Az Egyesült Állmok venezuelai katonai beavatkozása felkavarta a világot és a világsajtót. Az USA többek között azzal vádolja Maduro elnököt, hogy együttműködött drogkereskedőkkel és bérgyilkosokkal – miközben Donald Trump épp a közelmúltban kegyelmezett meg a volt hondurasi elnöknek, aki ugyanezért már 45 évre jogerősen elítélve amerikai börtönben ült. De Trump számára a venezuelai olaj is fontos. Az EU visszafogottan reagált – annak ellenére, hogy az amerikai megközelítés ellentmond az alapelveknek. Magyarország természetesen Trump mellé állt, nem közvetlen európai szövetsége mellé. Trump most már Grönlandot fenyegeti – akár úgy, hogy lefizeti a hatalmas sziget lakosait, vagy ha az nem működik, akkor katonai erővel kebelezné azt be. Az amerikai agresszivitás Venezuela ellen hatással lehet Ukrajnára is, hiszen Putyinnak adhat ötleteket, sőt felmentést saját agressziv háborújához. Iránban egyelőre megfékezhetetlen a lakosság tiltakozása, miközben a súlyos gazdasági válság miatt kirobbant tüntetéshullámot brutális eszközökkel oszlatja a karhatalom. Eközben az iráni központi bank újabb intézkedést tett a lakosság ellátásának stabilizálására. – Átlapoztuk a világsajtót Oslótól Bogotáig és New Yorktól Nagoyáig.
Venezuela
A bogotai El País című közép-baloldali napilap a szomszédos ország elnökére hivatkozva megjegyzi:
„Nicolás Madurónak és feleségének letartóztatása és New Yorkba való deportálásuk óta Venezuela jövője bizonytalan. Úgy tűnik, Delcy Rodríguez alelnöknek kellene átvennie a vezetést, de kérdésesek a Maduro elleni fellépésben való részvételével kapcsolatos szerepvállalása. Az is észrevehető, hogy a hadsereg nem reagált erőteljesebben. Bármennyire is ünnepli a diaszpóra Maduro eltávolítását, az országban maradt venezuelaiak számára úgy tűnik, mintha a hatalom továbbra is a régi rezsim kezében maradna. Az emberek azon tűnődnek, hogy vajon javulnak-e most az életkörülményeik. Bármennyire is fontos a Maduro és felesége elleni New York-i eljárás kábítószer-kereskedelem és terrorizmus miatt, a venezuelaiak számára most az a prioritás, hogy helyreállítsák méltóságukat és szabadon engedjék a politikai foglyokat.”
A nagoyai Chunichi Shimbun című közép-baloldali, progresszív napilap meg van győződve arról, hogy az Egyesült Államok Venezuela elleni támadása:
„… ugyanabba a kategóriába tartozik, mint az orosz agresszió Ukrajna ellen. A japán kormány, amely közel négy évvel ezelőtt, az Ukrajna elleni invázió kezdetén azonnal bírálta Oroszországot, ezúttal hallgat legfontosabb szövetségesével, az Egyesült Államokkal szemben. Ez nem más, mint opportunizmus. Tokió álláspontját valószínűleg nemzetközi bírálatok is fogják érni.”
A grazi Kleine Zeitung című közép-jobboldali napilap a német reakcióra utalva így fogalmaz:
„Friedrich Merz kancellár a Venezuela elleni amerikai hadművelet jogi értékelését »összetettnek« nevezte. A képzett jogász figyelmen kívül hagyja a valóságot. A jogi minősítés egyértelmű: az Egyesült Államok megsértette a nemzetközi jogot Caracasban; a nemzetközi jog szerint nem letartóztattak egy államfőt, hanem elrabolták őt. Maduro megbuktatása a kirakós játék következő darabja, amely még láthatóbbá teszi az új világrend képét, amelyben az erősebbik törvénye érvényesül.”
