Dinkić egykoron fejenként 1000 eurót ígért minden felnőtt szerbiai polgárnak, ami végül nem teljesült és gyakorlatilag megpecsételte az ígéretet tevő személy politikai karrierjét. Ezzel a megállapítással kezdődik az a szerkesztőségi kommentár, amelyet a Danas napilapban írtak Aleksandar Vučić azon bejelentésére, hogy a koronavírus-járvány miatt minden felnőtt 100 eurós egyszeri támogatást kap az államtól.
Vučić politikai karrierjét viszont, Dinkićétől eltérően, az ilyen jellegű ígérgetés – abban az esetben, ha teljesíti – bebetonozza, és szinte biztosra vehető, hogy megnyeri a járvány után esedékes választásokat.
– Pozitív dolog, és semmiképp sem politikai számolgatás nélkül meghozott döntés az, hogy Szerbia minden felnőtt korú polgára, amit másképp nyugodtan nevezhetünk az összes szavazónak, mintegy 12 ezer dinárt kap majd három hónap múlva, a rendkívüli állapot befejeztével, pontosan a választások előtt, amelyet a járvány lecsengését követően rekordidőn belül megtartanak. Még ha politikailag indokolt is, akár politikai manipulációnak is nevezhetjük azt, hogy állami pénzt használnak arra, hogy gyakorlatilag „megvegyék” a szavazatokat anélkül, hogy a párt pénzét költenék lisztre, májkrémre és olajra – nem jelenti azt, hogy gazdaságilag is indokolt.
Ebben az esetben nem indokolatlan, de nem is indokolt – vélik a napilapnál, kiemelve, hogy ezt az összeget eredetileg a COVID–19-járvány ideje alatt nyújtott segítségként jelentették be.
– Ennek ellenére nem a járvány idején kapnák a polgárok ezt a pénzt, hanem a járvány befejeztével. Vagyis, nem az. És jó is, hogy nem, mert az emberek a járvány idején és a kijárási tilalom alatt nem tudnák elkölteni a pénzt. Erre adott magyarázatot Siniša Mali pénzügyminiszter, amikor azt mondta, hogy ez a pénz a járvány utáni fogyasztást hivatott serkenteni, vagyis a hazai gazdaságot támogatni azzal, hogy amikor a polgárok elkezdenek költekezni, akkor körülbelül fél milliárd állami ajándékot is elköltsenek – írják.
A napilapnál úgy ítélik meg, hogy a járvány lecsengése után az emberek mindenképp elkezdenek majd költekezni, amikor végre étterembe mehetnek majd, befizethetik a nyaralást, és azt sem szabad elfelejteni, hogy három hónapig nem kell kölcsönöket fizetni, így valószínű, hogy ha nem is marginális, de csekély lesz a döntés gazdasági hatása.
– A politika hatása viszony pompás lesz. A politikai és gazdasági hatás közötti különbségben megmutatkozik Szerbia elnöke fiskális engedékenységének indítékai – a lágyszívű emberé, ahogyan látnoki módon egykoron nevezte őt a volt pénzügyminiszter, Lazar Krstić.
A kommentárt eredetiben itt olvashatják.
„Egy ember kezében a sorsunk”
Számos kritika éri Aleksandar Vučić köztársaság elnököt azért is, ahogyan kommunikál a járvány ideje alatt az emberekkel. Az elnök bejelentéseinek tartalmáról, de arról a modorról is, amivel ezeket a bejelentéseket teszi beszélt Srbijanka Turajlić nyugalmazott egyetemi tanár az N1 televízió reggeli műsorában, és egyebek mellett kijelentette, olyan érzése van, mintha Vučić élvezné azt, hogy „24 órára bezárhat bennünket”. Az úgynevezett olasz és a spanyol forgatókönyv emlegetése szerinte felzaklatja a lakosságot. Az ezekkel történő riogatás kapcsán feltette a kérdést, még ha valóban az olasz forgatókönyvhöz közelítünk, mit tehet az ellen az átlagpolgár, aki be van zárva a lakásába.
– Ha megfigyeljük az államfő szerepléseit, valóban olyan érzésünk lehet, hogy élvezi, hogy be fog zárni bennünket egész napra. Ő most valóban dönthet az életünk felett, és ez az, amivel már hét éve próbálkozik, különbözőképp sikerült is neki, de most ért igazán célba – mondta Turajlić, hozzátéve, az utóbbi napokban a napi sajtótájékoztatón részt vevő orvosok némelyike is csatlakozott az államfő diktálta stílushoz, habár az orvosok eddig értelmesebbnek tűntek.
A nyugdíjas egyetemi tanár nem tartja valószínűtlennek a 24 órás kijárási tilalom bevezetését, de aggódik, mert úgy érzi, a hatalom nem tudja ezt kellőképp megszervezni.
– Nem lehet sorra kerülni a nagy bevásárlóláncoknál, hogy leadjuk a rendelést. Ez egyszerűen nem működik. Tehát, a korombéli embereket bezárták a házukba, és senki sem biztosította, hogy meg tudják oldani a bevásárlást, hacsak nincs valakijük fiatalabb, aki megteszi ezt helyettük. Még kevésbé tudják majd megszervezni az ellátást, ha bezárnak mindenkit az országban – nyilatkozta Turajlić, aki szerint mindannyiunk sorsa „egy ember kezében van, akinek a viselkedése egyre kiélezettebbé válik, és felvetődik a kérdés, hogy bennünket, polgárokat pszichológiai értelemben meg tud-e védeni valaki”.
