A Nyugat Plusz című anyaországi folyóiratnak az idén nyáron megjelent jubileumi különszámát nyugodtan nevezhetjük akár vajdasági tematikus kiadásnak is, ugyanis több, a térségünkhöz kötődő témát dolgozott fel a szerkesztőség. A lapszám Manézs című blokkjában nagyobb terjedelemben foglalkoznak az újvidéki születésű Tamkó Sirató Károly (1905–1980) költő, művészetfilozófus és műfordító munkásságával, a Vadkelet című rovat pedig Slavko Matković (1948–1994), az ismert szabadkai képzőművész, költő, performer és konceptuális alkotó csaknem négy és fél évtizeddel ezelőtti, 1981-ben készült képregényét közli. A folyóirat kiadójával együttműködésben most mi is elérhetővé tesszük ezt a lapszámot a Szabad Magyar Szó oldalain. A letöltés elindításához kattintson IDE!
A Tamkó Sirató Károly emléke előtt tisztelgő írásában Bozók Ferenc így fogalmaz: „Ki ne ismerné Bőrönd Ödönt? A Korszakváltást vagy a Tengerecki-verseket. Ezek tartják életben Tamkó Sirató nevét. Ritmikájuk hálásan kínálja magát ötletes megzenésítésekre. Főként a Kaláka együttes tette népszerűvé egyik-másik költeményét. Legismertebb gyerekversében, a Tengerecki Pál címűben is tesz utalást az űrkultuszra, miszerint a vers címszereplője is kilép a kozmoszba, hiszen »Göncölszekér útját rója / ezüstszínű úrhajója«”. Tamkó Sirató Károly 1905. január 26-án született Újvidéken, és a Sirató művésznevet már zsenge ifjúkorában elkezdte használni, hogy megkülönböztesse magát orvos édesapjától, Tamkó Károlytól. A költő emlékét a Nyugat Plusz nyári lapszámában többek között Veres Tamás, Debreczeny György és mások idézik meg verseikben.
„Tamkó Sirató Károly — saját kifejezésével élve — igazi geo-homo volt, az egész föld embere, s borús világunkban gyakran naivnak tetsző optimizmusával talán több évtizedre, ha ugyan nem több évszázadra, előresietett a békés, értelmes embertestvériség elképzelt útján. Sohasem a múlt vagy a jelen, mindig a jövő foglalkoztatta: igazi elégtételt emlékének csak a geo-homo szolgáltathat majd, akinek büszke archetípusa volt a köztünk élő költő.” (Szentmihályi Szabó Péter, Élet és Irodalom)
A lapszám Vadkelet című összeállításában elsőként Ladik Katalin idézi fel Slavko Matković emlékét egy rövid írásban, majd pedig Szabó Palócz Attila bevezetője után ugyancsak az ő fordításában olvashatjuk a harmincegy évvel ezelőtt elhunyt szabadkai képzőművész Deautorizáció című képregényét. Slavko Matković és alkotótársa, barátja, Szombathy Bálint (1950–2024), az ismert vajdasági magyar képzőművész, performer, költő, szerkesztő, multimediális író, konceptuális művész, az Új Symposion és a Családi Kör egykori legendás grafikai és művészeti szerkesztője együtt vett részt 1981-ben Rijekában a Fiatal Jugoszláv Képzőművészek Találkozóján. Ezen a rendezvényen Slavko Matkovićnak önálló kiállítása is nyílt A műalkotás szerzőtlenítése címmel, amelynek megnyitójára készítette el a szóban forgó tizenhárom oldalas alkalmi képregényt. A Deautorizáció című alkotás – amelyik most először jelent meg magyar nyelven – alcíme is a két művészre, illetve közös törekvéseikre utal: Alan Ford & Art Lover akcióban. Slavko Matković ugyanis az ismert olasz képregény nyomán az Alan Ford művészi álnevet használta, Szombathy Bálint pedig rendszeresen publikált Art Loverként.
Amellett, hogy a Deautorizáció című képregény számtalan olyan apró vajdasági utalást is tartalmaz, amelyet csak mi, illetve a megfelelő helyismerettel rendelkezők értenek, ez az alkotás tulajdonképpen egy vajdasági kuriózum, amely nemcsak a Bosch+Bosch csoport egykori alapítóinak és tagjainak művészeti törekvéseibe, céljaiba és módszereibe enged bepillantást, hanem egyfajta korlenyomatként is olvasható az adott időszak legfontosabb kulturális lenyomatairól.
A Nyugat Plusz című folyóirat jubileumi különszámát INNEN tölthetik le olvasóink.