„Európában eltérő tapasztalataink voltak az amerikai imperializmussal kapcsolatban” – hangsúlyozza a varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap:
„Nyugat- és Dél-Európában az amerikai imperializmust nem nézik jó szemmel. A spanyolok és a portugálok általában jobban szimpatizálnak latin-amerikai »testvéreikkel«, míg a franciák és a németek saját gyengeségeik miatt félnek és megvetik Washington és különösen Donald Trump önbizalmát. Az amerikai imperializmussal kapcsolatos közép- és kelet-európai tapasztalatok azonban egészen mások: végső soron Amerika kétszer is hozzájárult régiónk újjászületéséhez a 20. században és olyan globális feltételek megteremtéséhez, amelyek az európai integráció és a saját kemény munkánk mellett hozzájárultak Lengyelország példátlan fejlődéséhez az elmúlt három évtizedben.”
Az ellenségestől a hasznos rezsimig, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap erről:
„Donald Trump és külügyminisztere, Marco Rubio nemrégiben nem értettek egyet a Caracasban folytatott tárgyalások menetével. Vasárnap este, amikor egy újságíró megkérdezte tőle, hogy ki a felelős Venezuelában, az amerikai elnök azt válaszolta, hogy a legjobb, ha ezt nem kérdezik meg tőle. A válasz ugyanis, mint mondta, »nagyon ellentmondásos« lenne: »Mi irányítunk.« Ez visszhangozta a támadás utáni kezdeti kijelentéseket, amelyekben az Egyesült Államok jelezte, hogy ideiglenesen »vezetni« kívánja az országot. Rubio külügyminiszter azonban néhány órával korábban még visszafogottabban nyilatkozott. A nemrég szélsőjobboldali tulajdonba került CBS televízió hírműsorának adott interjúban a külügyminiszter, aki Trump szerint az ideiglenes vezetői csapat tagja lesz, elkerülte a világos válaszadást arra vonatkozóan, hogy mi lenne Washington terve egy venezuelai kormánnyal.
Rubio szerint »ennek a rezsimnek a kulcsa« az olajban rejlik. Mivel a hatalmon lévők elszívták az iparág összes pénzét, »olaj-karantént« vezettek be, amely lehetővé tette számukra, hogy elkobozzák a szankcionált szállítmányokat. […] Rubio ezután az amerikai kormány intézkedéseinek kritikájára utalt, felidézve a rezsimváltásra irányuló korábbi kísérleteket. Venezuela nem a Közel-Kelet. »A küldetésünk itt teljesen más.« A cél az, hogy megakadályozzuk a »nyugati féltekén« működő rezsimet a kábítószer-csempészetben; ez ugyanis fenyegetés az Egyesült Államok nemzetbiztonságára.
Trump viszont vasárnap egy nagyon konkrét fenyegetést fogalmazott meg Delcy Rodriguez ideiglenes elnökkel szemben. Azt mondta, hogy »rosszabb sors vár rá, mint Maduróra«, ha nem működik együtt az Egyesült Államokkal. Hozzátette, hogy személyesen még nem beszélt vele, de egyelőre együttműködik vele. Amikor arról kérdezték, hogy mit várnak Venezuelától, Trump azt mondta, hogy »az újjáépítés előmozdításához korlátlan hozzáférésre van szükség az olajhoz és más erőforrásokhoz«. A kormány megközelítésével ellentétben úgy tűnik, hogy már léteznek konkrét tervek az olajiparral kapcsolatban. Trump vasárnap azt nyilatkozta, hogy a katonai művelet »előtt és után« is beszélt amerikai olajtársaságokkal [de vezetőik ezt cáfolták – szerk. megj.], amelyeknek állítólag újjá kellene építeniük a venezuelai ipart.”
Letette a hivatali esküt Delcy Rodríguez, Venezuela ügyvezető elnöke, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Letette a hivatali esküt Delcy Rodríguez, Venezuela ügyvezető elnök hétfőn a caracasi parlamentben, miután Nicolás Maduro elnököt szombaton az amerikai erők egy katonai művelet során őrizetbe vették, hogy New Yorkban kokaincsempészet vádjával bíróság elé állítsák.
