Legyen szó Venezueláról, Grönlandról vagy Iránról – a kommentátorok a világsajtóban újra és újra megkérdőjelezik Trump amerikai elnök külpolitikai irányvonalát. De először lássuk az iráni pillanatnyi helyzetet: mi is történt azóta, hogy erről bővebben beszámoltunk rendkívüli lapszemlénkben. Az Egyesült Államokban működő Human Rights Activists News Agency (HRANA) szerint a tiltakozásokkal összefüggésben 2571 halottról lehet tudni, 12 kiskorú is életét vesztette. További témánk: Donald Trump amerikai elnök és Jerome Powell, az amerikai Federal Reserve (Fed, az USA jegybankja) elnöke közötti vita. Trump igazságügyi minisztériuma azzal vádolja Powellt, hogy hamisan tanúskodott a Kongresszusban. Powell elutasítja a vádakat és azzal vádolja a Trump-kormányzatot, hogy ürügyet keres a központi bank függetlenségének aláásására. – Átlapoztuk a világsajtót Varsótól Sydney-ig, valamint Londontól Tokióig.
Irán – mi lesz ott és mikor?
A római La Repubblica című liberális, korábban szociál-demokrata napilap így értékeli az ottani helyzetet:
„Egyre több bizonyíték van arra, hogy az óvatosabb forrásoknak igazuk van, miszerint az ajatollahok megbüntetésére irányuló folyamat megkezdődött, de még nem lépett ába. Maga Rubio amerikai külügyminiszter is kijelentette a napokban, hogy több lehetőség is szóba jöhet, nem csak katonai. Donald Trump, a Fehér Ház ura azonban bebizonyította – különösen a venezuelai támadásokkal –, hogy kiszámíthatatlan, és a múltban ellenfelei hamis biztonságérzetét használta ki, hogy meglepetésként érje őket.”
A londoni Al Araby Al-Jadeed című pánarab napilap, amely Katar befolyása alatt áll és az emberi egyenlőséget szorgalmazza, megjegyzi:
„Az iráni országos tüntetések a tavaly nyári kemény izraeli és amerikai támadások hátterével zajlanak, amelyek egyértelműen leleplezték a rezsim gyengeségét. Ez a gyengeség most abban nyilvánul meg, hogy tárgyalási csatornát próbálnak nyitni az Egyesült Államokkal, hogy elkerüljék a Trump elnök által fenyegetett amerikai katonai csapást. A rezsim attól tart, hogy egy ilyen csapás a végső bukásához vezethet. A kiszámíthatatlan következmények miatt azonban senki sem kívánja a rezsim megdöntését – még az Egyesült Államok sem. Az azonban biztosnak tűnik, hogy Iránban új politikai valóság fog uralkodni, függetlenül attól, hogy melyik rezsim váltja fel a jelenlegit. Ennek a változásnak a szomszédos országok biztonságára gyakorolt hatása mindenképpen óriási lesz.”
A tokiói Asahi Shimbun című, 1879-ben alapított, reggel 5,1 és este 1,55 millió példányszámú, a világ harmadik legnagyobb közép-baloldali liberális napilapja hasonló nézetet vall:
„Tekintettel az Egyesült Államok venezuelai támadására, Trump kijelentését nem lehet egyszerűen zsarolásként elutasítani. Az iráni rezsim befolyása alatt álló milíciák továbbra is jelen vannak a Közel-Kelet számos részén, még akkor is, ha erejük már nem tekinthető olyan jelentősnek, mint korábban. Amennyiben az Egyesült Államok támadást indít Irán ellen, egyértelmű, hogy az egész közel-keleti régió egyszerre destabilizálódik.”
