Hatmilliárd eurós adósságot halmozott fel a volt jugoszláv térség jelenlegi legnagyobb vállalata, a horvát Ivica Todorić tulajdonában lévő Agrokor, amelynek Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában és Szerbiában mintegy hatvanezer dolgozója van. A gazdasági birodalom tulajdonába számos jó nevű szerbiai vállalat is tartozik, közel tízezer munkással, beszállítókkal, úgyhogy az Agrokor csődje mindhárom ország gazdaságára kihatással lehet. Abból, amit eddig leírtam, azon olvasóknak, akik a régi Jugoszláviában is követték a gazdasági híreket, nagy valószínűséggel egy másik agro- előtaggal kezdődő vállalat, az Agrokomerc 1987-es összeomlása jut eszébe, amely pénzügyi szempontból komolyan megrengette az akkori országot. Számos vélemény szerint az egyik első szög volt a titói ország koporsójában. A párhuzamok megértése végett tekintsük át, mi is volt az Agrokomerc-botrány.
Az Agrokomerc a boszniai Cazin körzet központjának számító Velika Kladušán földműves-szövetkezetként indult, 26 munkással még a hatvanas években. A pénzügyi botrány kirobbanásának pillanatában 13.600 alkalmazottjuk volt, hatalmas ingó és ingatlan vagyonuk az egykori Jugoszlávia különböző pontjain. A cégbirodalom élén az a Fikret Abdić állt, aki a kilencvenes években háborús összetűzésekbe is keveredett és aki a leszolgált börtönbüntetése után tavaly októberben 77 évesen fölényesen nyerte meg az önkormányzati választást Kladušán. Ennek oka, hogy a régi ország legfejletlenebb régiójának felemelését nem felejtették el neki a környékbeliek. A cazini körzetet, miután az ötvenes évek elején itt lázadás tört ki a hivatalos kommunista államhatalom ellen, szándékosan elhanyagolták, így Abdić az Agrokomerc-birodalom felépítésével, amelyet országos szinten is gazdasági csodaként emlegettek, a jelek szerint elévülhetetlen érdemeket szerzett.
Fikret Abdić jelenleg a község polgármestere
Az Agrokomerc két tucatnyi dolgozóval csirkekeltető farmokkal indult, később azonban kávépörköléssel, salátával és számos más élelmiszeripari termékekkel is foglalkozott, a több mint tízezer dolgozó alkalmazásával pedig a térségben élő családok jelentős részének biztosította egzisztenciáját. A korábban elmaradott Velika Kladuša erőteljes fejlődésnek indult, kutatólaborok épültek, egyetemi hallgatókat ösztöndíjaztak, akik később idejöttek dolgozni.
A tündérmesének 1987. január 26-a éjszakáján lett vége, ekkor porig égett a konzorcium egyik gyárcsarnoka. A tűz okainak vizsgálata során pénzügyi visszaélésekre bukkantak, mégpedig fedezetlen váltókra, amelyekkel a vizsgálatok szerint a jugoszláv pénzügyi rendszert 400 millió dollárral károsították meg. Abdićot szeptemberben letartóztatták, 4,5 év börtönre ítélték, ami azonban soha nem lett jogerős.
Az Agrokomerc a botrány kitörésekor a nemzetgazdaság szintjén olyan jelentőségű volt, hogy csődje kisebb dominóeffektust okozott, kooperánsok százai maradtak egzisztencia nélkül és az ország akkor egyébként is ingatag pénzügyi helyzetét is tovább rombolta. Azóta számos olyan információ került nyilvánosságra, amelyek szerint maga tűz is megrendezett volt, a jugoszláv állam szétverése terén az első lépés, amelyet pont Boszniában hajtottak végre, ahol később a legvéresebb tettek is történtek. Ezeket az állításokat azzal indokolják az akkori helyzet jó ismerői, hogy akkoriban számos gazdasági szubjektum üzletelt fedezet nélküli váltókkal, tehát igazából az akció végrehajtói – a szerb kommunista hatalom – biztosra mentek.
