A Vajdasági Magyar Szövetség megalakulása óta, azaz a vajdasági magyar politikai pluralizmus negyed évszázada során nem volt még annyira szegényes a magyar előjelű opciók választási felhozatala, mint az előttünk álló köztársasági, tartományi és helyhatósági megméretésen lesz. Három és fél héttel a június 21-i választások előtt az látszik kikristályosodni, hogy köztársasági és tartományi listával csak a VMSZ rendelkezik majd, lokális szinten pedig legfeljebb Zentán várható magyar előjelű alternatíva a VMSZ-szel szemben.
Ez persze korántsem jelenti azt, hogy harminc évvel az első magyar politikai érdekvédelmi szervezet, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének a megalakulását, majd széttagolódását, osztódással való szaporodását követően ismét valamiféle összerendeződés, egységesülés és újjászületés zajlana vajdasági magyar politikai berkekben. Éppen ellenkezőleg: talán még soha nem volt ennyire erőteljes a vajdasági magyar politikai közösség megosztottsága, szétziláltsága és a letargia, mint ma.
Öt magyar előjelű párt van Vajdaságban és egy politikai célokat is megfogalmazó magyar civil szervezet. A Magyar Egység Párt – melynek a politikai tevékenysége megalakulása óta állandó intenzitással a nullához konvergál –, valamint a Csorba Béla vezette Vajdasági Magyar Demokrata Párt, amely februárban választási együttműködési megállapodást kötött a VMSZ-szel. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a két kispárt a VMSZ listáját támogatja köztársasági és tartományi szinten, és legfeljebb egyes önkormányzati listákon szerepel majd a nevük a VMSZ-é mellett, illetve itt kaphatnak helyet a jelöltjeik is. Az egyetlen Temerin kivételével – és itt is elsősorban a hazai pályán mozgó VMDP – más önkormányzatokban különösebb pozíciókra nem számíthatnak.
A Csonka Áron vezette Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, mint a Szerbiáért Szövetség nevű ellenzéki tömörülés tagpártja, bojkottálja a választást, akárcsak a Rácz Szabó László-féle Magyar Polgári Szövetség, amelynek politikai tevékenysége egyébként is csak Zenta községre korlátozódik.
A Magyar Mozgalom korábbi politikai partnere, a VMDK nélkül vág bele a választásokba, de csak Szabadkán és Zentán indította el a támogatói aláírások gyűjtését. Szabadkán Maglai Jenő – Szabadka Polgári Mozgalma az önkormányzati jelöltlista elnevezése (nemzetiségileg vegyes névsorral), Zentán pedig Sándor József – Polgári Mozgalom Zentáért (e cikk megjelenéséig Zentán még nem adták át a listát – a szerző. megj.). A jelek szerint a többi önkormányzatban és a tartományi, illetve a köztársasági szinteken az MM stratégiai partnerét, a Sergej Trifunović vezette Szabad Polgárok Mozgalmát fogja támogatni.
A vajdasági magyar választók részéről hosszú éveken át megvolt az igény arra, hogy a magyar előjelű pártok, érdekszervezetek a választások alkalmával tegyék félre ideológiai vagy személyi jellegű ellentéteiket, és fogjanak össze, állítsanak közös listát. Ez az igény különösen a kétezres évek első évtizedét jellemezte. Az összefogás hiányára pedig kétféleképpen reagáltak a csalódott magyar választópolgárok: vagy távol maradtak az urnáktól, vagy olyan pártra szavaztak, amely magát polgári tömörülésként határozta meg. A magyar pártok folyamatos, egy évtizeden át tartó térvesztése 2007-ben kulminált, amikor megalázóan kevés szavazatot kapott mind az önállóan induló VMSZ, mind a VMDK–VMDP-koalíció, miközben a magyar többségű önkormányzatok területén igen magas volt a választási részvétel, tehát a magyarok igenis szavaztak, de nem a civakodó nemzetiségi pártjaikra. Ezt követően egyedül a VMSZ-elnök Kasza József vonta le a megfelelő konzekvenciákat, és adta át a helyét Pásztor Istvánnak. Pásztornak pedig sikerült is összehoznia a választási koalíciót a már említett VMDK-val és VMDP-vel, ám a remélt szinergia elmaradt: a választók vélhetőleg elégedetlenek voltak azzal, hogy a VMDK-ban és a VMDP-ben nem következtek be személyi változások.
2010-től viszont gyökeres változásoknak lehettünk tanúi: rendszerváltással felérő hatalomváltás zajlott le mind Magyarországon, mind Szerbiában, a VMSZ pedig – felismervén az új szelek fújását – gyorsan váltott: feladta az egyenlő távolság elvét a magyarországi pártok viszonylatában, és örök hűséget esküdött a Fidesznek, itthon pedig előbb csak óvatosan, ám később egyre határozottabb léptekkel közeledett a hatalomra jutó, ám a magyarság körében igencsak népszerűtlen Szerb Haladó Párthoz. A VMSZ-nek sikerült teljesen kiszorítania vagy bedarálnia a többi magyar pártot, amelyek anyaországi támogatók híján nem rúghattak többé labdába. A menetelést a vajdasági magyar politikai teljhatalom felé csak ideig-óráig tudta megzavarni a VMSZ-renegátok által gründolt Magyar Mozgalom, amelyet Pásztorék össztűz alá vettek, majd lefejeztek és kivéreztettek.
2020-ra beérett a VMSZ kitartó munkájának gyümölcse: a párt egyedül maradt a vajdasági magyar politikai palettán, és immár a polgári opció harmatgyenge ellenzéki pártjai sem jelentenek különösebb veszélyt a szavazóbázisára. Csakhogy ez a beérett gyümölcs egy kivágott fa alatt hever töppedten és férgesen – a választói bázis jelentős része ugyanis időközben, magyar útlevéllel a zsebében, kivándorolt Nyugatra, és nem tervez hazatérni, de szavazni sem többé.
Balról jobbra: Szmieskó Zoltán, a Magyar Egység Párt, Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség és Csorba Béla, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke februárban megállapodott a választásokon
való együttműködésről