A bakui Müsavat című liberális napilap szerint:
„Lehetetlen megjósolni, hogy ez a rezsim még hány hónapig vagy akár évig fog tartani. Iránt egy teokratikus rendszer irányítja, amely bár kívülről csillogónak tűnik, lényegében atrocitásokat követ el. Az emberek nem bíznak ezekben a sarlatánokban, azokban, akik azzal gazdagodtak meg, hogy szankciókat vetettek ki az országra félrevezető politikával. Az a várakozás, hogy Reza Pahlavi, a sah utódja kerül hatalomra Iránban, alaptalan. Az emberek nem akarnak egy létező gonoszt egy múltbélivel helyettesíteni.”
Az amszterdami De Telegraph című legnagyobb holland konzervatív-populista napilap bírálja az Európai Unió szerepét ebben az ügyben:
„Az EU-nak sokkal korábban kellett volna követnie az Egyesült Államok és Kanada példáját, és a Forradalmi Gárdát a terrorista listára kellett volna tennie. A cél a rezsim gerincének megtámadása, mivel a Forradalmi Gárda vezető szerepet játszik a tüntetések véres leverésében. Az EU évekig óvakodott attól, hogy túl határozott álláspontot képviseljen Iránnal szemben. A teheráni vallási fanatikusokkal folytatott tárgyalások azonban teljesen értelmetlenek. Ezek csak egy terrorista rezsim legitimálását szolgálják. Itt az ideje cselekedni.”
Már több mint 2500-an haltak meg a rendszerellenes iráni tüntetéseken, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Már több mint 2500 halálos áldozata van az Iránban december végén kirobbant tüntetéseknek – jelentette be szerdán a Human Rights Activists News Agency (HRANA).
Az Egyesült Államokban működő iráni aktivista hálózatra támaszkodó szervezet szerint a tiltakozásokkal összefüggésben 2571 halottról lehet tudni:
2403 tüntető, 147, a kormánnyal valamilyen módon kapcsolatban álló ember, köztük milicista, valamint 12 kiskorú és kilenc olyan civil is életét vesztette, akik nem vettek részt a tiltakozásokban.
Jóllehet a halálos áldozatokról Teherán nem közöl adatokat, kedden egy iráni illetékes mintegy kétezerre tette a halálos áldozatok számát, beleértve a biztonsági erőkhöz tartozókat is.
A december 28-án, a súlyos infláció nyomán kirobbant tüntetések évek óta nem látott megpróbáltatást jelentenek a teheráni vezetés számára, amelynek tagjai ellentmondó nyilatkozatokat tesznek a tiltakozásokkal összefüggésben: míg Maszúd Peszeskján elnök többször hangoztatta, hogy a tiltakozókat meg kell hallgatni, Mohammed Movahedi Azad, az ország főügyésze arra figyelmeztetett, hogy mindenki, aki részt vesz a demonstrációkon, »Isten ellenségének« számít, ami halálbüntetéssel jár.”
A londoni The Independent című liberális digitális napilap a Nyugat iráni tüntetésekkel kapcsolatos megközelítéséről ezt írja:
„Az Egyesült Államok által Irán kereskedelmi partnereire kivetett vámok nem fogják eltántorítani a Forradalmi Gárdát és a rendőrséget attól, hogy tüzet nyissanak a tüntetőkre. Irániakat, nem pedig amerikaiakat hívnak arra, hogy kockáztassák az életüket anélkül, hogy ez bármilyen garancia lenne a rezsim bukására. Ennek hiányában az irániaknak nincs módjuk bosszút állni »gyilkosaikon és kínzóikon«, és megfizettetni velük a »magas árat«, amelyet Donald Trump amerikai elnök szerint meg kell fizetniük. Nagy-Britannia az EU-val közösen kíván további szankciókat, de ezek rövid távon nem lesznek döntő hatással. A világ figyeli Trump elnök következő lépéseit, valamint az ajatollahok és a Forradalmi Gárda lépéseit. Tragikus lenne, ha egy újabb nagyszabású tüntetéshullám Iránban vérfürdővel végződne anélkül, hogy az amerikaiak és az európaiak hatékony segítséget tudnának nyújtani. A rezsimváltás továbbra is a cél, de a jelenlegi rezsim makacs, rendkívül ellenállónak bizonyult, és pánikhelyzetekben képes szélsőséges kegyetlenségre.”
