A magyar hadsereg szabadkai bevonulása után nagyon hamar megkezdődött a kutatás egy olyan tárgy után, amely ugyan nem a Szent Grálnak számított, még csak kiemelkedő művészeti értékkel sem bírt, de nyilvánvalóan olyan szimbolikus erővel rendelkezett, amelyre az új hatalomnak szüksége volt, hogy megmutassa: nem „megjött”, hanem „visszatért”, írja új cikkében Lansky, a gradsubotica.co.rs portálon.
1941 májusában a magyar királyi rendőrség detektívje, Tóth György elindította a Turul-madár szobrának felkutatását. A Szabadkai Történelmi Levéltárban fennmaradt jelentés története arról szól, hogyan talált rá valamire, amire nem számított, de sokkal több kérdést hagy maga után, mint amennyire választ ad.
A Turul-madár
A népi mitológia szerint ez a madár vezette a magyarokat ősrégi hazájukból a Pannon-síkságra. A legenda úgy tartja, hogy ezt követően eltűnt, de idővel motívumként az egyik nemzeti szimbólummá vált. A szabadkai Turul kiterjesztett szárnyakkal állt az obeliszk tetején a mai könyvtár épülete előtt, az 1848-as eseményekre emlékeztetve.
A turulmadár Szabadkán (Fotó: Történelmi Levéltár, gradsubotica.co.rs)
Az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása és Szabadka Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolása után a madár eltűnt helyéről, míg a kő obeliszk még egy ideig ott maradt – feltehetően azért, mert formája „semleges”, anyaga pedig alkalmas volt arra, hogy új feliratokat vésve tovább használják.
A nyomozás és a váratlan felfedezés
Tóth detektív elsőként Oláh Sándort, a neves szabadkai festőt kereste fel. Oláh műterme a város központjában volt, egy bérpalota tetején, ahonnan tökéletes rálátás nyílt a térre és a Városházára. A műterem ma is létezik, a régi fa lift secessziós díszeivel együtt, csak éppen a panorámát takarják el a jövőbeli színház betonfalai.
Hogy Tóth előzetesen tudta-e, hogy éppen Oláh tudja az információt, vagy csupán abból indult ki, hogy egy ismert művész amúgy is tájékozottabb az ilyesfajta ügyekben – nem tudni. Mindenesetre szerencséje volt, mert rátalált az első nyomra.
A festő elmondta, hogy egy bizonyos Bodnár Imre, a Ferum gyár munkása 1918-ban leszerelte a Turul-szobrot és elrejtette. Ezt maga Bodnár mondta el neki egy kocsmában tíz évvel korábban (1931-ben). Oláh hozzátette, hogy Bodnár néhány éve meghalt, de talán az özvegye tudja, hol van a szobor. Tóth detektív felkereste Bodnár özvegyét a Sáncz utca 6. szám alatt. Az asszony elmondta, hogy 1922-ben ment férjhez Bodnárhoz, így nem tud az 1918-as eseményekről és a Turul-madárról, viszont felfedte, hogy férje egy másik szobrot hozott haza: Erzsébet királyné, Sissi bronz mellszobrát.
Sissi
Erzsébet királyné, Ferenc József felesége, az egész Habsburg Birodalom kedvence uralkodója volt. Bár politikával nem foglalkozott, Európa-szerte csodálták mint korának egyik legszebb nőjét és divatikonját, majd mint tragikus sorsú alakot. Családi tragédiák sorozata után élete végig gyászban telt, és végül – bár rajongott érte a nép – egy olasz anarchista tőrrel szíven szúrta. Alattvalói soha nem tudták igazán elgyászolni. Így Szabadka is, csakúgy mint sok más város, szobrot emelt a szeretett Sissinek.
A királyné – elveszve és megtalálva
1941 májusára a szobor már nem volt Bodnár özvegyénél. Elmondása szerint, amikor férje 1934-ben megbetegedett, a szobrot a város jogtanácsosának, dr. Békeffy Györgynek adta át.
Tóth detektív valóban rátalált Békeffyre a mai Radić fivérek utca 5-ben. Az ügyvéd elismerte, hogy nála van Erzsébet mellszobra, és szándékában állt visszaszolgáltatni azt az új hatalomnak.
Azonban, hogy mi történt később ezzel a szoborral, egyelőre ismeretlen. Nem tudni, visszakerült-e eredeti helyére a parkba, vagy esetleg magángyűjteménybe, múzeumba került, netán beolvasztották… talán egyszer előkerül róla egy dokumentum, amelyet egy kitartó kutató megtalál.
Hogy van remény akár egy évszázadig is elveszett tárgyak előkerülésére, azt a Városháza egykori „házmestere”, Róka József példája is mutatja. A szabadkai elveszett szobrokról szóló cikk a gradsubotica.co.rs portálon olvasható.
Sissi szobra Szabadkán, a vasútállomás előtti parkban (Fotó: Történelmi Levéltár, Szabadka, gradsubotica.co.rs)
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
u.i.: Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
