A világsajtó fő témái az elmúlt napokban: Beköszöntött a kínai újév: ez most a Ló éve lesz. Marco Rubio amerikai külügyminiszter Magyarországon járt. –- Oroszország Ukrajna elleni háborúja ötödik évébe lép, a „béketábor” meg tanácstalan. – Egy francia szélsőjobboldali aktivista halálát követően Emmanuel Macron elnök egy „erőszakspirál” veszélyére figyelmeztetett. Aggodalmát fejezte ki, és felszólította az összes politikai frakciót, hogy maradjanak higgadtak. – Diplomáciai erőfeszítések Genfben az iráni atomprogram korlátozására. – Amerikai olajembargó Kuba ellen. – Elhunyt Jesse Jackson amerikai polgárjogi aktivista. – Christine Lagarde, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke idő előtt lemondhat, hogy utódját még a francia választások előtt kinevezhessék. – Hatalmi változás Peruban. Egy baloldali politikust, José María Balcazart választotta meg a parlament ideiglenes elnöknek. Elődjét, Jerit mindössze négy hónappal hivatalba lépése után korrupciós vádakkal menesztették. – Átlapoztuk a világsajtót Oslótól Sydneyig és New Yorktól Tokióig.
Rubio Magyarországon
Az amerikai külügyminiszter szerint amerikai nemzetbiztonsági érdek, hogy Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke maradjon, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Magabiztosan kijelenthetem, hogy Donald Trump elnök igencsak elhivatott az ön sikere iránt, hiszen az ön sikere a mienk, ez a közép-európai kapcsolat kiemelt jelentőségű a nemzetbiztonsági érdekünk szempontjából is a következő években – fordult Orbán Viktorhoz Marco Rubio. Az amerikai külügyminiszter hangsúlyozta, hogy ha Magyarország pénzügyi nehézségekkel küzd, az Egyesült Államok kész segítséget nyújtani, Donald Trumpot érdekelni fogja a lehetőség.
Marco Rubio egyúttal köszönetet mondott Orbán Viktornak, amiért sokat tett a béke érdekében. A tárcavezető hangsúlyozta, szeretné a két vezető közti kapcsolatot erősíteni.
Az orosz kőolajat sújtó amerikai szankciókkal kapcsolatban azt mondta, az Egyesült Államok nemzeti érdeke, hogy jól menjen a két ország közti együttműködés, a szankciómentesség is Donald Trump és Orbán Viktor személyes viszonyán múlott.”
A Sydney Morning Herald című közép-jobboldali napilap ezt írja:
„Orbán Trump amerikai elnök legközelebbi szövetségesévé vált Európában, egy olyan időszakban, amikor az európai vezetők csalódottak az amerikai elnök grönlandi tervei, az ukrajnai válsággal kapcsolatos változó álláspontja és a NATO iránti langyos támogatása miatt. A magyarországi választások előtti két hónap megmutatja, meddig megy majd el Trump, hogy hatalmon tartsa populista szövetségesét.”
A moszkvai Nyezavisszimaja Gazeta című ellenzéki napilap számára Rubio magyarországi látogatása alig leplezett kampánytámogatás:
„A közvélemény-kutatások szerint Orbán Fidesz pártja elkeseredett csatát vív Magyar Péterrel és liberális Tisza pártjával. Nagy az esélye annak, hogy Orbán elveszíti hivatalát. Bár Rubio nem beszélt közvetlenül a magyar választásokról, hogy elkerülje az ország belügyeibe való beavatkozás vádját, mégis világossá tette, hogy Orbán veresége nem lenne kívánatos Trump számára.”
Amerikai szurkoló a magyar sárbirkózáson. Marco Rubio nyíltan támogatja Orbán Viktort Budapesten, miközben a választási kampány egyre piszkosabb, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Minden bizonnyal a szolidaritás jeleként értelmezhető, hogy Marco Rubio amerikai külügyminiszter a Müncheni Biztonsági Konferencián tett látogatása után pontosan abba a két országba utazott, amelyek régóta szorosabb kapcsolatokra törekszenek Donald Trump amerikai elnökkel és rendszeresen szakítanak az EU-tagállamokkal.
