Jelenleg egy kifordított jogrendben élünk, amikor a hatalmi ágak (törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás) közötti kényes egyensúly még inkább kibillent. Hogy ez miként hat ki a mindennapi életünkre? Egy szigorú szabályok között mozgó 250 fős, politikai hovatartozást tekintve tarka testület (értsd a parlament) helyett a jóval kevesebb tagú kormány és az államfő voltaképpen komolyabb procedurális korlátok nélkül dönt a legalapvetőbb jogaink érvényesítésének a feltételeiről.
Sokat azt mondhatják, ez eddig sem volt másképp, hiszen a kormányfő, a parlamenti többség és a köztársasági elnök ugyanannak a pártnak a tagjai. Igen ám, de az alkotmány emberi és kisebbségjogi rendelkezései őket is kötik… a rendkívüli állapot kihirdetéséig. A rendkívüli állapotban ugyanis nem csak az fontos, ki és milyen módon hozza meg a szabályokat, hanem hogy a szabályok meghozatalakor az alkotmány korlátozó szerepe a minimálisra csökken. Ez sokkal több annál, mintsem, hogy esténként nem hagyhatjuk el az otthonunkat. Idetartozik, hogy dolgozhatunk-e, ha igen, meddig és milyen körülmények között, kap-e a gyerek védőoltást, milyen ütemben folyik a terhesgondozás, mely műtétek az elkerülhetetlenek, beadhatjuk-e a válókeresetet, folyósítják-e a szociális juttatásokat, stb.
Mi számít rendkívüli állapotnak (a jogban)?
Van-e különbség a rendkívüli állapot és a rendkívüli helyzet között?
Milyen eljárásban kell kihirdetni a rendkívüli állapotot?
Meddig tart(hat) a rendkívüli állapot?
Korlátozhatóak-e az alapvető jogaink a rendkívüli állapotra tekintettel?
Melyik szervek korlátozhatják az emberi jogokat a rendkívüli állapot idején?
Meddig tarthatnak a korlátozások?
Mely jogok sérthetetlenek még a rendkívüli állapot alatt is?
Mely jogokat korlátozhatják a rendkívüli állapot alatt?
A fenti kérdésekre Dr. Beretka Katinka, jogász, egyetemi docens adja meg a választ a babamama.rs portálon megjelent cikkében.
