Múlt vasárnap Kairóban három olyan államfő írta alá a „gázai rendezésről” szóló tervezetet, akik nem is vettek részt a háborúban, legfeljebb csak külső támogatóként (különösen Trump Izrael oldalán). Ezért is kell várakozással tekinteni a fejlemények elé, hiszen a szembenálló felek nem is álltak „szemtől szembe” a nyilvánosság elé. A túszok – a százszor annyi palesztin fogollyal együtt – mindenesetre kiszabadultak és a humanitárius helyzet is várhatóan javulni fog. A tűzszünetet azóta természetesen megszegték, de remélhetőleg nem a korábbi szintű harcok indulnak újra. De vajon megérdemli-e Trump ezért a Nobel-békedíjat? A magyar külgazdasági és külügyminiszter szerint mindenképpen. Egyébként kiújult a vámkonfliktus az USA és Kína között, akárcsak a francia kormányválság is, amelyben Sébatien Lecornut kinevezték, lemondott, újra kinevezték, és egyelőre sikerrel veszi a bizalmatlansági akadályokat. Madagaszkár hirtelen bekerült a világhírekbe. Trump és Zelenszkij tegnap Washingtonban találkozott, tegnapelőtt pedig bombahírként robbant, hogy a három jóbarát – Trump, Putyin és Orbán – Budapesten egyeztet az Ukrajna elleni háborúról – róluk, nélkülük, ahogyan az újabban szokás. – Átlapoztuk a világsajtót Oslótól Rámalláhig és New Yorktól Tokióig.

A gázai megállapodás eredménye

A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap ezt írja erről:

„Az izraeliek ujjongnak, ahogy a palesztinok is. Az Izrael és a Hamász közötti kétéves könyörtelen háború után a béke visszatérhet Gázába, és ez Trump amerikai elnök kezdeményezésére történik, aki eddig csúfosan kudarcot vallott az Oroszországgal folytatott tárgyalásain. Vajon ez egy délibáb, egy gigantikus PR-műsor, amely összeomlik az izraeli túszok palesztin terroristákra való sikeres cseréje után? Vannak bizonyítékok arra, hogy ez a béke fenntarthatóbb, mint azt a pesszimisták hiszik. A diplomáciai offenzíva alapja egy 20-pontos terv. Különböző és mindenekelőtt palesztinbarát államok – köztük Katar, Törökország és Egyiptom – is érintettek ebben. Ez hatalmas nyomást gyakorol Izraelre és a Hamászra is. A két hadviselő fél természetesen nem érzi magát elkötelezettnek gyűlölt ellenfelei iránt, de mindkettőjük diplomáciai szorításban van.”

A madridi El Mundo című közép-jobboldali napilap ezt jegyzi meg erről:

„A Gázai övezetben érvényben lévő tűzszünet felüdülést jelent a lerombolt régió számára. A kihívás most az, hogy megszilárdítsuk a törékeny nyugalmat és tartós békére térjünk át. Ehhez továbbra is Trump amerikai elnök nyomása a legfontosabb garancia arra, hogy folytatódjon az egyetlen életképes megoldáshoz vezető politikai folyamat.”

A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap az európaiak szerepét vizsgálja:

„Két év után először van remény arra, hogy a háborút legalább a belátható jövőre leállították. Hogy ez »örök békéhez« vezet-e, ahogy azt Trump amerikai elnök oly sokszor dicsekvően kijelentette, még várat magára. Még mindig sok a buktató. Ez közvetlenül ahhoz a kérdéshez vezet, hogy az európaiak – a nemzetállamok és az Európai Unió egésze – milyen szerepet játszottak eddig, vagy fognak játszani. Objektíven nézve kijelenthető: meglehetősen kínos szerepet. Izrael bizalma az európaiak iránt minden eddiginél alacsonyabb, és ez jogosan van így. Az EU és kis és közepes méretű tagállamai nem jutnak túl a támogató szerepeken. Csak Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország hallatja hangját – a britek mellett – nemzetállamként.”

A ciszjordániai Rámalláhban megjelenő Al Hayat Al-Jadida című hivatalos palesztin napilap szerint:

„Az egyiptomi csúcstalálkozó számos nemzetközi állam konszenzusépítési folyamatának eredménye. Ez egy új szakasz kezdetét is jelentheti, amelyet a nagyobb arab államok, valamint a fontos iszlám államok, mint például Törökország, Pakisztán és Indonézia közötti szolidaritás és koordináció jellemez. Ez a szolidaritás hozzájárult a régió hatalmi egyensúlyának helyreállításához, amely jelentősen megváltozott a Gázai övezetben a két évig tartó regionális háború után.”

