Szerbia csütörtökön újabb 200 millió euróval növelte az államadósságát: ennyiért értékesített 15 éves futamidejű államkötvényeket, 5 százalékos hozam mellett.
Az Államadósság-kezelő Igazgatóság adatai szerint Szerbia teljes adóssága jelenleg valamivel több mint 39 milliárd euró. A bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyítva az adósság aránya 45 százalék alatt van – írja az Insajder. A lakosság számához mérten ez fejenként mintegy hatezer eurós eladósodottságot jelent. Sok ez, vagy nincs ok aggodalomra?
Szerbia napról napra jobban eladósodik. Hiteleket vesz fel, részben az államkasszában keletkező hiányok pótlására, részben pedig a lejáró adósságok refinanszírozására. Ez egyrészt várható, másrészt aggasztó is. A GDP-hez viszonyítva a helyzet nem drámai, de ez nem az egyetlen összehasonlítási mutató. Ha a kamatlábakat nézzük, az állam ma jóval drágábban jut hitelhez, mint korábban.
„Ma például az a helyzet, hogy az adósságunk nagyjából egyharmaddal drágább, mint a közép-kelet-európai országoké, és majdnem kétszer olyan drága, mint a fejlett, például az euróövezethez tartozó országoké. Ha pedig megnézzük a kamatkiadásokat, amelyeket Szerbia fizet, azok közel a GDP két százalékát teszik ki. Ugyanennyit fizet az euróövezet is, amelynek az adóssága jelenleg a GDP 85 százaléka, tehát majdnem kétszer akkora” – mondta az Insajdernek Slobodan Minić, a Fiskális Tanács tagja.
Az adósság és a GDP aránya a gazdasági növekedéstől is függ.
„Ha a növekedési ráta alacsonyabb lenne a jelenleg vártnál, akkor vagy a kormánynak kellene korrigálnia a bevételeket és kiadásokat, hogy beleférjen a háromszázalékos célzott hiányba, vagy túllépnénk ezt a tervet, és az adósság a most vártnál nagyobb mértékben növekedhetne” – magyarázta Minić.
A közgazdászok szerint kulcskérdés, hogy mire költik az így felvett pénzt: olyan projektekre, amelyek hosszú távon erősítik a gazdaságot, vagy olyan beruházásokra, amelyek hatása bizonytalan.
„Az államnak van költségvetése, és ha okosan akarja elkölteni a pénzt – márpedig úgy kellene –, akkor az alapvető dolgokra kell összpontosítania. Ezek az alapinfrastruktúra, valamint az oktatás, az egészségügy és a közszolgáltatások. Ezeken a területeken nem történt elég előrelépés, mert az infrastruktúrán kívül nem foglalkoztunk eleget az oktatással, az egészségüggyel és az államigazgatással. Most, amikor ez a hullám már lecsengett vagy lecsengőben van, az állam a költségvetési tervek szerint fenn akarja tartani a nagy állami beruházásokat. A közvéleménynek pedig joggal van több kérdése: rendben, ez eddig vitathatatlan volt, de mit csinálnak most? Itt jelennek meg azok a projektek, amelyek a várt hatás szempontjából kétségesek – ilyen az Expo, vagy a Nemzeti Stadion is” – hangsúlyozta Vladimir Vučković közgazdász, a Fiskális Tanács egykori tagja.
Emellett számolni kell lehetséges meglepetésekkel és váratlan kiadásokkal is, például egy esetleges energetikai válság következményeivel.
