Ha az orosz és a magyar félnek nem sikerül megállapodnia a Szerbiai Kőolajipari Vállalat (Naftna industrija Srbije – NIS) orosz tulajdonrészének eladásáról, a szerb kormánynak kész tervvel kellene rendelkeznie a helyzet rendezésére. Ezen tervek egyike a NIS eladásáról szóló 2008-as adásvételi szerződés felbontása lehetne egy különleges törvény elfogadásával.
A regnáló hatalom tisztában van azzal, hogy az 1990-es évekre emlékeztető, az utcákon műanyag üvegekben árusított üzemanyag látványa nem lenne elfogadható saját választói számára sem, ezért a rezsim számára a legfontosabb, hogy a pancsovai kőolajfinomító továbbra is üzemeljen, s hogy ezt olyan kapacitással tegye, amely képes kielégíteni a hazai üzemanyagszükségletet.
Úgy tűnik, a hatalmon lévők egyáltalán nem gondolkodnak a hosszú távú, stratégiai szempontból jelentős változásokon, amelyek hatással lesznek az ország energiabiztonságára, amennyiben a magyar MOL megvásárolja az orosz Gazpromnyeft NIS-ben birtokolt, többségi tulajdonrészét, írta meg a Radar.
Ezt az elméletet támasztja alá a tény is, hogy a tisztségviselők közül senki sem vesz részt a NIS tulajdonrészének eladásáról zajló tárgyalásokban, noha az amerikai hatóságok szerint Szerbia meghatalmazott tárgyalófél az ügyletben. Aleksandar Vučić „reméli”, hogy az oroszoknak és a magyaroknak sikerül megállapodni, a közvéleménynek azt sugallják, hogy a hatóságok semmilyen módon nem folyhatnak bele az egyeztetésekbe, annak ellenére sem, hogy vélhetően éppen Szerbia szerepe kulcsfontosságú a válság megoldásában.
A Gazpromnyeft sokáig nem mutatott semmilyen érdeklődést az iránt, hogy a MOL megvásárolná a NIS-ben birtokolt tulajdonrészét. Enélkül azonban nem oldható meg a válság, amely a pancsovai kőolajfinomító leállását eredményezte, ez pedig hosszabb távon veszélyeztetné az üzemanyagellátást a szerb piacon, csökkentené a költségvetési bevételeket és lassítaná a gazdasági növekedést.
Szerbia ugyanakkor semmiféleképpen sem engedheti meg magának, hogy a NIS hosszabb időre leálljon.
Azonban ha a MOL-nak és a Gazpromnyeftnek sikerülne is megállapodnia, s ha ezt az egyezséget Washington is jóváhagyja, Szerbia még mindig kihasználhatja az elsőbbségi vásárlás lehetőségét, s a Gazpromnyeft és a MOL által kialkudott feltételek mellett megvásárolhatná az orosz tulajdonrészt.
Amennyiben azonban kudarcba fulladnak a tárgyalások, Szerbiának kész alternatív megoldásokkal kellene előállnia. Ezek egyike a 2008-ban kötött adásvételi szerződés felbontása. Ez számos jogi kérdést vetne fel, amelyeket csak a sürgősségi eljárás szükségletével és az energetikai biztonság megóvásával lehetne indokolni.
Érdemes azonban tudni, hogy a NIS adásvételi szerződése már egy éve megkérdőjeleződött, amikor az Egyesült Államok szankciókat vetett ki a Gazpromnyeftre és annak leányvállalatára, a NIS-re. Ennek következtében ugyanis a szerb kormány nem tudja biztosítani a piac megnyugtató ellátását, a Gazpromnyeft pedig nem irányíthatja a NIS működését és nem valósíthat meg bevételt a az ügyviteléből.
Egy képzett jogászcsapat ennek alapján minden bizonnyal képes lenne az adásvételi szerződés felbontását indokló javaslat elkészítésére, amely tartalmazná, hogy minden vitás kérdésben a zürichi Választottbíróság dönt. Ez a testület ezidáig a szankciókat rendszerint „felsőbb erőként” minősítette, így egyik felet sem tette felelősség az előre nem látható események miatti károk miatt, a vitás kérdéseket pedig rendszerint az elsődleges állapot visszaállításával rendezte.
A NIS esetében egy ilyen eljárást követően Szerbia a Gazpromnyeftnek egy hónapon belül visszafizetne 400 millió eurót, így ismét a NIS részvényeinek 51 százalékának a birtokába kerülne.
