A január 25-én megtartott tematikus kormányülésen többek között a szerb építőmunkásokról is szó esett. Siniša Mali pénzügyminiszter arra panaszkodott, hogy nem biztos benne, sikerül-e megvalósítani mindazt, amit az EXPO 2027-re terveztek. Aleksandar Vučić szerb elnök ekkor tette azt a kijelentését, miszerint hideg időben a szerb munkások nem akarnak dolgozni és az a szerencsénk, hogy a kínaiakkal dolgozunk, mert ők elvégzik a munkát.
A szerbiai építőipar 2026-ban is egy sajátos problémával néz szembe: az állam milliárdokat fektet infrastruktúrába, de nincs elegendő munkaerő, amely ezeket a projekteket megvalósíthatná. A hazai munkások helyett egyre gyakrabban ázsiai és török vendégmunkások töltik meg az építkezéseket, miközben a tapasztalt szerb szakemberek vagy külföldön dolgoznak – vagy azon kevesek közé tartoznak, akik ma megválogathatják a munkafeltételeiket, olvasható az N1 cikkében.
Saša Torlaković, az építőipari szakszervezet elnöke az N1 portálnak adott interjújában úgy fogalmazott, hogy a szerb munkások se nem lusták, se nem elkényeztetettek.
„Vannak időjárási körülmények, amikor egyszerűen nem lehet dolgozni. Lehet betonozni hidegben is, ha minden technológiai feltétel adott, de sok munkafolyamatot nem lehet elvégezni. A kínai munkás nem dönt arról, akar-e dolgozni – egyszerűen dolgozik. De léteznek humánus és embertelen munkakörülmények. A mi munkásaink fegyelmezettek és értenek a szakmához” – hangsúlyozta.
Mint elmondta, Szerbiában jelenleg úgy áll a helyzet, hogy az építőmunkások fele külföldi, fele pedig hazai, és ők jellemzően magasan képzett szakemberek, mérnökök és építésvezetők.
2016-ban 2.485 munkavállalási engedélyt adtak ki építőipari dolgozóknak, míg 2025-re ez a szám elérte a 60.000-et – derül ki az Innovációfejlesztési Intézet adataiból. A tömeges fizikai munkát egyre gyakrabban Indiából, Nepálból, Pakisztánból és Törökországból érkező munkások végzik, azonban vannak nem hivatalosan bejelentett munkások is.
„2021-ig főként azzal foglalkoztunk, hogy a munkásaink külföldre mennek. Az utóbbi években azonban drasztikus változás történt: megindult a munkaerő importja Szerbiába” – mondja.
Sajnos továbbra is jellemző, hogy a hazai munkások külföldre vándorolnak. Ezért a nagyobb, komoly építőipari cégek versenyeznek a minőségi munkaerőért, magasabb béreket kínálnak, és igyekeznek megtartani a dolgozóikat – nemcsak a szaktudás, hanem a munkavédelem és a biztonság miatt is. A legnagyobb hiány éppen a legnehezebb szakmákban mutatkozik – az vasszerelők, ácsok és kőművesek iránt nagyobb a kereslet, mint valaha.
A szerb mesterek jól képzettek és tapasztaltak, aztán megindult a tömeges kivándorlás 2014 és 2018 között, majd 2020 után felerősödött, amikor megnyíltak a német, horvát és szlovén piacok. Ennek oka nemcsak a fizetés volt, hanem a bizonytalan hazai rendszer: feketemunka, minimálbéres bejelentés, gyenge munkavédelem.
Egy tapasztalt mester Szerbiában 1.200–1.500 eurót kereshetett, külföldön viszont akár 3.000 eurót is, szállással és biztos feltételekkel. Ez azt eredményezte, hogy a legjobbak elmentek.
Szerbiában egy segédmunkás napi bére 40–45 euró, a mestereké 70–80 euró. Az építkezéseken napi 10 órát dolgoznak, ideális időjárás vagy sürgős határidők esetén akár 12-t is.
Az viszont nem ismert pontosan, mennyiért dolgoznak a külföldi munkások. A Kínából érkezők például hasonló helyzetben vannak, mint a külföldön dolgozó szerb munkások – az adott ország törvényei szerint kell dolgozniuk, de a feketén dolgozók esetében semmilyen védelem nincs: nincsenek bejelentve, nincsenek biztosítva, ami a szakszervezet szerint bűncselekmény.
Vannak olyan munkáltatók is, akik hivatalosan minimálbért utalnak, a többit pedig készpénzben fizetik ki.
A tudással és gyakorlattal bíró munkaerő külföldre vándorolt, de az állam az utánpótlásról nem gondoskodik megfelelően. Az építőiparban a tudás gyakorlattal öröklődik. A fiatalok az idősebbektől tanulnak. A szakmát nem lehet egyik napról a másikra elsajátítani, s Torlaković szerint probléma, hogy az építőipar fellendítését nem kíséri megfelelő képzés és munkaerő-megtartási stratégia.
„Itt nincs helye a képzetlenségnek. A legnehezebb fizikai munkákról beszélünk. A törvények jók, ha betartják őket. A szerb munkások a világ legjobbjai közé tartoztak” – mondja Torlaković, emlékeztetve arra, hogy szerb szakemberek a világ legnagyobb projektjein dolgoztak.
A tapasztalt szerb szakemberek közül sokanmár külföldön dolgoznak (Fotó: freepik)