Az 56 éves politikus a beiktatási ceremónián – amelyet fivére, Jorge Rodríguez, a parlament elnöke vezetett – kiemelte, »addig nem nyugszom, amíg nem biztosítjuk a békét és a nyugalmat az ország számára«. A 60 esztendős Jorge Rodríguezt hétfőn szintén újraválasztották a nemzetgyűlés élére, a mandátuma 2031-ig szól.
Delcy és Jorge Rodríguez egyaránt évek óta a venezuelai politikai elit tagja. Apjukat, Jorge Antonio Rodríguezt a venezuelai baloldali mozgalom mártírjának tartják, miután az egykori marxista gerillavezér rendőrségi fogdában halt meg gyanús körülmények között még 1976-ban.
Jorge Rodríguez korábban a választási bizottság elnöke, majd alelnöke és távközlési miniszter volt. Delcy Rodríguezt mostanáig Maduro elnök belső körének egyik leglojálisabb alakjaként ismerték. Külügyminiszterként 2014 és 2017 között, majd alelnökként konfrontációs politikát folytatott az Egyesült Államokkal. Ugyan a caracasi amerikai támadás után hajthatatlannak mutatkozott, később mégis készséget mutatott az Egyesült Államokkal való együttműködésre. A latin-amerikai országban nagy befolyással rendelkező hadsereg nyilvánosan az ő oldalára állt.
A kormány mindemellett továbbra is Madurót tekinti Venezuela államfőjének. Az AFP [Agence France-Presse] francia hírügynökség tudósítóinak jelentése szerint hétfő este Maduro több ezer híve tüntetett Caracasban a megbuktatott elnök szabadon bocsátását követelve. A hatalom szervezte megmozdulást Delcy Rodríguez beiktatásával egy időben tartották.”
Európának erős hatalmi eszközökre van szüksége, írja a londoni The Guardian című független napilap:
„Az európai kormányoknak sürgősen terveket kell kidolgozniuk egy olyan világra, amelyben a Nyugat, ahogyan azt hagyományosan értelmezik, már nem életképes koncepció. A Donald Trump nyílt bírálásától való ódzkodás részben abból fakad, hogy vonakodnak elidegeníteni az amerikai elnököt egy, Ukrajna számára kulcsfontosságú pillanatban. Igaz, hogy a Fehér Ház Kijev számára nyújtott jelentős biztonsági garanciái nélkül Vlagyimir Putyin azon képessége, hogy fenntartsa saját hatalmát, a jövőben növekedhet és a regionális hegemónia revansista projektjének lendülete óriási mértékben megerősödhet. De ellenőrizetlenül és megkérdőjelezetlenül az »Amerika az első« önmagában véve is geopolitikai fenyegetéssé válik. Európa állami és uniós vezetőinek biztosítaniuk kell az erős hatalmi mechanizmusok gyors fejlesztését, hogy maguk is befolyást gyakorolhassanak. Lehet, hogy nincs más választásuk: gondoljunk csak Trump megújult igényeire Grönlandra, ami autonóm dán terület.”
Trump Grönlandot fenyegeti
Az oslói Dagbladet című liberális napilap rámutat arra, hogy Grönland a Dán Királysághoz tartozik. Teljesen példa nélküli lenne, ha:
„… egy NATO-tag fellépne egy másik ellen, és lerombolná a szövetség alapjait. Az Egyesült Államok kilépésétől való félelem volt az egyik fő oka annak, hogy más országok megértéssel vagy akár egyenesen hízelgéssel fogadták Trumpot. Grönland esete azt mutatja, hogy eljött az ideje, hogy Európa másképp reagáljon a gyarmatosító Trump által elkövetett sértésekre. Erős, egységes hangra és Trumphoz jobban illő nyelvezetre van szükség – és Európa vezetőinek világossá kell tenniük, hogy a megalázó alárendeltség ideje lejárt.”
