2025 folyamán Szerbia erős nyugati nyomás alatt állt az orosz tulajdonrész miatt az ország legnagyobb olajipari vállalatában, a NIS-ben. Ez egyszerre sértette az orosz energetikai érdekeket és veszélyeztette Szerbia energiaellátását. Végül úgy tűnik, sikerült olyan megoldást találni, amely Moszkva és Belgrád számára egyaránt elfogadható lehet, tette közzé a Danas Dmitrij Szkorcov átfogó elemzését, mely az orosz Vzglyad (Взгляд) portálon jelent meg.
A Szerbia Kőolajipari Vállalat (NIS) Szerbia legnagyobb olajipari vállalata. Tulajdonában van az ország egyetlen nagy olajfinomítója Pancsevónál, Belgrád közelében, kiterjedt benzinkúthálózat, valamint számos gáz-és olajipari eszköz. Ettől a finomítótól függ gyakorlatilag az egész szerb benzin-és dízelpiac.
A 2000-es évek végén Szerbia úgy döntött, hogy egy nagy külföldi partner bevonásával modernizálja a jugoszláv időkből örökölt infrastruktúrát. A NIS ellenőrző részvénycsomagját a Gazprom Nyefty vásárolta meg. Az orosz vállalat milliárd eurókat fektetett be a pancsevói finomító korszerűsítésébe: hidrokreking üzemek épültek, javultak a környezetvédelmi normák, és bevezették az európai üzemanyag-szabványokat.
Hosszú ideig a működési modell a következő volt: az orosz és más típusú kőolajat tengeren szállították a horvátországi Omišalj kikötőjébe, onnan a JANAF (Adria) vezetéken jutott el Szerbiába, Pancsevónál feldolgozták, majd a kész üzemanyagokat a Balkán egész területén értékesítették.
Az Ukrajna elleni orosz agresszió és az átfogó energetikai szankciók bevezetése után a NIS „szürke zónába” került. Formálisan Szerbia nem csatlakozott az Oroszország elleni szankciókhoz, de a vállalat fő részvényesei – a Gazprom Nyeft és a Gazprom – amerikai és európai korlátozások alá estek. A bankok óvatosabbá váltak, és minden, orosz tulajdonhoz kötődő tranzakció további kérdéseket vetett fel.
A fordulópont 2025-ben következett be. Az Egyesült Államok szankciós listára tette a NIS-t, majd többször haladékot adott Belgrádnak és Moszkvának, hogy megoldást találjanak: vagy az orosz tőke kivonását, vagy a finomító leállásának elfogadását.
Amikor lejárt egy újabb „kegyelmi időszak”, a horvát JANAF leállította a kőolajszállítást Szerbia felé, az európai bankok pedig megszüntették a kifizetéseket. A pancsevói finomítónak le kellett állnia, várakozó üzemmódba került. Ez Szerbia számára egyet jelentett: az ország kénytelen volt sürgősen áttérni a saját üzemanyag-termelésről az importra.
A benzinkutak nem ürültek ki, de az üzemanyag és a logisztika költségei hirtelen megugrottak, és nyilvánvalóvá vált a szomszédos országoktól – mindenekelőtt Magyarországtól – való függés.
A status quo fenntartása azt jelentette volna, hogy egy leállított finomítóval, drága importüzemanyaggal és állandó energetikai kockázatokkal kell együtt élni.
A NIS államosítása, vagyis az orosz tulajdonrész kivásárlása viszont milliárd dollárok előteremtését igényelte volna egy már így is feszült költségvetésből – nemcsak a finomító megvásárlására, hanem további modernizációjára (nem orosz kőolajhoz való alkalmazkodás), a nyersanyag beszerzésére és az adósságok kiszolgálására is. Ráadásul mindez nem történhet egyszerű vagyonelkobzással.
A harmadik lehetőség egy új, nagy EU-s befektető bevonása volt – olyané, akit Moszkva, Washington és Brüsszel is elfogadhatónak tart, aki Belgrád számára is megfelelő, és nem teszi Szerbiát idegen érdekek kiszolgálójává. Ebben az összefüggésben jelent meg a magyar szál – emeli ki az orosz portál.
Magyar opció: védelmező az EU-n belül, és nem Oroszország ellensége
Az a lehetőség, hogy a magyar MOL vegye át az orosz részesedést a NIS-ben – amely novemberben került szóba –, Szerbia számára szinte ideálisnak tűnik.
Egyrészt egy nagy regionális vállalatról van szó egy EU-tagállamból, amelyet nehéz az „ellenséges táborba” sorolni. Washington és Brüsszel számára is elfogadható vevő: az orosz tulajdon kikerül, a NIS megszűnik „orosz vagyonnak” lenni, így a szankciós nyomás enyhíthető.
Aleksandar Vučić szerb elnök december 17-én kijelentette, hogy az orosz fél és „egy nagy vállalat” közötti tárgyalások a NIS ellenőrző csomagjának eladásáról a végéhez közelednek. Nehéz nem a MOL-ra gondolni e kijelentés hallatán.