A varsói Gazeta Wyborcza című, legnagyobb példányszámban megjelenő lengyel bal-liberális napilap azt vizsgálja, milyen lehetne egy amerikai beavatkozás Iránban, és összehasonlítást tesz:
„Először is vizsgáljuk meg a venezuelai forgatókönyvet: különleges erők bevetése Ali Khamenei legfelsőbb vezető elfogására vagy megölésére. Valószínű, hogy az Egyesült Államok tudja Khamenei hollétét. Elfogása azonban nem lenne olyan egyszerű, mint Nicolás Maduro esetében, akit a kubai zsoldosok nem védtek meg megfelelően. Egyszerűbb lenne Khameneit megölni. Ez a lehetőség azonban számos kihívást jelent. Az amerikai törvények tiltják az államfők meggyilkolását hivatalos hadiállapot nélkül. Röviden, Khamenei megbuktatása több okból is nehéz. Egy előkészített átmeneti terv nélküli rezsimváltás polgárháborúba taszíthatja Iránt, a Közel-Keletet pedig káoszba taszíthatja.”
A New York Times című, 1851-ben alapított, 135 Pulitzer díjas liberális napilap szerint:
„A világ többi részének megfelelő válasza a tüntetőkkel való egységes szolidaritás kimutatásával kezdődik. Khamenei rezsimje túl korrupt ahhoz, hogy megreformálják. Számos lehetőség kínálkozott arra, hogy más utat válasszanak. Az ajatollahok ehelyett a szélsőségesség és az elnyomás mellett döntöttek. Megmutatták, hogy túl vannak a rehabilitáción.”
Az Aktualne.Cz című prágai hírportál a teheráni rezsim összeomlásának lehetséges következményeit vizsgálja:
„Irán évtizedek óta az Egyesült Államok ellensége. Támogatja a terrorizmust, és Kína, valamint Oroszország szövetségese. Kína olajimportjának 15-20 százalékát Iránból szerzi be. Amennyiben Irán amerikai befolyás alá kerül, az Donald Trump amerikai elnök számára jelentős győzelem lenne a Kínával folytatott globális dominanciaért folytatott versenyben. Oroszország számára az iráni rezsim megdöntése azt jelentené, hogy a Kreml Szíria és Venezuela után egy újabb szövetségesét veszítené el.”
Trump külpolitikája
Számos kommentátor alapvetően aggódik Trump amerikai elnök külpolitikai döntéseinek következményei miatt. A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap így fejezi ki aggodalmát:
„Trump nemcsak figyelmen kívül hagyja Európát. Most hallgatólagos szövetségben áll legnagyobb ellenfelünkkel: Oroszországgal. Ennek egyik bizonyítéka Trump szimpátiája az európai pártok iránt, amelyeket Moszkva évek óta támogat. Egy másik bizonyíték a közelmúltbeli ukrajnai »békekezdeményezése«, amely támogatja Oroszország összes követelését. Az amerikai szövetségi váltás e legrosszabb forgatókönyvének elutasítása vagy a félelem, vagy pedig a tudatlanság jele.”
A koppenhágai Politiken című liberális napilap a Dánia, Grönland és az Egyesült Államok külügyminisztereinek, valamint J. D. Vance amerikai alelnöknek a Grönlanddal kapcsolatos amerikai igényekről szóló washingtoni találkozójára összpontosít:
„Nem tudjuk, mit szándékoznak Rubio és Vance tenni, de azt tudjuk, hogy Grönland és Dánia közötti bármilyen megosztottság csak az egyik oldalt és csak egy személyt erősíti: az Egyesült Államokat és Trumpot. A jelenlegi válságot nem szabad összetéveszteni Grönland jogos függetlenségi vágyának elutasításával. Ha a vita újra felszínre kerül, Grönlandnak kell döntenie a jövőjéről. De most »itt az ideje, hogy összefogjunk«, ahogy Nielsen grönlandi miniszterelnök mondta egy keddi sajtótájékoztatón. »A megtörhetetlen közösség a legjobb fegyver, amely Rasmussen és Motzfeldt külügyminiszterekkel van Washingtonban«, tette hozzá.”