[…] Budapesten Rubio megismételte a nemzeti szuverenitás híveinek szóló dicséretét, akik közé Magyarország miniszterelnöke is évek óta tartozik. Tekintettel azonban a közelgő április eleji parlamenti választásokra, amelyeken Magyar Péter ellenzéki vezető Tisza-pártja a legtöbb közvélemény-kutatásban egyértelműen vezet, az amerikai külügyminiszter nem korlátozódott a közvetett utalásokra arra vonatkozóan, hogy kinek az oldalán áll. »Biztossággal állíthatom, hogy Trump elnök mélyen elkötelezett az Önök sikere mellett, mert az Önök sikere a mi sikerünk is« – mondta Rubio Budapesten, méltatva Trump és Orbán »rendkívüli kapcsolatát«, amelyet »nagyon-nagyon szorosnak« és »hihetetlenül előnyösnek« nevezett Magyarország számára. Amikor megkérdezték, konkrétan megemlítette, hogy Magyarország mentesül az Oroszország elleni amerikai fellépés alól, amit ennek a szoros barátságnak tulajdonított.
{…} Orbán az amerikai vendég melletti pulpitusáról láthatóan elégedetten tekintett ki a közönségre. Még egy magyar újságíró kérdése az amerikai elnök személyes látogatásának lehetőségéről sem tudta elrontani Orbán jókedvét aznap reggel. Rubio udvariasan válaszolt, hogy az elnök szívesen eljönne, de Trump időbeosztása »kihívást jelent«.
[…] És amikor arról kérdezték, hogy elfogadná-e a vereséget, Orbán, aki az 1990-es évek eleje óta alakítja a magyar politikát, nyugodtan válaszolt: végül is nemcsak ő volt az EU leghosszabb ideje hivatalban lévő kormányfője, hanem a legtöbb évet töltötte ellenzéki vezetőként is. »A magyar demokrácia nagyon erős« – jelentette ki a miniszterelnök.
[…] Hogy mi várhat a választási kampány utolsó heteire, az a múlt héten vált világossá egy állítólagosan létező szexvideó körüli üggyel. Maga az ellenzéki vezető, Magyar nyilvánosan bejelentette, hogy egy üres hálószoba baljóslatú képe bukkant fel az interneten, kezdetben »hamarosan« felirattal. Magyar elmondta, hogy a kormánypártiak régóta zsarolják őt kompromittáló felvételekkel. »Orosz stílusú« machinációkról beszélt. Magyar beszámolója szerint egy volt barátnője, aki korábban titokban magnószalagra rögzítette magánbeszélgetéseiket, 2024 augusztusában egy buli után ismét »elcsábította« őt ebben a szobában.”
Kedden volt a kínai újév
„Ma van a »Ló évének« kezdete Kínában. Az ünnepség előtt egy plüss ló keltett feltűnést, mivel gyártási hiba miatt a barátságos mosoly helyett szomorú arc jelent meg. A pekingi Xinjingbao című állami napilap szerint:
„Csodálatos módon a kezdeti gyártási hiba bestseller lett Kínában. Nincs okunk lehajtani a fejünket; ehelyett mindannyiunknak a kormány 15. ötéves tervére kell összpontosítanunk erőfeszítéseinket. A ló a sebességet, az erőt és a kitartást testesíti meg. Még ha az elmúlt év egyesek számára nem is volt könnyű, most mindenkinek szilárdan a kezébe kell vennie a gyeplőt. Végül is minden erőfeszítés és kitartás meg lesz jutalmazva.”