Másrészt Magyarország és Szerbia között régóta különleges kapcsolatok vannak. Orbán Viktor és Vučić nyíltan mutatják álláspontjaik közelségét, Budapest pedig láthatóan nem akarja Belgrádot az oroszellenes politika kirakatává tenni. Ez Szerbia számára kulcsfontosságú: meg akar szabadulni a szankciós kockázatoktól, de nem akarja felégetni a hidakat sem Moszkva, sem Brüsszel felé.
A MOL képes finomítók irányítására, modernizálására és regionális ellátási hálózatba illesztésére. A NIS számára ez nemcsak túlélési esélyt, hanem egy nagyobb klaszterbe való bekapcsolódást jelenthet. Végül: Magyarország Szerbia számára egyfajta „védelmező” az EU-n belül. Budapest gyakran konfliktusba kerül Brüsszellel, de az Unión belül marad, és képes különleges rezsimeket kiharcolni. Ugyanakkor nem válik Oroszország nyílt ellenfelévé, ami lehetővé teszi Szerbia többirányú politikájának folytatását.
Mit nyer Magyarország a NIS felvásárlásával?
Ha a MOL jelentős részesedést és befolyást szerez a pancsevói finomító felett, több új lehetőség nyílik meg:
- Új piac Ukrajna helyett – a romló magyar–ukrán politikai viszonyok mellett a szerb és balkáni piac stabilabb és növekvő.
- Három finomítóból álló üzemanyag-klaszter – Százhalombatta, Pozsony és Pancsevo egy kézben rugalmas nyersanyag- és termelésmegosztást tesz lehetővé.
- Új értelmet nyernek az adriai és balkáni vezetékek – az Omišalj felől érkező kőolaj Magyarország mellett Szerbiát is elláthatja.
- Visszatérés más piacokra – a teljes kapacitás helyreállása után a MOL agresszívebben léphet fel Bosznia-Hercegovinában, Bulgáriában, sőt akár Görögországban és Albániában is.
Ugyanakkor az Európai Bizottság és az Egyesült Államok figyelni fogja, nem válik-e a tranzakció a szankciók megkerülésének eszközévé. Horvátország, amely ellenőrzi a JANAF-ot, szintén nem lelkes a magyar befolyás erősödéséért. Szerbiában pedig a nacionalista ellenzék könnyen támadhatja a „nemzeti vagyon eladását a magyaroknak”.
Orbán kapcsolatai Putyinnal és Trumppal
Orbán Viktor jó kapcsolatokat ápol Vlagyimir Putyinnal és Donald Trumppal, az Egyesült Államok újraválasztott elnökével. Ez lehetővé teszi, hogy Moszkvával hosszú távú szállítási feltételekről, Washingtonnal pedig a balkáni „orosz jelenlét csökkentéseként” tálalt megoldásról tárgyaljon.
Optimista forgatókönyv esetén Magyarország regionális üzemanyag-elosztó központtá válhat Kelet- és Délkelet-Európában. A három finomítóból álló klaszter és az adriai hozzáférés jelentősen növelné Budapest gazdasági és politikai befolyását. Aki a benzint és a dízelt ellenőrzi, az plusz alkupozíciókat szerez tranzit-, beruházási és politikai kérdésekben is.
Szkorcov végkövetkeztetése szerint a NIS körüli események már nem pusztán elméleti vitákat táplálnak egy esetleges „Osztrák–Magyar Monarchia 2.0”-ról, hanem egyre kézzelfoghatóbb politikai-gazdasági realitás irányába mutatnak.
Szerbia számára ideális lenne, ha a MOL venné át a vállalatot (Fotó: 021.rs)
Itt az év ajánlata: te nyugodtabb, mi még jobbak leszünk!
A visszajelzések alapján három dolog idegesít a honlapon:
- a felugró reklámok,
- az, hogy nem tudod végigolvasni az előfizetőknek járó cikket,
- a mellégépelések.
A mi problémánk pedig az, hogy nem tudunk még több saját anyagot előállítani, mert a mintegy húsz önkormányzat nulla dinárt hagyott jóvá a beadványainkra, és a Magyar Nemzeti Tanács – a pártházból érkező, mondvacsinált okokra hivatkozva – évek óta nem javasolja támogatásra a pályázatainkat.
Segítsünk egymáson! Napi húsz dinárért (0,17 euró) legyél a Szabad Magyar Szó előfizetője, így megszabadulsz a felugró reklámoktól, elolvashatod a Plusz rovatban megjelenő cikkeket, és nem mellékesen ezzel is hozzájárulsz, hogy továbbra is a Szabad Magyar Szó legyen a legolvasottabb vajdasági magyar honlap és még több helyi témáról számoljunk be!
U. i. Ha kétszáznál több előfizetőnk lesz, bizisten, még egy olvasószerkesztő alkalmazását is megfontoljuk!