Amiben mindenképpen párhuzamok fedezhetők fel a fenti eset és a jelenleg aktuális Agrokor-ügy között, az a két vállalat jelentősége regionális szinten – ahogyan az Agrokomerc összeomlása az akkori országban okozott komoly pénzügyi gondokat, úgy most, az Agrokor körüli történések három volt jugoszláv tagállamot érintenek. Hogy kiket mennyire, ez majd idővel fog kiderülni, hiszen a vezető politikusok nem győznek optimista nyilatkozatokat tenni arról, hogy mennyire kivédték a bajt.
De nézzük röviden itt is, mi történt. Ivica Todorić üzleti karrierjét tekintve ijesztően hasonló utat járt be Horvátországban, mint Szerbiában Miroslav Mišković vagy Bogoljub Karić. A háborús években, amikor egyébként is kerülték Horvátországot a külföldi befektetők, a korábban virágkereskedéssel foglalkozó üzletember, a Tuđman elnökkel való jó kapcsolatai révén sikeresen privatizálta a legnagyobb horvát állami vállalatokat, majd megkezdte terjeszkedését a határokon túl is. A szerbiai Roda és a szlovén Mercator megvásárlásával a térség kiskereskedelmének legnagyobb játékosa lett, Horvátországban és Boszniában elsősorban a Konzum üzletekkel, nálunk pedig a Roda és a Mercator kisebb és nagyobb objektumain keresztül.
A Todorić-birodalom az elmúlt héten jutott el a csőd előtti helyzetig, amikor adósságai annyira megnövekedtek, hogy a hitelező bankok azokat többé már nem tolerálták. A legutóbbi pénzügyi jelentések szerint az Agrokor adósságai meghaladják a hatmilliárd eurót, tőkéje pedig egymilliárd euró alatt van. Szakértők szerint egy vállalat akkor tud egészségesen üzletelni, ha ez az arány nem nagyobb, mint 3:1, ebben az esetben pedig ez 7:1.
A horvát kormány egy ún. Lex Agrokor törvényt hozott, amellyel tulajdonképpen átvállalta a cégbirodalom adósságait, ami miatt nem kevés bírálatot kapott. Míg Bosznia-Hercegovina esetében, amely gazdaságilag egyébként is üveglábakon áll, nyilvánvaló, hogy az eset komoly problémákat fog okozni, addig Aleksandar Vučić szerb kormányfő többször is azt hangsúlyozta, hogy Szerbiában nem lesznek emiatt gondok.
Ivica Todorić: Jött, adósságot csinált és ment
A pénzügyi szakértők már nem ennyire optimisták. Szerbiában a birodalom részei a Roda, az Idea és a Mercator objektumai mellett a Dijamant, a Frikom, a nagykikindai malom és az MG Mivela is, amelyek összességében 11 ezer embernek adnak munkát, amivel a konzorcium a harmadik legnagyobb munkaadó az országban, amely az idei évre háromszázalékos növekedést tervezett. Mindezek a cégek nagyszámú beszállítóval dolgoznak, 60-120 napos törlesztési határidővel és banki adósságaik is vannak, úgyhogy ha az Agrokor dominóeffektusa elindulna, az a szerb gazdaságnak is odacsapna rendesen, mondjon a kormányfő, amit akar.
A tanulság mindebből? A jugoszláv utódállamok piacai túlságosan kicsik és felaprózottak ahhoz, hogy hermetikusan lezáródjanak, önfenntartók legyenek és ne függjenek a régió gazdasági mozgásaitól. Elsősorban emiatt is át kellene értékelni ezen országok között a viszonyokat.
A jegyzet a Családi Kör hetilap 2017. április 20-i nyomtatott számában jelent meg és a lap engedélyével közöljük. Ha szeretné a jegyzeteket időben olvasni, vásárolja meg vagy fizessen elő a Családi Körre.