Az isztambuli Hürriyet című közép-jobboldali, Erdoğanhoz közel álló napilap szerint Európa súlyos csapást mérhet az Egyesült Államokra Grönland esetleges annektálása után:
„Európa ellenséges hatalomnak nyilváníthatná az Egyesült Államokat és bezárhatná az összes amerikai bázist. Az amerikai csapatokat kötelezhetnék az ország elhagyására. Amerika évtizedek óta tartó európai kontinensen való jelenlétéből fakadó hatalmas logisztikai és geopolitikai hatalom eltűnhet egyik napról a másikra. És Európa gazdaságilag nem kis szereplő. Ez hatalmas gazdasági válsághoz vezethet az Egyesült Államokban. Az európaiak körülbelül kétezer milliárd dollár értékű amerikai kötvényekkel rendelkeznek. Már az is lehetséges, hogy ezeket a kötvényeket rövid távon eladják, ami mély szakadékba taszíthatja az amerikai piacokat. Hiperinfláció és üres polcok fenyegetnek. Az Egyesült Államok viszont kijátszhatja adu kártyáit. Ez azonban nemcsak Európát, hanem az Egyesült Államokat is évtizedekkel vetné vissza.”
Szabályok nélkül a NATO megszűnik létezni, írja a torinói La Stampa című egyik legrégibb olasz liberális, régebben fasiszta, antikommunista napilap:
„Donald Trump ugyanazt a taktikát alkalmazza Grönlanddal szemben, mint amit Venezuelával és kereskedelmi partnereivel – köztük az EU-val – a vámok tekintetében. Dánia és a NATO azonban nem Venezuela; kit kellene őrizetbe venni Koppenhágában vagy Brüsszelben? De különleges erők látványos bevetése nélkül ez is elég a játékszabályok megkerüléséhez. Trump arról ismert, hogy tiszteletre méltó a golfhendikepje, de az elütőhely és a lyuk között csal. A szövetségek egyik alapvető szabálya, hogy ne tegyünk kölcsönös területi igényeket – különben a szövetség megszűnik létezni. Egy szövetségen belül a dzsungel törvényét – »az erősebb mindig győz« – alkalmazni csalás.
A pozsonyi Pravda című közép-baloldali napilap szerint az a tény, hogy az európaiak túl sokáig függtek Amerikától, most megviseli őket:
„Az európai politikusok láthatóan csak most kezdik felismerni, micsoda pürrhoszi győzelem volt az USA-val kötött gyakorlatilag kritikátlan szövetség. A második világháború, de különösen a berlini fal leomlása után ez a szövetség Európa számára fokozatosan egy alárendelt vazallus és egy birodalmi kolosszus kapcsolatává alakult át, amely maga is az európai világfelsőbbrendűség víziójából fakadt, és amely mindig készen állt és készen áll arra, hogy ezt a státust globálisan alkalmazható gazdasági törvényekké és az azokkal kapcsolatos háborúkká alakítsa.”
„Egyetértünk abban, hogy nem értünk egyet” – idézte az aarhusi Jyllands-Posten című liberális-konzervatív napilap Rasmussen dán külügyminisztert, aki a washingtoni találkozó után ezt mondta:
„Az egyórás találkozót a következő napokban részletesen fogjuk elemezni – miközben számos NATO-ország már katonai személyzetet küld Grönlandra. Nemcsak Dániának, hanem más – és nagyobb – tagállamoknak is létfontosságú érdekük fűződik ahhoz, hogy megmutassák Trumpnak, hogy az a várakozása, miszerint NATO-segítséget kap Dánia meggyőzésében Grönland feladásáról, egy olyan fantázia, amely nem érdemli meg, hogy valósággá váljon.”