A koppenhágai Kristeligt Dagbladet című, főleg külföldi témákkal foglakozó napilap így nyilatkozik erről:
„Grönland sorsáért folyik a harc. Dánia számára ez történelmi léptékű válság. A konfliktus azért annyira bonyolult, mert ellenfelünk egyszerre a legközelebbi NATO-szövetségesünk és a világ leghatalmasabb nemzete. Donald Trump számára minden a számítás kérdése. Világossá kell tennünk, hogy Grönland ellenséges elfoglalásának ára a Nyugat és a NATO összeomlása – és hogy ez az ár túl magas.”
A New York-i Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, elsősorban gazdasági és üzleti témákkal, valamint pénzügyi hírekkel foglalkozó, a republikánusokhoz húzó konzervatív napilap elemzése szerint:
„Trump elnök inváziós retorikája valószínűleg kardcsörtetés, amelynek célja a sziget megvásárlására irányuló tárgyalások megkezdése, vagy legalábbis az amerikai jelenlét valamilyen más formájának kibővítése. De már az erőszak puszta felvetése is károsítja az Egyesült Államok érdekeit az Atlanti-óceán mindkét partján. A baráti nemzetekkel Grönlandról folytatott vita újabb éket jelent Vlagyimir Putyinnak, akit Trump arra használhat fel, hogy tovább ossza meg Amerikát és Európát a maga előnyére.”
A bécsi Die Presse című keresztény-demokrata, konzervatív napilap a következőket követeli:
„Most kulcsfontosságú, hogy az európaiak szolidaritást vállaljanak Dániával. Egységgel kell szembenézniük Washington provokációival – és reménykedniük kell abban, hogy az egyesített politikai nyomásgyakorlás révén még mindig le tudják beszélni az amerikai elnököt Grönland annektálási fantáziáiról. Ez fontos jelzés lenne nemcsak Trumpnak, hanem Putyinnak is.”
A londoni The Times című konzervatív napilap hangsúlyozza:
„Dánia – egy NATO-szövetséges, amely lojálisan támogatta az Egyesült Államokat iraki és afganisztáni katonai műveleteiben – világossá tette, hogy nyitott az Egyesült Államok további katonai bázisok iránti követeléseire Grönlandon. Ez viszont egyértelművé teszi, hogy Trumpnak valószínűleg van egy másik motivációja is: a területi terjeszkedés. Az elnök már első ciklusa alatt kijelentette, hogy Grönland megszerzését »nagyszerű ingatlanüzletnek« tekinti. Grönland nem Venezuela. Egy korrupt diktátor megdöntése, aki arra késztette népét, hogy tömegesen meneküljenek el hazájukból, teljesen más, mint egy demokratikus szövetséges területének meghódítása.”
A varsói Gazeta Wyborcza című, legnagyobb példányszámban megjelenő bal-liberális lengyel napilap megjegyzi:
„Grönland hatalmas fém- és ásványlelőhelyekkel rendelkezik, beleértve az uránt és a grafitot is, amelyek nagyrészt feltáratlanok és kiaknázatlanok. Amit Trump Grönlandtól remél – az erőforrásokhoz, a hírszerzéshez és a katonai bázisokhoz való hozzáférés kiterjesztése –, annak nagy részét könnyen el lehetne érni Dániával folytatott közvetlen tárgyalások során. A Fehér Ház azonban láthatóan nem érdeklődik a dán kormány javaslata iránt, amely lehetőséget kínált az Egyesült Államok katonai jelenlétének növelésére Grönlandon.”
A londoni Al-Araby al-Jadeed című, angol nyelvű független napilap hangsúlyozza:
„Amikor a világ vezető szuperhatalma indokolatlan erőszakhoz folyamodik, az veszélyes precedenst teremt. Mi akadályozza meg Vlagyimir Putyint abban, hogy ugyanezt a logikát alkalmazza Ukrajnában? Vagy Hszi Csin-pinget abban, hogy egy napon erre a precedensre hivatkozzon Tajvanon? Egy ilyen világban a diplomáciának és a nemzetközi legitimitásnak nincs helye. Ehelyett a bandavezér logikája érvényesül. A Nobel-békedíjra áhítozó Trump az utolsó fügefalevelet is leszakította politikai stílusáról.”