Kap-e Trump valaha Nobel-békedíjat?

Trump sokat tett a közel-keleti helyzet javításán, ezért 2026-ban lehet Nobel-békedíjra jelölt, írja a londoni The Independent című liberális digitális napilap:

„Senki, aki ismeri a közel-keleti régiót, nem osztja Donald Trump határtalan optimizmusát az »örök békéről«, de mindenképpen van ok a reményre és arra is, hogy hálásak legyünk az elnök erőfeszítéseiért. Trump számára keserű lehet, hogy ez a potenciálisan történelmi pillanat egybeesik a Nobel-békedíj Maria Corina Machadónak való  odaítélésével – egy venezuelai ellenzéki aktivistának, akit a demokrácia iránti »fáradhatatlan elkötelezettségéért« tüntettek ki. Machado véletlenül Trump szövetségese a Nicolás Maduro venezuelai elnök diktatórikus cselekedeteivel szembeni ellenállásban. Machado méltó kitüntetett, és szerinte Trump megérdemli a díjat. Az elnök és szövetségesei egyértelműen meg vannak győződve arról, hogy igazságtalanul hagyták őt figyelmen kívül. Azonban nem szabad elfelejtenie, hogy amikor a jelölés januárban véget ért, Trump még mindig támogatta Benjamin Netanjahu korlátlan háborúját, sőt, még a Gázai övezetben maradt palesztin lakosság kitelepítését is fontolgatta. Merész és váratlan kezdeményezésével Trump most sokkal valószínűbb jelölt a jövő évi díjra, a vegyes hazai és külföldi eredményei ellenére. A rangos díj kilátásba helyezése további ösztönzőt adhatna az amerikai elnöknek, mint a Gázai övezet békefolyamatának felügyeletéért felelős testület elnökének, hogy következetesen folytassa tervét, és az Egyesült Államok erejét felhasználva érje el azt – ami szükség esetén Izraelre gyakorolt ​​nyomást is jelentene.”

Trump nem érdemli meg a Nobel-békedíjat, írja a prágai Právo című közép-baloldali, szociáldemokrata napilap:

„Donald Trump dühös, hogy nem kapta meg a Nobel-békedíjat, annak ellenére, hogy többször is igényelte azt. A Nobel-bizottság azonban jól tette, hogy nem ítélte oda neki ezt a díjat. Talán Trump szerepvállalása az izraeli–palesztin konfliktusban valamiféle átmeneti békéhez vezet. De abban, ami az ukrajnai háborút illeti, az amerikai elnök csúfos kudarcot vallott. Miután belépett a Fehér Házba, megígérte, hogy véget vet a konfliktusnak. Diplomáciai remekművet akart létrehozni. De Trump sem nem állította meg, sem nem lassította le az orosz agressziót. Sajnos, ennek az ellenkezője történt. Vlagyimir Putyin orosz elnöknek tett minden kijelentésére, figyelmeztetésére és fenyegetésére eddig csak az ukrán civilek elleni gyilkos orosz támadások eszkalációja érkezett.”

Szijjártó Péter Moszkvában: Donald Trump megérdemelné a Nobel-békedíjat, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„A tárcavezető az Orosz Energiahéten újságíróknak nyilatkozva abbéli reményének adott hangot, hogy a béke hamarosan visszatérhet Közép-Európába, és úgy vélekedett, hogy napjainkban Donald Trump az ukrajnai rendezés egyetlen reménye.

Ezért ismét köszönetét fejezte ki az amerikai elnöknek a béke eléréséért tett erőfeszítéseiért, külön kitérve az alaszkai találkozójára orosz kollégájával, Vlagyimir Putyinnal, és egyúttal azt is kiemelte, hogy nyitva kell tartani a kommunikációs csatornákat Oroszországgal.

Illetve leszögezte, hogy Donald Trump megérdemelné a Nobel-békedíjat, ugyanis szerinte igen sokat tett a béke érdekében, és nemcsak Ukrajnában, hanem az egész világon.