„A pekingi Huanqiu Shibao című állami napilap így ír:
»Európa idegesen és kétségbeesetten reagál Trump Grönland iránti vágyára. Az a múltbeli tapasztalat, hogy engedményekkel és kompromisszumokkal többször is sikerült megakadályozni az amerikai kormány terveit, már nem segít az európaiaknak. Az amerikai elnök nem titkolja, hogy szándékában áll meghódítani Grönlandot, ha szükséges, katonai eszközökkel. Németország és Franciaország most felderítő csapatokat küld a szigetre. Vajon eltántorítják-e ezek Trumpot a hatalomátvétel követelésétől? A konfliktus vége továbbra is bizonytalan. Az európaiaknak tudniuk kell, hogy nincsenek egyedül. A multilateralizmus híveként Kína is osztozik az érdekeiben, és partner lehet.”
Vita Trump és Powel között
A Neue Zürcher Zeitung (NZZ) című liberális napilap ezt írta erről:
„A Fed elnökének egyértelmű szavai üdvözlendők. Remélhetőleg arra késztetik a Trump-kormányzatot, hogy tegyen egy lépést hátra, mielőtt az amerikai gazdaság kárt szenvedne. Powell közvetlen megjegyzése Trump indítékaira szokatlan, de a helyzetre való tekintettel helyénvaló. A központi bankárok általában tartózkodnak attól, hogy kommentálják az adminisztráció munkáját, mert nem akarnak ürügyet adni neki a monetáris politikába való beavatkozásra. Trump intézkedéseinek nyilvános elítélésével Powell a Kongresszushoz és a Wall Streethez – a központi bank függetlenségével kapcsolatos vitában a legerősebb szövetségesekhez – fordul.”
A dublini The Irish Times című liberális, közép-baloldali napilapnak ez a véleménye erről:
„A Fedre nehezedő nyomás összhangban van Trump azon vágyával, hogy az összes állami hatalmat ellenőrizze, figyelmen kívül hagyva a Kongresszus, a bíróságok és – a monetáris politika esetében – a Fed által biztosított fékeket és ellensúlyokat. A Fed függetlenségének erodálódása aggodalomra ad okot a befektetőknek, mivel az infláció feletti kontroll hiánya súlyos következményekkel jár.”
A Sydney Morning Herald című közép-jobboldali napilap megjegyzi:
„Mint egy állandóan zaklatott gyereknek, Powellnek végre elege lett. A korábbi pacifista harcossá vált. Powell visszavág, és a bibliai mondás, hogy oda kell tartani a másik arcot is«, napjai lejártak. Powell mandátuma az amerikai Federal Reserve elnökeként májusban jár le. Általában a Fed elnöke ezzel egy időben lemond a Federal Reserve Board kormányzói posztjáról is. Powell mandátuma a Fed kormányzói posztján azonban csak 2028-ban jár le, és Trump jogi eszkalációja megadhatja neki a szükséges találékonyságot ahhoz, hogy hivatalban maradhasson és folytassa a harcot.”
Nyomozás indult Powell jegybanki vezető ellen, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Az amerikai szövetségi ügyészek nyomozást indítottak Jerome Powell, a Federal Reserve elnöke ellen a Fed székházán végrehajtott több milliárd dolláros felújítási projekttel kapcsolatban. Powell megerősítette a nyomozás tényét, és vasárnap egy szokatlan nyilvános nyilatkozatban a Fed függetlensége elleni égbekiáltó támadásnak minősítette azt. Trump többször is élesen bírálta Powellt monetáris politikája miatt és azzal fenyegetőzött, hogy leváltja. Powell megbízatása a Fed elnökeként május közepén jár le.”
Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
