Egész sor szavazást tartottak a héten Európa különböző pontjain, de a kínai törvényhozás is szavazott – Hongkong korlátozott önállóságának további szűkítéséről. Volt hát bőven témája a világsajtónak.
Macron kudarca, a Zöldek győzelme
A De Telegraaf c. legnagyobb holland napilap a Zöldek győzelméről számol be a francia helyhatósági választásokon:
„Globális felmelegedés, tiszta energia, fenntarthatóság: ez a franciák nagy részét érinti. És ez az érdeklődés kétségtelenül növekedett a lezárás során, amikor elég idő jutott arra, hogy az emberek az életmódról és a fogyasztói magatartásról töprengjenek. A választásokon Yannick Jadot környezetvédelmi aktivista pártja nagyot lépett előre. De sok, korábbi Macron-rajongó is a Zöldek helyi jelöltjére szavazott, mert csalódtak az elnökben. És most a baloldali szavazók azt várják el az elnöktől, hogy mutassa meg zöld és társadalombarát arcát.”
Az újgenerációs párizsi L’Opinion c. napilap szerint:
„A helyi választásokon Macron elnök megpróbálta megvédeni az adócsökkentési és jóléti politikáját. Ezt ugyanakkor azzal a kockázattal vállalta, hogy újból felfedezze magát az úgynevezett »zöld környezetben és nagyobb súlyt helyezzen az ökológiai kérdésekre. Az államfő vigyázott arra, hogy se ne tagadja meg saját magát, se ne leplezze le önmagát. ”
Elnökválasztás Lengyelországban
A varsói Rzeczpospolita c. napilap az ottani elnökválasztással foglalkozik:
„A választások a lengyel társadalom mély megosztottságát mutatják. Nem számít, hogy Andrzej Duda vagy Rafal Trzaskowski nyer-e majd a második fordulóban, az eredmény nem lesz különösebben eltérő. A talán egy-két százalékpontos szavazati különbséggel végződő választás után valószínűleg nehéz lesz megmondani, hogy a lengyelek többsége bízik-e a kormánytáborban, vagy – éppen ellenkezőleg – elegük van a Jog és Igazságosság nevű pártból.”
A Deník N c. független szlovák napilap véleménye:
„A második menetben nem az a kérdés, hogy a két fő rivális közül Andrzej Duda vagy Rafal Trzaskowski fog-e győzni. A kérdés az, hogy fennmarad vagy megszakad Jaroslaw Kaczynski kormánypárti (PiS) hatalmi rendszere. A szavazók majd erről döntenek – Kaczynski, igen vagy nem. Az első szavazás megerősítette, hogy Lengyelország két, többé-kevésbé egyforma erős táborra oszlik.”
Orosz alkotmánymódosítás Putyin javára
Az orosz alkotmányreformról szóló népszavazás kapcsán a Neue Zürcher Zeitung rámutat:
„Az alkotmány javasolt módosításának egy hibája van: a szószegés. Putyin elnök előzőleg kategorikusan kizárta az elnök újraválasztási tilalmának eltörlését. Amikor a probléma a kilencvenes években először megjelent, Putyin akkor még az ellenkezőjét állította és az alkotmánymódosítást az ország stabilitását fenyegető veszélynek nevezte. Az akadályt akkor azzal kerülte meg, hogy négy évre a miniszterelnöki posztra költözött, majd még két ciklusra visszatért a Kremlbe. Ez a szerepváltás most azonban már nem kérdés. Putyin időközben kialakította »történelmi« imázsát, aki eltávolodott a napi politikától – attól teljesen eltekintve, hogy nem akar többé egy olyan »tandem partnertől« függni, mint Dmitrij Medvegyev.”
Szerda este véget ért Oroszországban az alkotmánymódosításról szóló népszavazás. A Verdens Gang c. norvég bulvárlap ezt így látja:
„Oroszország Vlagyimir Putyin nélkül? Nem, ez elképzelhetetlen, és ezért kell módosítani az alaptörvényt. Nagyon sok pontról szól a szavazás, de csak egy szavazólapon lehet szavazni. Tehát bárki, aki támogatja az éves nyugdíjnövelést, a minimálbért, az állatvédelmet és a gyermekek jogait, szintén arra szavaz, hogy Putyin 2036-ig maradjon hivatalában. Ezzel ő 36 évig maradhat hatalmon, és a Kremlhez közel álló média ezt mindig úgy magyarázza, hogy Putyin nélkül káosz keletkezne. Valójában azonban a szavazásnak kevés gyakorlati hatása van. Az alaptörvény módosításait a parlament, a régiók, és az alkotmánybíróság már jóváhagyta és az elnök alá is írta. Putyin számára azonban fontos, hogy a lakosságnak az elkövetkező években tudtára adhassa, hogy ezt ők akarták így.”