A sanghaji Wenhuibao című állami napilap így összegzi a megállapítását:
„Ha Trump katonai eszközökkel annektálná Grönlandot, az a NATO végét jelentené. Erre a dán miniszterelnök is egyértelműen rámutatott. Akkor a 70 évvel ezelőtt létrehozott biztonsági architektúra, amelytől Európa függ, kártyavárként omlana össze. Úgy tűnik, még a legutóbbi közvélemény-kutatások sem riasztják el Trumpot a súlyosan illegális ambícióitól a nemzetközi joggal szemben.”
A barcelonai La Vanguardia című spanyol-katalán közép-liberális, monarchista napilap ezt írja erről:
„A Venezuelában látottak után bármi lehetséges. Ezért jó látni, hogy az európai vezetők – eltérő politikai ideológiáik ellenére – egységesen támogatják Ukrajnát és Dániát. Bárcsak Trump agressziója létrehozná egy sokkal egységesebb és hatékonyabb Európa érdekvédelmi kiállásának csodáját.”
Az oslói Verdens Gang című független napilap figyelmeztet:
„Senki sem meri komolyan elképzelni, milyen következményekkel járna egy olyan ország területeinek annektálása, amely régóta az USA egyik legközelebbi szövetségese. Ha a NATO összeomlik, Európa magára marad, és nem világos, hogy létezik-e B vagy C terv erre az esetre. Az azonban biztos, hogy egy ember örülne ennek: Vlagyimir Putyin. Neki régóta az a célja, hogy megossza Európát és az USA-t, hogy megerősítse pozícióját további ambícióihoz – nemcsak Ukrajnában, hanem más régiókban is.”
A koppenhágai Politiken című liberális napilap ezt kérdezi:
„Vajon Donald Trump valóban megpróbálhatja erőszakkal elfoglalni Grönlandot? Nicolás Maduro hétvégi eltávolítása és az amerikai elnök Grönland elleni újabb fenyegetése után a válasz sajnos »igen«. Igen, lehetséges, hogy Donald Trump betartja szavát. És igen, lehetséges, hogy végre akarja hajtani új biztonsági stratégiáját, amely Amerika dominanciáját irányozza elő a nyugati félteken, és így Grönlandot is magában foglalja. Hogyan kellene ennek megtörténnie? Senki sem tudja, talán még maga Trump sem.”
Venezuela hatása Ukrajnára
A Kyiv Post című gazdasági napilap az amerikai fejleményeket és azoknak az ukrán népre gyakorolt lehetséges következményeit vizsgálja:
„Nem jók a jelek Kijev számára egy esetleges békemegállapodással kapcsolatban, amelyet Trump Ukrajnára akar kényszeríteni. Egy latin-amerikai katonai beavatkozásba keveredett Amerika elkerülhetetlenül erőforrásokat von ki Európából. Ez a meggyengült amerikai jelenlét csak erősítheti Moszkvát. Európa most olyan stratégiai környezetben találja magát, ahol az USA megbízhatatlan, sőt potenciálisan fenyegető. Egy kiszámíthatatlan szövetséges egyáltalán nem szövetséges. Ahogyan a részeg barátra sem lehet támaszkodni egy verekedésben.”
Ukrajnával kapcsolatban a madridi El Mundo című közép-jobboldali napilap ezt írja:
„A párizsi csúcstalálkozó a Nyugat egységét jelezte Putyin iránt és a tagállamok többek között megállapodtak egy többnemzetiségű haderő Ukrajnába való telepítésében, ha megvalósul a tűzszünet. Különösen újdonság az Egyesült Államok elkötelezettsége a tűzszünetben való részvétel és annak felügyelete iránt. Bár ez történelmi előrelépésnek nevezhető, a gyors végrehajtás valószínűtlen, amíg Putyin nem vonja vissza ultimátumait. Továbbá nem minden részletet dolgoztak ki, és a csúcstalálkozóra érzékeny időszakban került sor az Egyesült Államok venezuelai katonai beavatkozása és Trump Grönland elleni fenyegetései miatt. Európának hiteles katonai képességekre, saját védelmi iparra és tartós politikai akaratra van szüksége a jelenlegi fenyegetés elhárításához. A megoldás egy nagyobb fokú európai integrációban és a szabályokon alapuló nemzetközi rend megerősítésében rejlik.”
