Megszoktuk már, hogy Szerbia elnöke külföldi útjai során „haza üzen”. Nem olyan dolgokban kommunikál az itteni polgárokkal, amelyek az adott látogatást érintik, hanem egészen más témákat vet fel. Vagy vettet fel, gondolom, megrendelt újságírói kérdésekre válaszolva.
Ez a ritkán használt igei eredetű passzív jellemzi az elnök sajtó iránti viszonyát. Vettet fel témákat, mert, ugye nem egészen normális, hogy Abu Dzabiban, az Egyesült Arab Emírségek fővárosában hosszasan arról beszél, mi történt Čačakon az újévváráskor. Nem a XIII. Gergely pápai naptár időszámítása szerinti szilveszteréről van szó, hanem a Julián-naptár szerintiről. Amelyhez már csak egyes ortodox egyházak igazodnak, a többi között a szerb is. Ezért a népnyelv szerint január 13-án várják a szerb újévet. Még egy ideig, amíg az egyiptomi múltra visszatekintő naptár ezt így írja elő. Nem a naptár készítői a hibásak…
Nos, ezen az újévvárási szabadtéri koncerten énekelt Ana Bekuta. A városnak ez állítólag 40 ezer eurójába, azaz, mintegy 4 és fél millió dinárjába került.
Gyalogút-használati díj
Abban a városban, ahol a helyi hatóságok a minap vezették be a járdahasználati díjat. Nem vicc, járdahasználati díj. Merthogy ebben a város már második éve két és fél milliárd dinárt választanak ki, ha jobban tetszik, ennyit vesz el tőle az állam, az Expo, a nagyszabású világkiállítás, amelyet más és más országban rendeznek, meg a nemzeti stadion kiépítésére. Ezt a pénzt valahogyan pótolni kell!
Tehát kiötlötték, nem lehet ingyen sétálgatni a városi utcákon, hanem meg kell fizettetni a járda használatát is. Mint ahogyan a ház előtti parkolót és a vállalkozóknak külön úthasználati díjat az üzlethelyiséghez vezető útra. Merthogy ott vezet az út. Hogy az út amúgy is ott menne, mint ahogy ment az idők végtelensége óta, kit érdekel! Vagy eljutsz a boltodig, ha fizetsz, vagy nem (jutsz el). Nem engedjük! Mi, akik erről rendelkezünk. A város szabadon választott vezetői. Ez a választási lehetőség. Van ott ész! Mármint Čačakon. Félő, hogy az ötlet követőkre talál más önkormányzatoknál is. Rossznyelvek szerint ezt majd a levegőhasználati díj követi. Vagy fizetsz, és veszel levegőt, szuszogsz, vagy nem. Pont. Mert, ugye, a két és fél milliárd dinár komoly érvágás az önkormányzati költségvetésen. Az Expo és a nemzeti stadion építése miatt a čačaki községben késik a közalkalmazottak fizetése, az iskolák meg az óvodák csak külön városi engedéllyel vásárolhatnak tisztítószereket. Mondjuk szappant, WC fertőtlenítőt vagy egyéb vegyi anyagokat.
Jégcsap, hógolyó, Bekuta
Nos ebben a városban rendezték meg a „szerb újévvárást”, amely ünnepség keretében fellépett a már kissé öregedő, itt Szerbiában csak folk énekesnőként emlegetett hölgy. Ebbe a kategóriába sok minden belefér. Az igazi népdal művelői és ápolóitól, a legpocsékabb műdalok éneklőkig. Nem minősíteném az öreg hölgy művészi színvonalát, adottságait. Különösen nem az előadói képességeit. Bő fél éve ünnepelte pályafutásának negyvenedik évfordulóját. Éneklési pályafutásának. Gondolom, ebben a negyven évben csak megkeresett annyit, hogy ne Čačakon tegye ki magát a hógolyóknak. Mert az, hogy jégcsapokkal dobálták, nem áll. Egy: azért nem, mert nem voltak jégcsapok. Olvadt, mindenhol. Kettő: egy téren volt a koncert, nem volt honnan jégcsapot törni. Három: látszik a felvételeken.
Uraim, ez valamikor szabály volt, amit látsz… Bár ma már, de gondolom, Bekuta kedvéért… Na mindegy. Ana Bekuta nem fordult sem az elsősegélyhez, hogy megállapítsák, a jégcsap mekkora sebet ejtett rajta, sem a rend őreihez. Akiket megszólított ugyan, a hólabdázás idején, téli kabátban, de azok nem igazán látták a beavatkozás értelmét.
Tehát az államfő felhívta a művésznőt, reggel háromkor, miután az itteni biztonsági szervek tájékoztatták, mi is történt Čačakon. Gondolom, ez is része az állambiztonság munkájának. Nem tudom, eddig nem volt alkalmam megismerni őket. Remélem, maradunk tisztességes távolságban. Tehát, nem tudom, valóban nem tudom, mit mondhatott egy államelnök egy nép-, vagy műdalénekesnőnek hajnal előtt, vagy hajnal után, de hogy komolyan mondotta az biztos, látszott az arcán. Azon az arcon, melyet az egyik rezsimhű televíziónak mutatott. Halál komolyan Abu Dzabiban.
Jönnek és tudják
De nem ez az egyedüli üzenet az Egyesült Arab Emírségek fővárosából. Egy nappal korábban, ugyanonnan azt mondta, nem érdekli az Európai Parlament küldöttsége, senki sem hívta őket Szerbiába, eszébe sem jut, idejét vesztegetni rájuk.
Kovács Elvira fogadja majd az Európai Parlament delegációját Szerbiában
„Senkit sem kérdeztek, senkit sem tájékoztattak. Nem mehetek el hozzátok a családi szentség megünneplésére, ha nem hívtok meg otthonotokba. Őket senki sem hívta, jönnek hívatlanul. Maguk döntöttek így, hogy ide látogatnak. Nekem ebben az időben dolgom lesz Davosban…”
Hasonlóan, majdnem ugyanígy nyilatkozott a szerbiai parlament elnöke is, Ana Brnabić:
„Észtországban leszek, nem fogadom őket.”
Picula cáfolja Vučićékat, nem igaz, hogy nem meghívásra érkeznek
Az a baj, hogy jönnek. Még nagyobb baj: annyit ér, mint halottnak a csók. Ebben az esetben, mondjuk félholtnak. Hátha egy csókkal magához lehet téríteni, gondolhatják… de nem gondolják, már sem az unióban, sem a világban. Pontosan tudják, hol áll Szerbia. Mind a demokrácia, mind az európai értékek, mind a tájékoztatás, mind az emberi jogok tiszteletben tartása tekintetében. De kit érdekel Szerbia, az ilyen nagyhatalmi időkben? Amikor a világ sorsáról döntenek a NAGYOK…
Öreg Dezső