»Hálásak vagyunk neki, mert nagyon sokat tett az ukrajnai béke érdekében, jóval többet, mint bármely másik politikus a világon. Természetesen a magyar miniszterelnök is békemissziót hajtott végre, és ő is mindent megtesz, de ha a nagy és erős országok vezetőiről van szó, Trump elnök teszi a legnagyobb erőfeszítéseket az ukrajnai béke érdekében« – fogalmazott.

Majd a közel-keleti megállapodásra kitérve azt mondta: »És hiszem, hogy hosszú évtizedek sikertelen kísérletei után ez a megoldás valóban békét hozhat a Közel-Keletre. És el kell mondanom, hogy hálásak vagyunk neki, mert neki köszönhető, hogy a Hamász az utolsó magyar túszt is szabadon engedte. Nélküle ez nem lett volna lehetséges.«

[…] Mint arról lapunk is beszámolt, hőn áhított Nobel-békedíja nélkül maradt Donald Trump amerikai elnök, az elismerést ugyanis egy teljesen váratlan szereplő kapta: a venezuelai ellenzék fáradhatatlan vezetője, María Corina Machado. Az indoklás szerint »a venezuelai nép demokratikus jogainak fáradhatatlan védelméért és a diktatúrától a demokráciához vezető igazságos, békés átmenetért folytatott küzdelméért« kapta az elismerést.”

Az USA és Kína közötti vámkonfliktus

A dublini The Irish Times című régebben protestáns nacionalista, most liberális-progresszív napilap az USA és Kína közötti vámkonfliktussal foglalkozik:

„Trump amerikai elnök némi időt hagyott a tárgyalásokra, mivel a kínai termékekre kivetett új amerikai vámok várhatóan csak november 1-én lépnek hatályba. Ennek ellenére a pénzügyi piacok riadalommal reagáltak a bejelentésére. Most attól tartanak, hogy ismét kirobbanhat egy teljes körű kereskedelmi háború, ami további kockázatokat jelentene a globális gazdaságra nézve. Az amerikai elnök félrevezető politikája már most is negatív hatással van a globális kereskedelemre.”

A pekingi Huanqiu Shibao című állami napilap következőképpen vélekedik:

„A kínai kormány egyszerűen csak javítani akart a ritkaföldfémek termelését és forgalmazását szabályozó jogszabályok meglévő hiányosságain, ami régóta esedékes volt. Ez az anyag gyakran számos halálos fegyver alkotóeleme. Kína intézkedései átláthatóak és érthetőek. Washingtonnak nincs oka túlreagálni.”

Kormányválság Franciaországban

Az athéni   Kathimerini című konzervatív politikai és liberális gazdasági napilap ezt írja a francia helyzetről:

„A Franciaországot sújtó politikai válság mind Macron elnököt, mind magát Franciaországot gyengíti oly módon, hogy az az egész kontinensen visszhangra talál. Az Európa előtt álló kérdés nemcsak az, hogy túléli-e Macron, hanem az is, hogy mi lesz az integráltabb Európai Unióról alkotott víziójával. Macronnak nincs nyilvánvaló utódja, aki készen állna átvenni vezető szerepét. Németországot továbbra is belső viták gyötrik. Az olasz Meloni pragmatikusnak bizonyult, de az integráció iránti elkötelezettsége továbbra is taktikai jellegű. A veszély az, hogy Macron meggyengült pozíciója csak felgyorsítja Európa széttöredezését.”

Lecornu felfüggesztette a nyugdíjreformot, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„A francia sajtó szerint Sébastien Lecornu miniszterelnök számára kedd volt az igazság pillanata. Ritkán fordul elő, hogy egy kormányzati nyilatkozat a Nemzetgyűlésben ekkora figyelmet keltsen. Több televízió is élőben közvetítette a parlamenti üléseket, ami szokatlan Franciaországban. Valójában a 39 éves kormányfő már a megválasztása második napján is küzd kormánya fennmaradásáért. Szavai számítottak, mivel meg akarta nyugtatni a szocialistákat és le akarta állítani őket abban, hogy megpróbálják őt csütörtökön megbuktatni.

