Belgrád polgármestere közölte, hogy „nem tudja szavatolni a biztonságot” a belgrádi utcákon, ezért a fővárosban nem lesz nyilvános, központi újévvárás.

Azonban Belgrád központjában már majdnem egy éve áll egy illegális tábor, amelyben bűnözők, drogterjesztők és erőszakos személyek gyülekeznek, akik nyíltan támogatják a hatalmon lévőket. Ez a tábor, amelyet a köznyelv Ćacilendnek nevezett el, érintetlen marad a polgármesteri bejelentés ellenére is. Itt, úgy tűnik, nem okoz gondot a biztonság. A gondot a polgárok okozzák.

A fővárosban nem lesz szilveszterezés – ilyenre 1945 óta nem volt példa

Az igazság egyszerű: a Ćacilend mondta le az újévvárást – írja Danijela Radojičić Dorado a Danasban megjelent szerzői cikkében.

A logika lecsupaszítja azt, amit a hatalom nem akart ilyen nyilvánvalóan kimondani.

Ugyanis a városvezetés hidegvérrel kimondja, hogy nem tudja szavatolni a polgárok biztonságát (most abba ne menjünk bele, hogy ez elegendő lenne az azonnali lemondásához).

Amikor egy város vagy egy ország vezetője nyilvánosan kijelenti, hogy „nem tudja szavatolni a polgárok biztonságát” egy legális, bejelentett, megszokott rendezvény kapcsán, akkor az csak két dolgot jelenthet: vagy azt ismeri el, hogy nem tartja ellenőrzése alatt az adott térséget vagy azt, hogy nem hajlandó tenni a dolgát.

Európa országainak többségében mindkét eset politikai öngyilkosságnak minősülne. (…)

Nem tudom, a polgármester tudatában van-e annak, hogy mit mondott, amikor azt nyilatkozta, hogy nem tudja szavatolni a polgárok biztonságát.

Lényegében nyilvánosan ismerte el, hogy

  • nem tartja ellenőrzése alatt a saját városát
  • nincs hatalma a rendőrség felett vagy
  • nem akarja bevetni a polgárok biztonságát szavatoló eszközöket.

Ha a hatalmon lévők elismerik, hogy nem tudják szavatolni közterületen polgáraik biztonságát, azzal a saját sikertelenségüket ismerik el. Emiatt minden olyan rendszerben, ahol valós a felelősségvállalás, le kellene mondani.

Hogy ez nálunk miért nem történik meg?
Azért, mert itt a politikai felelősségvállalás gyakorlatilag nem létezik.

(…)