Szerbia az elmúlt években rekordösszegű költségvetési forrásokat fordított a mezőgazdaságra, ám minden adat arra utal, hogy ez az ágazat mégis súlyos kihívásokkal küzd, amelyek rendszerszintű és szakmai megoldásokat igényelnek, nem pedig átmeneti, „tűzoltás jellegű” intézkedéseket, írja cikkében a Danas.
Bár Szerbia egykor mezőgazdasági országnak, parasztok és gazdák földjének számított, ez már régóta nincs így – legalábbis nem olyan mértékben –, és a negatív trend évről évre folytatódik.
Ez első pillantásra nem tűnik logikusnak, ha figyelembe vesszük, hogy Szerbiában tavaly rekordösszegű mezőgazdasági költségvetés volt, amely az állami költségvetés teljes összegének 7,5 százalékát tette ki.
A mezőgazdaság idén is jelentős forrásokat kapott, a költségvetés 7,1 százalékát. Siniša Mali pénzügyminiszter ezt a – összesen 147,5 milliárd dináros – költségvetést a 2012-es évivel hasonlította össze, amikor mindössze 40 milliárd dinár állt rendelkezésre.
E számok fényében felmerül a kérdés, hogyan lehetséges, hogy ekkora ráfordítások mellett a mezőgazdaság mégis összeomlás előtt áll. A terület szakértői évek óta hangsúlyozzák: rendszerszintű megoldásokra és hosszú távú fejlesztési tervre van szükség, nem pedig pillanatnyi intézkedésekre és „tűzoltásra”.
Konkrét megoldások azonban továbbra sincsenek, miközben egyre több a probléma. Jelenleg a tejtermelők vannak az utcán, és tonnaszám öntik ki a tejet a piaci túltermelés, a felvásárlás leállítása vagy az alacsony felvásárlási árak, valamint a túlzott és ellenőrizetlen import miatt. Hozzájuk más állattenyésztők és zöldségtermelők is csatlakoztak.
Ez csupán egy a sok égető probléma közül, amelyre jelenleg nincs megoldás. A gazdák évek óta figyelmeztetnek a támogatások elosztásának gondjaira, valamint a kifizetések késésére. Segítséget kérnek a hitelezésben, az üzemanyag jövedéki adójának eltörlését, valamint támogatást az aszályok okozta károk enyhítésére. Emellett felhívják a figyelmet a vállalatok kartellszerű magatartására, a kereskedelmi láncok gátlástalanságára és számos egyéb problémára is.
Mindemellett a mezőgazdasági termelés egyre nagyobb ellenségei a klímaváltozások is: fagyokat, viharokat, jégesőt és aszályt kell túlélni ahhoz, hogy egyáltalán termés legyen. Az állatállományt az elmúlt időszakban az afrikai sertéspestis is súlyosan érintette, amely miatt sertések ezreit kellett leölni.
Ahhoz, hogy jól lássuk, milyen irányba halad a szerbiai mezőgazdaság, elég összevetni az utolsó két mezőgazdasági összeírás adatait.
Szerbiában a legutóbbi mezőgazdasági összeírást 2023-ban végezték el. Az adatok szerint a mezőgazdasági gazdaságok száma 10 százalékkal csökkent a 2018-as adatokhoz képest.
Különösen aggasztó, hogy a családi mezőgazdasági gazdaságok vezetőinek átlagéletkora 60 év, és mindössze minden tizenegyedik gazdaságvezető fiatalabb 40 évesnél.
Ezek az adatok egyértelműen mutatják, hogy a falu nem vonzó a fiatalok számára, és a fent felsorolt problémák fényében úgy tűnik, ez a tendencia folytatódni fog.
Az állatállományt illetően a legutóbbi összeírás szerint Szerbiában 725 408 szarvasmarha, 2 263 705 sertés, 1 702 682 juh, 149 558 kecske, 22 022 439 baromfi és 1 261 323 méhcsalád volt.
A 2018-as adatokhoz képest a sertések száma 30,7 százalékkal csökkent, míg a 2012-es, korábbi összeíráshoz viszonyítva 33 százalékkal volt kevesebb. Szinte minden kategóriában visszaesés tapasztalható: a kecskék száma 2018 óta 31,5 százalékkal csökkent, a szarvasmarháké 17,7 százalékkal, illetve több mint 20 százalékkal 2012-höz képest.