E beszélgetés során is szó esett a beígért 100 eurós segélyről is. Turajlić véleménye az, hogy ez logisztikai értelemben nem kivitelezhető, valamint, hogy egy újabb populista bejelentésről beszélhetünk, ugyanis szinte biztos, hogy csökken a hatalmon lévők népszerűsége, amit ezzel próbálnak korrigálni.
– Ez megalázó. Arrogáns. Úgy döntött, hogy ő ad nekünk a mi pénzünkből, ugyanis ez a mi költségvetésünkből származik. Egy szóval: arrogáns – nyilatkozta Srbijanka Turajlić.
A beszélgetést ezen a linken nézhetik meg.
A betegség kriminalizálása
A COVID–19 vírussal fertőződött szerbiai személyek fertőzöttek vagy elítéltek? Ezt az elsőre meghökkentőnek ható kérdést teszi fel Dejan Ilić a Peščanik véleményportálon. Leszögezi: Szerbia a COVID–19 vírus elleni harcban nem rendelkezik olyan felszereléssel és felszereltséggel mint például Németország vagy Dél-Korea, és ezt március 29-én maga Predrag Kon epidemiológus is elismerte, amikor a következőket nyilatkozta: „El kell különíteni egy teljes egész intézményt, ahol elkülönítve lehetnek a páciensek, de akkor azoknak, akiket ebből az intézményből kiköltöztetnek, nem lenne hol gyógyulniuk. Nem mondom meg, pontosan melyik ez az intézmény, de súlyos betegekről van szó. Tehát, gondban vagyunk, ebből a problémából úgy jövünk ki, ahogy tudunk, nyilvánvaló, hogy ennél gyorsabban nem tudunk.”
– Köszönöm Kon szakembernek, egy csöpp irónia nélkül. Ezt mi magunk is tudtuk, ő csak megerősítette. Ahelyett, hogy madárnak nézett volna bennünket, úgy szólt hozzánk, mint tájékozott, értelmes felnőttekhez. Tiszteljük a törekvést és a pillanatnyi képességeket is. Megtapsoljuk őket este 8-kor. Amit viszont Kon nem mond ki, de magától érthető – valakinek el kell számolnia a romokban heverő állammal és annak intézményeivel. A dolgok természete szerint a regnáló hatalomnak kellene állnia a számlát – írja Ilić, rögvest hozzátéve: Vučić rezsimje megpróbál kibújni az igazság elől azzal, hogy felcseréli a szerepeket – az állam nem tud gondot viselni a lakosságról, de arról akar bennünket meggyőzni, hogy a polgárok szándékosan obstruálják az államot és az ezért nem tud gondot viselni róluk.
– A szétvért (kriminalizált) államot bemutató igazság helyett itt van az állam, amely kriminalizálja a lakosait. A rezsim, Vučićtyal az élen, úgy is szólhatott volna a néphez, ahogyan Kon tette. Ahelyett, hogy azt mondta volna, hogy ezt és azt nem tudjuk megoldani és miután véget ér ez a helyzet, vállaljuk a legnagyobb hibák ránk eső része miatt felelősséget, a rezsim Szerbia lakosságát vádolja és fenyegeti – a ti hibátok, hogy tehetetlenek vagyunk és nem tudjuk jobban ellátni a feladatunkat.
Mivel az ő szemükben az emberek a vétkesek, és nem a hatalom, Szerbiát egy nagy börtönné változtatják. Annak érdekében, hogy a lakosság nagy része mégse érezze magát börtönben, a börtönön belül karanténokat létesítenek és vásárcsarnokokat alakítanak át, amivel üzennek – ha úgy érzitek, hogy nektek rossz, akkor nézzétek csak meg, milyen nekik; és ha még ez sem elég ahhoz, hogy jobban érezzétek magatokat, teljes mértékben megvonjuk a mozgásszabadságot – véli a szerző, aki szerint a rezsim a már jól ismert játékot játssza, azt, amin kívül másra nem is képes: megbélyegez és felosztja az embereket „mieinkre” és „övéikre”, ahol a „mieink” az egészségesek, az „övéik” pedig a betegek. A másik felosztás szerint pedig vannak a 65 évnél fiatalabbak és idősebbek, teszi hozzá.
– Ahelyett, hogy Szerbia lakosságát megóvná a fertőzéstől, a rezsim az állami apparátust felhasználva betegíti le a társadalmat. Ne értsenek félre, nem arról van szó, hogy egyes, vagyis az intézkedések nagy része nem lenne megalapozott. Ellenkezőleg. Van értelmük és másutt már bizonyították, hogy hatékonyak, így remélhetőleg nálunk is azok lesznek.
De a mód, ahogyan azokat bevezetik és ránk erőszakolják nagyon téves. Ahelyett, hogy erőt demonstrálnak Szerbia rémült lakossága felett, a rezsimnek tartania kellene a lakosság haragjától. Minden, ami most történik a rezsim arra irányuló próbálkozása, hogy ezt kikerülje és hogy az egy évtizedes rombolás ellenére, amelyet véghez vittek, és amit most a COVID–19 leleplezett, is fennmaradjon – írja Dejan Ilić.
Bővebben itt.
Nyitókép: tellerreport.com