A moszkvai Nyezaviszimaja Gazeta c. napilapban ez olvasható:
„Egyes orosz állampolgárok állítólag többször is szavaztak. Ezek a szavazók valószínűleg kiskapukat találtak az online választási folyamatban. Ez éles reakciót váltott ki a szervezőkből: jogi szempontból ez természetesen törvénysértés, de politikailag? Ezt úgy lehet értelmezni, hogy megpróbálják diszkreditálni a választási folyamatot és végeredményben magát a választást is.”
A koronavírus utáni határmegnyitás problémái
A római La Repubblica c. lap arról számol be, hogyan folynak az EU-n belüli tárgyalások a határok harmadik országok felé történő megnyitásáról:
„Az EU nem dönthet úgy, hogy egyszerűen újból megnyitja külső határait. Hetekig tartó tárgyalások után az európai partnerek még nem állapodtak meg azon országok listájában, amelyek számára július 1-je után ismét megnyitják határaikat. A lista az Egyesült Államokat és Oroszországot tartalmazná, de Brazíliát nem. De a valódi probléma Kína. Peking csak akkor kerül a listára, ha garantálja a kölcsönösséget Európával szemben. Sok EU-kormány most Donald Trump kemény reakciójától fél, Kína és az Egyesült Államok esetleges eltérő bánásmódja miatt. Ezenkívül az európaiak azt gyanítják, hogy a kínai fertőzési adatok megbízhatatlanok. Óvatosan fogalmazva.”
A londoni Guardian a világjárvány kezelését hasonlítja össze az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság példáján:
„Donald Trump reagált a pandémiára, lebecsülte a hatásait, miközben azt hangoztatta, hogy fantasztikus munkát végzett és összeesküvéselméletekre hívta fel a figyelmet. Manapság szinte az összes koronavírus-eset az ország olyan részein fordul elő, ahol nagy a Trump-szavazók aránya, akik a leggyorsabban szüntették meg a védőintézkedéseket – és ezeket most újból be kell vezetniük. Minél populistább egy vezető, annál gyanakvóbban szemléli a lakosságot. Boris Johnson [brit miniszterelnök] is dühöng saját parlamenti többségének fegyelmezetlensége miatt. Megpróbál elkerülni minden olyan döntést, amiért politikai felelősséget kellene vállalnia, és egyértelmű válaszokat követel tanácsadóitól, hogy elkerüljön minden kritikát. De ezzel nem szerezheti meg a lakosság támogatását, amelyre azonban szüksége van, hogy kiszabadítsa Nagy-Britanniát a járványból.”
Hongkong bekebelezése
A tokiói Asahi Shimbun c. lap véleménye egyértelmű a kínai biztonsági törvényről, amely teljesen új helyzetet teremtett Hongkong számára:
„Ennek a törvénynek az elfogadásával a Kínai Kommunista Párt egyértelműen megmutatta, hogyan »értékel« egy szabad társadalmat. A párt ezzel nemcsak a fiatal hongkongi tüntetők körében okozott csalódást, hanem az egész világon. Az egész nemzetközi közösség számára most az a kérdés, hogyan kell kezelni egy olyan országot, amely nem tartja tiszteletben a szabadságot és az emberi jogokat, és aki hadat üzen a világrendnek. Mint az ázsiai demokrácia vezető nemzetének, a japán kormánynak be kell fogadnia azokat a demokratikus aktivistákat, akik most Hongkongból ki akarnak vándorolni, és egyértelmű álláspontot kell elfoglalnia: Egy Peking által elnyomott Hongkong elfogadhatatlan.”
„Minden, amitől a hongkongi polgárok féltek, fokozatosan valósággá vált” –állítja a hongkongi Mingpao c. kínai nyelvű napilap:
„Az embereknek most ismét félteniük kell szabadságukat, biztonságukat és életmódjukat. Az érintett Hongkong tehetetlen, és a játszma vesztese lett. Peking hangsúlyozza, hogy a biztonsági törvény csupán egy kisebbséget fenyeget és a lakosság túlnyomó többségét megvédi. De lehet-e hinni Peking szavainak? Alaposan meg kell vizsgálni, hogy miként alkalmazzák majd a törvényt minden egyes konkrét esetben.”