A tajpeji Ziyou Shibao című, Tajvan függetlenségért küzdő, progresszív, Kína-kritikus napilap ezt írja:
„A Ló éve tökéletes alkalom arra, hogy felhagyjunk az elavult viselkedési és gondolkodási mintákkal és erőnket, valamint erőforrásainkat országunk védelmébe fektessük. Csak így leszünk képesek ellenállni Peking fenyegetéseinek és az aszimmetrikus hadviselésnek és elrettenteni a kommunista rezsimet annexiós terveitől. Úgy tűnik, az ellenzéki Kuomintang Tajvanon még mindig nem fogta ezt fel, és ahhoz az illúzióhoz ragaszkodik, hogy Kínát egy békülékeny megközelítéssel lehet lecsillapítani. Az alárendeltségi gesztusok csak tovább bátorítanák őket.”
Oroszország kontra Ukrajna
Az Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborújának befejezését célzó új háromoldalú genfi tárgyalásokról ezt írja a moszkvai Kommerszant című liberális gazdasági napilap:
„Az év eleje óta tartó gyors tárgyalási ütem még nem vezetett a legfontosabb kérdések megoldásához. Miközben Zelenszkij elnök konfrontatív kijelentéseket tesz, elutasítja a területi engedményeket és folyamatosan új követeléseket támaszt a biztonsági garanciákkal kapcsolatban, az Egyesült Államok enyhíti a Kijevre nehezedő kemény nyomást. Oroszország nem kommentálja a tárgyalásokat. Az amerikai kormány nehéz döntés előtt áll: fenntartsa-e a status quo-t, vagy fokozza a nyomást Kijevre, amely demonstratívan kitart a jelenlegi irányvonala mellett?”
Az oslói Aftenposten című, független, konzervatív napilap ezt kérdezi:
„Talán az európaiak is kezdik fokozatosan meglátni a fényt? Az ukránok már látták. Tudják, hogy a küzdelmük nem csupán a területekről, hanem a társadalmi berendezkedésükről is szól. Egy nyugati, európai, jogállamiságon alapuló államot akarnak, nyitott, liberális demokráciával a Szovjetuniótól örökölt elnyomó autokrácia helyett. Ezt a küzdelmet vívják az ukránok, mind a csatatéren, mind pedig otthon, a civil társadalomban.”
A stockholmi Expressen című liberális napilap az ukrajnai infrastruktúra elleni orosz támadásokra összpontosít:
„Az elmúlt hetek orosz támadásai a modern hadviselés különösen szembetűnő példái. A cél az, hogy a civil lakosságot halálra fagyasszák és az államot megadásra kényszerítsék – ez a taktika. Egy ilyen energiaháború célja a maximális kár okozása katonák feláldozása nélkül. Európa ezt nem nézheti tétlenül, miközben Oroszország égbekiáltó háborús bűncselekményeket követ el.”
A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap csalódottságának ad hangot:
„Az ukrajnai megoldásról szóló tárgyalásokon kevés kézzelfogható előrelépés történik. A legérzékenyebb kérdések – a területek és a biztonsági garanciák – továbbra is megoldatlanok. Az Egyesült Államok a háború befejezésére irányuló kísérletei eddig Vlagyimir Putyin hadúr miatt kudarcot vallottak. A hadúr minden eddiginél brutálisabban vívja a háborút, támadásokat rendel el a civil lakosság és az infrastruktúra ellen. Ezek háborús bűncselekmények. A háború keserűen hideg negyedik telében ez azt jelenti, hogy az emberek nemcsak bombáktól, hanem a nem megfelelő ellátás következményeitől is halnak meg. Ezért annál fontosabb, hogy az EU egésze folytassa széleskörű segélynyújtását.”
