A bánáti Begaszentgyörgy községben található Csősztelek (Čestereg) faluban élő, baromfitenyésztéssel foglalkozó Kovačević családot a szomszédja perelte be, a bíróság pedig olyan ítéletet hozott, hogy szomszédjuknak naponta húszezer dinár kártérítést kell fizetniük, mindaddig, amíg az udvarukban tenyésztett csirkék kellemetlen szaga meghaladja a megengedett szintet, tudatja az N1 Televízió.

Habár a család már felszámolta a vállalkozást, még hatmillió dinárral tartozik, a szomszéd pedig azt tervezi, hogy a kártérítés összegét jótékony célokra fordítja.

A napi húszezer dináros kártérítés miatt a családi vállalkozás a múlt év óta nyűggé vált, mutatott rá a tulajdonos:

„Az a tervem, felszámolom a vállalkozást, abbahagyom a baromfitenyésztést és elmegyek külföldre dolgozni, mert ekkora büntetést senki sem tudna kifizetni” – nyilatkozta a csőszteleki Nikola Kovačević.

Miután a kártérítés egy részét, 1 millió 700 ezer dinárt már kifizetett, elkezdte terve megvalósítását, ugyanis decemberben bezárta a farmot.

„Mindent elvittünk innen, a csirkéket is, szóval mindent. Nem fogok ezzel tovább foglalkozni a továbbiakig, amíg meg nem látjuk, hogy hogyan tovább…” – tette hozzá.

A bírósági felszólításnak azonban, hogy hagyjon fel a kellemetlen szagok kibocsátásával, nem tud eleget tenni. Mint mondja, Szerbiában nem létezik olyan szűrő, amit az övékéhez hasonló kisebb farmon lehetne használni.

Nenad Ševarika, a baromfitenyésztő szomszédja azt mondta, az ügy már több mint tíz éve húzódik. Először a tenyésztővel próbált egyezkedni, majd a felügyelőség segítségét kérte, végül bírósághoz fordult.

„Olyanok voltunk, mint azok, akik házőrizetben vannak és karperecet hordanak. Nem tudtunk a házból kimenni. Először ki kellett deríteni, hogy bűz van-e, vagy nincs. Hát milyen élet ez?” – tette fel e kérdést Ševarika.

A nagybecskereki bíróság kétszer utasította el keresetét azzal az indokkal, hogy nem bizonyította be, hogy a kellemetlen szag átlépte a megengedett szintet. A fellebbviteli bíróság azonban másként döntött, és miután a baromfitenyésztő visszautasította a farm bezárására vonatkozó kérést, a bíróság kártérítés kifizetésére kötelezte, még hozzá minden nap, amíg a bűz mértéke meghaladja a falusi környezetben megengedett szintet.

„Továbbra sem tudjuk, mi ez a határérték, ugyanis mindezek után az újvidéki Biztonsági és Megelőző Intézet szakembereivel elemeztettük a szomszéd udvara felőli levegőt, ennek során az derült ki, hogy a kellemetlen szagok hordozóinak, vagyis az ammóniának és a kénhidrogénnek a koncentrációja még meg sem közelítette a maximális értéket” – magyarázta Branko Kovačević.

A bíróság azonban nem fogadta el sem Ševarika érvelését, sem levegővizsgálat eredményét, mint ahogyan azt sem, hogy Kovačevićék zöld övezetként egy sor tujafát ültettek el. Ezért most a felhalmozott bírósági költségek miatt kártérítést kell fizetniük.

A család azonban kevésbé a szomszédra, mint inkább az államra dühös.

„Semmit sem feketén, vagy papírok nélkül csináltunk. Mégis abba a helyzetbe kerültünk, hogy nem dolgozhatunk, és arról kell gondolkodnunk, hogy külföldre megyünk” – mutatott rá Nikola Kovačević.

A mezőgazdasági miniszternek azonban a bíróságétól eltérő véleménye van:

„Sajnos erről az esetről én már csak akkor értesültem, amikor az ítélet jogerőssé vált. Nem tudom, mit mondhatnék. Megvan róla a személyes véleményem. Azt gondolom, hogy egy farmnak a falun a helye. Hol máshol lenne, ha nem a falun?” – vélekedett Branislav Nedimović, az agrártárca vezetője.

A miniszter együttérzése azonban a Kovačević család számára sovány vigasz, az ítélet viszont felbátorította a nagybecskerekieket, mivel ők a helyi sintérteleppel folytatnak hasonló harcot, de ügyükben eddig még nem született jogerős ítélet.