Heteken át tátongott rekordméretű ózonlyuk az Északi-sark felett mintegy 18 kilométeres magasságban. A jelenség a napokban szűnt meg, írja TECH rovatában a hvg.hu.
Március végén szokatlan jelenségre lettek figyelmesek az Északi-sark felett az Alfred Wegener Intézet légkörkutatói: igen kiterjedt területen erős ózonlebomlás történt, amelyhez foghatót még nem láttak a tudósok.
A területen mintegy 18 kilométeres magasságban észlelték az ózonréteg elvékonyodását, amely ezután még heteken át, április közepén is megfigyelhető volt. Az északi sarkkör “sebe” a napokban viszont begyógyult, ezt az Európai Unió Copernicus megfigyelőszolgálata is megerősítette.
The unprecedented 2020 northern hemisphere #OzoneHole has come to an end. The #PolarVortex split, allowing #ozone-rich air into the Arctic, closely matching last week’s forecast from the #CopernicusAtmosphere Monitoring Service.
More on the NH Ozone hole➡️https://t.co/Nf6AfjaYRi pic.twitter.com/qVPu70ycn4
— Copernicus ECMWF (@CopernicusECMWF) April 23, 2020
A Live Science által is idézett hír szerint a kutatók a megszokottól eltérő légköri jelenségekkel magyarázták a jelentős ózonveszteséget, amely többek közt a sztratoszféra szélsőségesen hideg hőmérsékleteinek volt betudható. Azt ugyanakkor nem tudták megmondani, hogy a jelenség egy új trend kezdetének minősül-e, vagyis: később is várható-e majd ilyen mértékű ózonbomlás.
A Déli-sarkvidék felett évtizedek óta alakulnak ki kisebb-nagyobb ózonlyukak, az viszont nem túl gyakori, hogy az északi féltekén is megtörténjen ilyesmi, főleg ekkora kiterjedésben.
A kutatók úgy tartják, az antarktiszi ózonréteg 2060-ra regenerálódhat olyan szintűre, mint amilyen az 1970-es évek előtt volt. Az ózonrétegre gyakran hivatkoznak egyfajta pajzsként, ugyanis komoly szerepet játszik a Nap veszélyes ultraviola-sugárzásának kivédésében.