A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap ezt jegyzi meg:
„Moszkva ösztönzőket ajánlott fel az amerikaiaknak: szerződések ígéretét az orosz légierő modernizálására, részvételt a feldolgozóiparban, együttműködést az olaj, a cseppfolyósított földgáz, az atomenergia, a mesterséges intelligencia és a ritkaföldfémek területén, valamint a dolláralapú fizetési rendszerhez való visszatérést. Ez a sárgarépa valóban erőteljes, ami növelni fogja a nyomást Ukrajnára. Az amerikaiak célja, hogy a nyári szünet előtt véget vessenek a háborúnak, hogy pozitív légkört teremtsenek az Egyesült Államok kétszázadik évfordulójának július 4-i ünnepségeire. Közvetlenül az után a háború – inkább politikai, mint katonai – átterjed az Egyesült Államokra. Ez a novemberi félidős választásokon dőlhet el, amelyek meghatározzák a Kongresszus összetételét, és így Trump elnök külpolitikai mozgásterét.”
Szélsőséges jobboldali fiatal meggyilkolása
A francia újságok címlapjait egy szélsőséges fiatal jobboldali erőszakos halála uralja. A párizsi Le Figaro című liberális-konzervatív napilap kommentátora döbbenetének adott hangot:
„Egy 23 éves diák meghalt Lyonban. Halálra verték. A földön fekve. A személyazonossága lényegtelen. Nem számít, milyen színű volt a bőre, vagy milyen politikai nézetei voltak. Semmi, de abszolút semmi sem igazolja vagy menti ezt a brutalitást. Ez mindannyiunknak fáj. Ez a brutalitás mindenekelőtt annak a szellemisége ellen irányul, amit mindannyian igyekszünk megőrizni, nevezetesen a Köztársaság szellemisége ellen, annak értékeivel együtt, mint a szabadság, az egyenlőség és a testvériség.”
A szintén párizsi Libération című közép-baloldali, Jean-Paul Sartre és Serge July által alapított közép-baloldali napilap egy fiatalember meggyilkolásáért „a túlzás és az intolerancia elviselhetetlen légkörét” okolja:
„Ez az intolerancia légköre már egy ideje uralkodik a francia politikában – és sajnos nem csak ott. Ilyen tragédiákhoz vezethet azáltal, hogy felkorbácsolja azoknak az indulatait, akik túl egyszerűen gondolkodnak, politikai nézeteiktől függetlenül. De azoknak, akik ma erre vagy arra a bűnösre mutogatnak, tovább szítva az újraéledt gyűlölet üstjének parazsát, jól tennék, ha visszanyernék önuralmukat és komolyságukat. Egy hónappal az önkormányzati választások és majdnem egy évvel az elnökválasztás előtt minden másodpercben tudatában kell lennünk annak, hogy a politikai erőszak halálhoz vezethet.”
Irán: Diplomáciai erőfeszítések Genfben
Washingtoni és teheráni tárgyalók ismét megvitatták Genfben az iráni nukleáris programot. Az isztambuli Karar című konzervatív-nacionalista napilap ezt írja:
„Az ománi tárgyalások első fordulója után úgy tűnik, hogy mindkét fél kompromisszumra juthat. Irán hangsúlyozta, hogy felhagy nukleáris fegyverfejlesztési programjával, és engedélyezi a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ellenőrző látogatásainak folytatását. Cserébe Teherán a szankciók legalább részleges feloldását várja. Ez nemcsak Iránnak, hanem az egész régiónak is előnyös lenne.”
A tokiói Mainichi Shimbun című közép-baloldali, liberális napilap a következőket javasolja:
„Iránnak azonnal le kell állítania nukleáris programjának továbbfejlesztésére irányuló erőfeszítéseit. Aggasztó, hogy Washington fokozza a katonai nyomást az iráni rezsimre. Amerikai támadás esetén Teherán azonnal megtorolná. A Forradalmi Gárda a legmodernebb ballisztikus rakétákkal rendelkezik, amelyek hatótávolsága 2000 kilométer. A nukleáris fegyverek elterjedésének és a közel-keleti tűzvésznek a megakadályozása érdekében diplomáciai úton kell rendezni az iráni nukleáris program körüli konfliktust.”
