Január végén Szkopje ingyenessé tette a városi utasszállító vállalat járatait, a parkolás díját pedig megduplázta a belvárosban a magas fokú légszennyezés miatt. Az állapotos nők, krónikus betegek, szívbetegek rövidített munkaidővel dolgozhatnak. Meghagyták, hogy a köztisztviselők csökkentsék a felére a hivatali autók használatát. Megtiltották azoknak a sport- és kulturális eseményeknek a megrendezését, amelyeket a szabad ég alatt terveztek lebonyolítani.
Aznap, amikor Szkopje konkrét lépéseket tett a légszennyezés ellen, Belgrádban, ahol a légszennyezés legalább olyan mértékű, mint Észak-Macedónia fővárosában, a mini vízerőművek ellen tüntetett több ezer elégedetlen ember – a szabad ég alatt. Egyes szerbiai falvakban éjjel-nappal ügyeletet tartanak férfiak, nők, helyiek, környezetvédő aktivisták az egész ország területéről azért, hogy a befektetők ne tegyék tönkre a folyójukat, patakjukat – egyben magát a települést. Belgrádban azóta sem tettek semmilyen intézkedést a légszennyezés csökkentésére – úgy vannak vele, majd elmúlik, amint a köd felszáll. Bár az utóbbi napokban a kormány egyes tagjai különféleképpen vélekedtek a légszennyezés és a mini vízerőművek kapcsolatáról:
Államfő: Nem akartok mini vízerőműveket, de szeretnétek tiszta levegőt?
Környezetvédelmi miniszter: A mini vízerőművek kiépítése megbocsáthatatlan bűn.
Oktatásügyi miniszter: Az iskolák működésének idejét a légszennyezés mértékéhez kell igazítani.
Egészségügyi miniszter: A légszennyezés nem veszélyes.
Kormányfő: Kellenek a mini vízerőművek, hogy csökkenthessük a légszennyezést.
Energetikai miniszter: A hőerőművek nem szennyezik a levegőt.
Aleksandar Antić energetikai miniszter ezen kijelentése ellenére a New York Time arról cikkez, amitől az egész világ retteg, hogy a kínai befektetések más országok hőerőműveibe természeti katasztrófát eredményeznek.
A kínai befektetések „jótékony” hatásáról tudnának mesélni a smederevóiak, miután a kormány a veszteséges acélgyárat eladta/odaadta a kínaiaknak. Azóta telente nemigen látni gyereket az utcán, mert egyszerűen képtelenség lélegezni. Az országos éves jelentés szerint 2018-ban az év 146 napján volt rossz minőségű a levegő a városban.
A politikusok imént felsorolt nyilatkozatai arról vallanak, hogy semmiféle felelősséget nem éreznek irántunk, polgárok iránt, de a munkájuk iránt sem. Nem vállalnak felelősséget, mert tudják, senki nem vonja őket felelősségre.
Majd meglátjuk a választási kampányban, hogyan alakulnak az ígéretek, összhangba hozzák-e a miniszterek a véleményüket a vezérével, ha az addigra eldönti, mi lesz a jobb – nem nekünk, hanem neki meg a hozzá közel állóknak. Megmondta, ha ő szívbetegként nem érzi a légszennyezés következményeit, akkor az nincs is!
Egy biztos, én még ihattam a dél-szerbiai patakok vizét, a gyermekeim már valószínűleg nem. Remélem, néha még játszhatnak majd a szabad ég alatt…