A baromfiállomány 2012-höz képest öt százalékkal csökkent, a juhok száma pedig 5,4 százalékkal.
A Köztársasági Statisztikai Intézet nemrég közzétette a 2025-re vonatkozó állatállomány-adatokat is. Ezek szerint 2025. december 1-jén a szarvasmarhák száma 698 871 volt, ami azt jelenti, hogy a 2023-as összeírás eredményeihez képest több mint 26 000-rel csökkent az állomány. A juhok száma közel 19 000-rel, a baromfié pedig több mint hétmillióval esett vissza.
Ugyanakkor a sertések száma Szerbiában az összeírás adataihoz képest több mint 140 000-rel nőtt: 2024. december 1-jén 2 403 991 sertést tartottak nyilván.
A gabonafélék tekintetében az utolsó összeírás kimutatta, hogy a vetésterület 90 százalékát a kukorica és a búza tette ki.
Ám a tavalyi év ezen a téren is problémás volt. Bár a búza hozamai jók voltak, a felvásárlási ár rendkívül alacsony maradt, így a termelők ismét rosszul jártak, mivel sokan még a termelési költségeiket sem tudták fedezni. A kukoricatermés viszont elmaradt a várakozásoktól, a hozam mintegy 13 százalékkal volt alacsonyabb az előző évinél.
A gyümölcstermesztésben is gyengén teljesített a kultúrák többsége. A málna termése évek óta alacsony, és minden évben hatalmas károkat szenved az időjárási viszontagságok miatt. Bár tavaly az ár valamelyest magasabb volt, sok málnatermelő nem tudott profitálni, mert nem volt mit eladnia.
Mindez azt mutatja, hogy a gabonák, a gyümölcsök és a zöldségek esetében az egyik legnagyobb problémát kétségtelenül a klímaváltozás jelenti. A fagyok, a jégesők és az aszályok egyre inkább tizedelik a termelést, miközben konkrét megoldások nincsenek.
Az összeírás szerint a zöldségtermesztésre használt területek mindössze 13 százaléka volt fóliasátrak alatt. Emellett a teljes mértékben használt mezőgazdasági területeknek csupán 8,3 százalékát öntözték. A jég elleni védekezés szintén elégtelen és gyakran hatástalan.
Ugyanakkor a jégvédelmi rendszerek, az öntözőrendszerek és minden egyéb, ami segíthetne a gazdáknak a klímaváltozás elleni küzdelemben, rendkívül költséges.
Ilyen eredmények mellett, szinte a mezőgazdaság minden ágában, kevés termelő – különösen a kisebbek – engedheti meg magának az ilyen beruházásokat, mivel sokan éppen csak a termelés költségeit fedezik, sőt egyesek szerint veszteséggel is működnek.
A felsorolt problémák mellett az egyik legnagyobb gond a gazdák jelentős részének bizalmatlansága az állammal és a hatalom képviselőivel szemben. Bár az elmúlt években számos egyeztetés zajlott a mezőgazdasági egyesületek és a Mezőgazdasági Minisztérium, valamint más állami szervek képviselői között, kevés kézzelfogható megoldás született. A miniszterek váltották egymást, mindegyikük ígért valamit, amit az utódok nem teljesítettek. A gazdák többször is traktorokkal vonultak ki és utcákat zártak le Szerbia-szerte, de az átmeneti megoldásokon túl ez sem hozott érdemi eredményt.
Összességében tehát, a rekordösszegű költségvetési kiadások ellenére az adatok azt mutatják, hogy a szerbiai mezőgazdaság mély strukturális problémákkal küzd, amelyek túlmutatnak a támogatások nagyságának kérdésén.
A termelők évek óta ugyanazokra a gondokra figyelmeztetnek, miközben Szerbia mezőgazdasága továbbra is világos, hosszú távú stratégia, a modernizációba és az állatállomány megújításába irányuló beruházások, valamint a fiatalabb generációk számára vonzó vidéki életfeltételek megteremtése nélkül marad.
Tüntető gazdák Szabadkánál 2026. február 15-én (Fotó: Magločistač)