Amerikai olajembargó Kuba ellen
Az USA Kuba elleni olajembargójával kapcsolatban a mexikóvárosi La Razón című tabloid napilap ezt írja:
„A washingtoni kormány nem ismer féket, amikor nemzetközi céljai eléréséről van szó. Kubában az éhséget használják fel a tárgyalások kikényszerítésére és végső soron a változás előidézésére. Venezuelából nem érkezik több segély, sőt, olyan országok is, mint Mexikó, meghajolnak az Egyesült Államok előtt, miközben a kubai életkörülmények tovább romlanak. Csak remélni lehet, hogy ez az abszurd helyzet véget ér. Kuba népe régóta hozzászokott az éhséghez – a politikai elitnek végre észhez kell térnie, mielőtt forradalmi büszkeségük még több emberéletbe kerülne.”
A caracasi amerikai katonai beavatkozást követően Venezuela, Kuba legközelebbi szövetségese, leállította az olajszállítást a karibi szocialista szigetországba. A santo domingói Hoy című közép-baloldali napilap jelentése szerint:
„A kubai helyzet drámaibb, mint korábban, annak ellenére, hogy az ország többször is az összeomlás szélén billegett. Az Egyesült Államok brutálisan fokozta blokádját, hogy gazdasági, politikai és társadalmi katasztrófába taszítsa Kubát, és az ilyen cselekedeteket el kell ítélni. Az Egyesült Államok nem akarja azonnal megdönteni a rezsimet, hogy ne okozzon káoszt és migrációs hullámot. A kubai kormány azonban jól tudja, hogy tárgyalások nélkül nem tudja megoldani a válságot. A havannai rezsim megpróbálhat elérni egy változást, ami kívánatos, de nehéz. Vagy – és nagyon reméljük, hogy nem ez a helyzet – a romlás útját választja, mint Venezuela.”
Elhunyt Jesse Jackson
Jesse Jackson amerikai polgárjogi aktivista 84 éves korában elhunyt. Politikai munkásságát nemzetközileg is elismerték. A New York Times így ír róla:
„Jackson a multietnikus koalícióról alkotott elképzelése az amerikai életben tapasztalható egyenlőtlenségek leküzdésére továbbra is központi szerepet játszik a Demokrata Párt progresszív szárnyában. Jackson olyan csoportokat inspirált, mint a Black Lives Matter [A fekete életek számítanak]. A demokraták azonban soha nem fogadták el teljesen a liberális pártról alkotott elképzelését, amelynek alapjai nemcsak a fehér középosztályra, hanem a szegény és dolgozó emberek minden csoportjára is épülnek, faji hovatartozástól függetlenül. Jackson politikai útja fájdalmasan befejezetlen maradt, de erőfeszítései továbbra is relevánsak az amerikai politika szempontjából.”
A Cape Town-i Cape Argus című liberális, progresszív napilap azzal vádolja a liberális Nyugatot, hogy egyoldalú képet fest Jesse Jacksonról:
„Jacksonra pusztán mint »a polgárjogi mozgalom ikonjára« emlékezni egyenlő a tudás szisztematikus törlésével. Ez egy sokoldalú aktivistát könnyen emészthető történelmi eseménnyé silányít. Ehelyett Jacksont a Négritude politikai és irodalmi mozgalom elméleti lencséjén keresztül kell szemlélnünk. Ez a mozgalom az afrikai kulturális értékekhez és a fekete identitáshoz való visszatérést szorgalmazza. Jackson megtestesítette a fekete univerzalitást és bebizonyította, hogy teljesen feketének lenni annyit tesz, mint teljesen embernek lenni.”