Emmanuel Macron elnök szerda reggel áttekintette pártfogoltja beszédét, feltehetően még a változtatásokat is piros tollal jelölte meg. Lecornu mozgástere korlátozott. Ez az első kabinetülésen is nyilvánvaló volt, amelyre a miniszterek kedden késő délelőtt gyűltek össze az Élysée-palota Murat-szalonjában. A falon a Düsseldorf közelében található Benrath-kastély előtt egy Rajnát ábrázoló festmény lógott. Hogy a viszonylag stabil Németországra gondolt-e Lecornu, amikor a Rajna-vidékre tekintve mutatta be a 2026-os költségvetési tervezetet, nem tudni. »A feladatunk a politikai válság leküzdése« – mondta Lecornu kormányszóvivője, Maud Bregeon. Macron elnök »körültekintésre és példamutató viselkedésre, meghallgatásra és tiszteletre« szólított fel, mondta. Macron a Nemzetgyűlésben benyújtott két bizalmatlansági indítványt »feloszlatási indítványként« jellemezte. Az indítványokat Marie Le Pen Nemzeti Tömörülése (RN) és a Jean-Luc Mélanchon által alapított baloldali LFI [La France Insoumise azaz Engedetlen Franciaország] párt nyújtotta be. Macron kétszer is legyőzte Le Pent és Mélanchont az elnökválasztásokon.

[…] A nyugdíjkérdésben Lecornu alapvető fontosságú kijelentést tett. »A franciák túl későn kezdenek dolgozni és gyakran túl korán fejezik be a munkát« – mondta. Franciaország újraiparosítását elő kell mozdítani. Elismerte a 2023-as nyugdíjreform okozta feszültségeket és az igazságtalanság érzését. »A kormány készen áll az újrakezdésre« – mondta. Javasolni fogja a parlamentnek, hogy a nyugdíjreformot függesszék fel a 2027-es elnökválasztásig.

[…] A parlamentnek az utolsó pillanatban benyújtott költségvetési tervezet a bruttó hazai termék 4,7 százalékos hiányát mutatja ki. A költségvetési hiány nemrégiben még 5,8 százalék volt. Az EU azonban már 2024 júliusában indított eljárást Franciaország ellen a túlzott költségvetési hiány miatt. Lecornu kijelentette, hogy a hiány nem válhat kontrollálhatatlanná. A tervezett adóváltozásokról azonban nem kívánt részletesen beszélni.”

A Rennes-i Ouest France című konzervatív napilap összefoglalóan úgy fogalmaz, hogy:

„… Lecornu beszéde olyan volt, mint amit »visszautasíthatatlan ajánlatnak« nevezhetnénk. Ez annál is inkább igaz, tekintve, hogy a költségvetési tervezetet még aznap reggel benyújtották a Minisztertanácsnak. Mindenkinek jut valami, de egyértelműen eleget kell tenni a »költségvetési igazságosság« és a francia nép vásárlóerejének megőrzése iránti igényeknek. És bár Lecornu hajlandó sok engedményt tenni, korlátokat szabott: »Nem fogok mindenbe beleegyezni« – figyelmeztetett. A nyugdíjreform felfüggesztésének, amely 2026-ban 400 millió euróba, 2027-ben pedig 1,8 milliárd euróba kerülhet, »kiegyensúlyozottnak« kell lennie, és »nem mehet a megnövekedett hiány rovására«. Végül az a benyomás uralkodik, hogy a vita nyíltabb, mint valaha. Még semmi sem dőlt el, de úgy tűnik, találtak kiutat a patthelyzetből.”

A római La Repubblica című liberális, korábban szociáldemokrata napilap így értékeli a nyugdíjreform bejelentett felfüggesztését:

„Meglepő fordulat, amely legalábbis egyelőre véget vet az egyik leghevesebb társadalmi és politikai küzdelemnek, ami Emmanuel Macron az Élysée-palotába történt hivatali belépése óta folyt. Egy kapituláció, amely politikai hanyatlás szagát árasztja. A macronizmus szimbolikus reformja eltűnőben van; ez volt a legvitatottabb, a leggyűlöltebb, de egyben az államfő által a leghatározottabban védett reform is.”

A párizsi Le Figaro című liberális-konzervatív napilap élesen bírálja Lecornu miniszterelnök terveit:

„Franciaország súlyosan eladósodott, és 23 milliárd eurós hiánya van a társadalombiztosításban. Egy ilyen katasztrófa esetén a józan ész és a közpénzek körültekintő felhasználása lenne helyénvaló. Szükség lenne egy mentőtervre a szociális rendszer jövőjére, valamint garanciákra a Franciaország hitelezői és partnerei számára. A miniszterelnök az ellenkezőjét javasolja. Ebben a tragikus kontextusban a nyugdíjreform leállítása megbocsáthatatlan hiba. Mint minden ország, Franciaország is elöregedő lakossággal néz szembe. Nyugdíjrendszere minden tekintetben romos állapotban van.”