Venezuelai vagy ukrán lennél inkább? teszi felt a kérdést a prágai Lidové noviny című konzervatív napilap:
„Egyesek számára egy másik állam szuverenitásának megsértése az amerikai imperializmus példája és a 19. századi kenu-diplomáciához való visszatérés, amikor az erő igazat kap. Mások számára ez annak a bizonyítéka, hogy a Nyugat nem hanyatlik annyira, mint ahogy azt gyakran állítják. Ilyen helyzetben az USA képes elérni azt, amit mások nem tudtak ilyen gyorsan és simán. Bár nem állítható, hogy Donald Trump amerikai elnök venezuelai beavatkozása politikailag és jogilag megalapozott volt, mégsem szabad összehasonlítani az ukrajnai orosz invázióval. Gondolja át a következőt: Ön inkább egy venezuelai lenne, aki egy éjszakai amerikai támadást tapasztalna meg, vagy egy ukrán, aki négy éve harcol az orosz invázió ellen?”
A Helsinki-i Ilta-Sanomat című bulvár jellegű napilap a franciaországi Ukrajna-találkozóról a következőket írja:
„Párizsban az Ukrajnát támogató országok, az USA és maga Ukrajna megállapodtak a helyes lépésekben, amikor beleegyeztek a tűzszünet biztonsági garanciáiba. Ezt a tűzszünetet az Egyesült Államok vezetésével és többnemzetiségű erők segítségével kell felügyelni. Természetesen az aláírók dicsérték megállapodásaikat, és a tartós ukrajnai béke kilátásairól beszéltek. De van egy bökkenő: ezek az ígéretek mindaddig haszontalanok, amíg hiányzik az alapvető előfeltétel, nevezetesen a tűzszünet. Oroszország folytatja brutális agresszív háborúját, és eddig sem vágyat, sem hajlandóságot nem mutatott a fegyverletételre. Ha a tűzszünetet garantálni akarjuk, akkor azt kell először elérni.”
Zavargások Iránban
Az isztambuli Nefes című, gyakran progresszív, kritikus hangvételű napilap az iráni zavargásokkal foglalkozik. Azt állítja, hogy Irán is olyan ország, amelyet Trump figyelmeztet, mondván, hogy beavatkozásra lesz szükség, ha a tüntetőknek baja esik:
„Egy olyan rezsimmel van dolgunk, amely elvesztette minden nemzetközi szövetségesét, kegyvesztetté vált, amelynek gazdasága összeomlott, amelynek vízellátását elvágták, és amely még a fővárosát sem tudja újraéleszteni. Pontosan ezért fog a rezsim megváltozni. De: Iránban jelenleg nincs egyetlen olyan személy sem, aki mindent megváltoztathatna. Még ha Reza, a megbuktatott sah fia visszatérne is, gyakorlatilag lehetetlen lenne számára a rendszer irányítása.”
A sanghaji Jiefang Ribao című állami napilap elemzése szerint:
„A korábbi utcai tüntetésekkel ellentétben, amelyeket többek között a nők nagyobb jogait is magában foglaló politikai követelések jellemeztek, az elégedetlen lakosság most a rezsim egészének működését és legitimitását kérdőjelezi meg. Rendőrőrsöket ostromoltak és az Iszlám Forradalmi Gárda bázisait támadták meg. A kormánynak valószínűleg nehéz lesz rövid távú megoldásokat találnia ezekre a problémákra, amelyek közé tartozik a növekvő vízhiány és a környezetszennyezés is. Annak ellenére, hogy Trump jelenleg Venezuelával van elfoglalva, a teheráni vezetésre nehezedő nyomása nem fog csökkenni. Épp ellenkezőleg, az Egyesült Államok és Izrael most felbátorodva érzi majd magát, hogy tovább eszkalálja a helyzetet.”
Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