A New York-i National Review című konzervatív magazin vendégkommentátora egy másik aspektusra tér ki:
„Sok konzervatív elfelejti, hogy Jesse Jackson az 1970-es években az abortusz szókimondó ellenzője volt. Nyílt levelet tett közzé a Kongresszushoz, amelyben ellenezte az abortuszok szövetségi finanszírozását. Jackson még beszédet is mondott az 1977-es Élet Menetén. Amikor Jackson 1984-ben úgy döntött, hogy indul a demokrata elnökjelöltségért, megváltoztatta álláspontját és kiállt a legális abortusz mellett. Sajnálatos, hogy Jackson a politikai opportunizmust többre értékelte, mint a meg nem született élet elvi védelmét.”
Lagarde idő előtt távozhat
A Neue Zürcher Zeitung (NZZ) című liberális napilap kommentálja Christine Lagarde-nak, az Európai Központi Bank (EKB) elnökének esetleges lemondását. Az NZZ üdvözli ezt, és egyúttal követeléseket is megfogalmaz a lehetséges utóddal kapcsolatban:
„Itt az ideje az EKB általános kurzuskorrekciójának. Egy monetáris politikai szakértelemmel rendelkező közgazdásznak kell ismét a kormányródnál állnia, állampolgárságától teljesen függetlenül. Továbbá az új vezetőnek egyértelműen jeleznie kell a tagállamok felé, hogy nem számíthatnak többé az EKB gyakorlatilag feltétel nélküli támogatására. Ez magában foglalja azt is, hogy a központi bank felhagy az eurókötvények iránti implicit követelésével. Az EU finanszírozása a tagállamok felelőssége, nem a központi banké.”
A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja lehetőséget lát Németország esetleges befolyásának érvényesítésére az EKB új elnökének kinevezésében:
„Az EKB legfelsőbb vezetője az Európai Bizottság elnöki posztja mellett Európa egyik legfontosabb tisztsége. Németország számára ez végre lehetőséget kínálna arra, hogy először biztosítsa magának az áhított EKB-pozíciót. Azonban már most is vannak kritikus hangok, többek között magán a központi bankon belül is, amelyek szerint Németország túl sok fontos pozíciót tölt be.”
Hatalmi változás Peruban
Peruban a parlament José Maria Balcázar baloldali politikust választotta meg ideiglenes elnöknek. Elődjét, Jerit mindössze négy hónapnyi hivatalba lépés után korrupciós vádakkal menesztették. A bogotai El Tiempo című centrista napilap ezt a dél-amerikai ország katasztrofális hagyománya részének tekinti:
„A lakosság apátiája, a rendszeren belüli hitelességi válság, az illegitim parlament és a számtalan korrupciós eset oda vezetett, hogy szomszédos országunknak tíz év alatt nem kevesebb, mint nyolc elnöke volt. Peruban viszonylag stabil makrogazdasági adatok vannak, és ezt tekintik az egyik oknak, amiért a politikai instabilitás nem vezetett még nagyobb felforduláshoz. De a lakosságnak nem szabad hozzászoknia ehhez a helyzethez: a politika és a gazdaság ugyanazon érme két oldala. Ha az egyik összeomlik, végül az egész rendszer összeomlik.”
A limai El Comercio című, Peru legrégibb, 1839-ben alapított újságja és a világ egyik legrégibb spanyol nyelvű konzervatív napilapja azonban élesen bírálja a hatalomváltást és különösen Balcázar ideiglenes elnököt:
„A parlament történelmi és megbocsáthatatlan hibát követett el. A parlamenti képviselők egy olyan embert juttattak hatalomra, akinek a kijelentései és meggyőződései teljesen összeegyeztethetetlenek a demokratikus elvekkel és az alapvető emberi jogokkal. A történelem el fogja ítélni azokat, akik csupán megbuktatták az előző elnököt, José Jerít, ahelyett, hogy bíróság elé állították volna, valamint azokat is, akik Balcázart hatalomra juttatták. Neki az egyetlen feladata most az, hogy átlátható választásokat tartson, és addig is változatlanul hagyja az ország gazdasági irányvételét.”
Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