Madagaszkár a hírekben

A tokiói Asahi Shimbun című, 1879-ben alapított, reggel 5,1 millió és este 1,55 millió példányban kiadott, a világ harmadik legnagyobb példányszámban megjelenő közép-baloldali, liberális napilapja arról számol be, hogy a hadsereg bejelentette a hatalomátvételt:

„A hadsereg elit egységének parancsnoka, Randrianirina az elnöki rezidencia előtt kijelentette, hogy tiszteletben tartja a népi tiltakozásokat és parlamenti választásokat szervez. Állítólag a nyomás alatt álló Rajoelina elnök elhagyta az országot. A kormányellenes tüntetések, amelyeket elsősorban fiatalok szerveztek, szeptember végén országszerte elterjedtek. Kezdetben halálos összecsapások voltak a biztonsági erőkkel, de az elit egység fokozatosan szolidaritást vállalt a lakossággal. Nem szabad alábecsülni az úgynevezett »Z-generáció« [ami az 1995 és 2010 között született emberekből áll, akiket a digitális világban való otthonosság jellemez] erejét, amely a közösségi médián keresztül szerveződik. Az utóbbi időben világszerte egyre több ilyen nagyszabású tüntetés történt: Nepálban, Indonéziában és Marokkóban, de Kenyában és Mozambikban is.”

Az oslói Verdens Gang című független napilap a következő elemzést közli:

„A fiatalok haragja gyakran a korrupt vezetés ellen irányul. Amikor a politikusok gyermekei fényűző életükkel és nagyszerű állásokkal dicsekszenek, amit szüleik kapcsolatainak köszönhetnek, a harag fokozódik. Ezt láttuk Nepálban, de Bangladesben, Peruban, Szerbiában és legutóbb Madagaszkáron is. Ott az elnök egy francia katonai repülőgéppel hagyta el az országot a »Z-generáció« vezette hetekig tartó tüntetések után. A tüntetések kezdetben a víz- és áramhiány ellen irányultak, de gyorsan a korrupció és a rossz gazdálkodás elleni felkeléshez vezettek. A »Z-generáció« tiltakozásai hatékonyak, de a közösségi médiához való hozzáféréstől is függenek. Ezért nehezebb a fiataloknak gyülekezniük egy olyan országban, ahol a hatóságok ellenőrzik a közösségi médiát.”

Zelenszkij és Trump találkozója Washingtonban

Zelenszkij ukrán és Trump amerikai elnök tegnapra tervezett washingtoni találkozójával kapcsolatban a New York-i Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, elsősorban amerikai gazdasági és nemzetközi üzleti témákkal, valamint pénzügyi hírekkel és témákkal foglalkozó, a republikánusokhoz húzó, konzervatív napilap a következőket írja:

„Trump fontolgatja, hogy Ukrajnát nagy hatótávolságú fegyverekkel lássa el. Ezek a cirkálórakéták értékesek lennének az Oroszország mélyén lévő célpontok eltalálására, és Putyin számára egyértelművé tennék, hogy nincs biztonságos menedéke a hazájában. Emellett jelzést küldenének Európának, hogy az is képes nagy hatótávolságú rakétákat szállítani Ukrajnának. A háború nagyobb kockázata abban rejlik, ha nem teszünk semmit. Putyin drónokkal és légtérsértésekkel teszteli a NATO elszántságát, és tovább fog eszkalálni, hacsak ennek nem lesz ára. A Tomahawkok néha hozzájárulnak a békéhez.”

A barcelonai La Vanguardia című spanyol-katalán közép-liberális, monarchista napilap erre számít:

„Az ukrán elnök és Trump találkozóján nagy valószínűséggel a légvédelem és a nagy hatótávolságú fegyverek, például a Tomahawk cirkálórakéták bevetésének megvitatása a cél. Ez nemcsak a háború menetét változtathatja meg, hanem egyértelmű távolságtartást is jelentene Trump és Putyin között, mivel ezek a fegyverek akár 2500 kilométeres hatótávolsággal is rendelkeznek, felölelve Moszkvát és Oroszország teljes európai részét. Trump, mint mindig, kiszámíthatatlan, de az is lehet, hogy ultimátumot akar adni Putyinnak: vagy visszatér az orosz elnök a tárgyalóasztalhoz, vagy Ukrajna olyan rakétákat kap, amelyek súlyos károkat okozhatnak Oroszországnak.”

Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)