkedett, mert olyan helyzetbe került, amire nem volt felkészülve.
„Ez áprilisig így volt, aztán konszolidálódtak. A hatalom nincs hozzászokva ahhoz, hogy ellenfele állandóan támad, szervezkedik, cselekszik… Mintha valaki más tartaná a kezében a szálakat, és nekik csak reagálniuk kellene. Nagy veszélyt jelentett a hatalom számára, hogy saját hívei csalódottá válnak, mert tehetetlenséget vagy gyengeséget látnak. A készülő ‘Mozgalom a népért és az államért’ nagygyűlése Nišben világos üzenetet küldött: ‘A követeléseknek vége’. Ezt sokan szerettek volna hallani az SNS környezetéből” – mondta Tomić.
A diákok május elején rendkívüli parlamenti választásokat követeltek
A potenciális választásokkal kapcsolatban Vranić emlékeztetett az előző választások ütemezésére, és arra, hogy néhány önkormányzatban legközelebb csak 2026-ban lesznek rendes helyhatósági választások.
„2022-ben tartották az általános választásokat – elnöki, belgrádi és 12 helyi önkormányzat szintjén. Ezek soron következő rendes választásai 2026 áprilisában esedékesek. Ha követjük az SNS logikáját, nem kizárt, hogy ezeket használják majd próbaként vagy tesztként” – mondta Vranić.
Hozzátette, hogy szerinte választások addig biztosan nem lesznek, amíg létre nem jön hivatalosan a „Mozgalom a népért és az államért”, amelynek hivatalos megalakulását június 28-ra, Vidovdanra tűzték ki.
Tüntetés Szabadkán, május 17-én (Fotó: SZMSZ)
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
u.i.: Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