„Az új biztonsági törvény ellen tiltakozók közül a hongkongi rendőrség szerdán több mint 300 embert tartóztatott le”, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung:
„A rendőrség közlése szerint körülbelül egy tucat tüntetőt tartóztattak le az új biztonsági törvény állítólagos megsértése miatt, amely röviddel éjfél után lépett hatályba. Több ezer tüntető gyűlt össze a város központjában olyan szlogeneket kiabálva, mint például: »Függetlenséget Hongkongnak« vagy »Ellenállás a végsőkig«. A pekingi Hongkong-iroda egyik magas rangú tisztségviselője Hongkongnak szánt »születésnapi ajándéknak« nevezte a törvényt, amely csak később fogja megmutatni valódi értékét. A jövőben a gyanúsítottakat Kína területén is bíróság elé állíthatják – mondta Zsang Hsziaoming.
Dominic Raab brit külügyminiszter a biztonsági törvényt »az 1984-es kínai-brit megállapodás egyértelmű és súlyos megsértésének« nevezte. Az Egyesült Királyság kormánya megígérte, hogy a megközelítőleg 3 millió tengerentúli brit útlevelet kérelmezők öt évig maradhatnak az Egyesült Királyságban, majd állandó tartózkodási engedélyt kérhetnek. Ilyen előnyökre csak az 1997 előtt született hongkongi állampolgárok jogosultak.”
„Hongkong, a népszerű ázsiai város, egy évszázados brit gyarmati uralom után 23 évvel ezelőtt ezen a napon, július 1-én visszakerült a kínai anyaföldhöz”, írja – meglehetősen megtévesztő – „jelentésében” a pekingi Renmin Ribao c. napilap:
„Hongkong Kína elválaszthatatlan része volt annak, ami a Csin dinasztia korszakában az 1. ópiumháborút követő Nankingi Szerződés értelmében 1842-ben brit gyarmattá vált. Az anyaországhoz való visszatérésének emlékét, ezt a történelmi eseményt, a hongkongiak napjainkban megfelelő módon ünneplik. Kína központi kormánya ezt az ünnepséget nagyon különlegessé tette azzal, hogy június 30-án elfogadtatta a hongkongi nemzetbiztonsági törvényt. A hongkongiak melegen üdvözölték és feltétel nélkül támogatták a nemzetbiztonsági törvény elfogadását, miközben hazafias dalokat énekeltek és a nemzeti zászlót lobogtatták.
Az elemzők azon a véleményen vannak, hogy ez a törvény elő fogja segíteni Hongkong fényesebb jövőjét. A régóta esedékes törvény elfogadásával, amint azt az Alaptörvény 23. cikkelye előírja, a volt brit gyarmat már rég várt dekolonizációja végre megkezdődött. Habár Hongkong Kína globális gazdasági központjának szerves része, mindemelett megőrzi gyarmati örökségként saját valutáját, útlevél- és bevándorlási rendeleteit, valamint jogrendszerét.
Kína visszanyerte a Hongkong feletti szuverenitást. Ezzel megváltozott a lobogója, a Népi Felszabadító Hadsereg egy kis létszámú egysége felváltotta a brit hadsereget, és az Országos Népi Gyűlés [a kínai parlament] többször átértelmezte a helyi Alaptörvényt. […]
Az »egy ország, két rendszer« alatt garantált autonómia tiszteletben tartásának jeleként Kína központi kormánya mindig ragaszkodott a be nem avatkozás politikájához, amikor a város helyi önkormányzatának munkájáról volt szó. A helyi önkormányzat azonban folyamatosan elmulasztotta kezdeményezni Hongkong dekolonizálását a zavargások, a szabotázs, az erőszak, az anarchia és a nyugati imperialista ügynökök és zsoldosok által kiváltott vandalizmus ellen, amit különösen az Egyesült Államok szervezett. […]
A szuverén ország belügyeibe való teljes beavatkozással az Egyesült Államok tavaly novemberben elfogadta az úgynevezett Hongkongi emberi jogok és demokrácia törvényét. A Szenátus június 25-én pedig az úgynevezett Hongkongi autonómiatörvényt is elfogadta. Ennek a törvénynek az a célja, hogy szankciók kivetésével megakadályozza Kína nemzetbiztonsági törvényének elfogadását, amely a hongkongi különleges közigazgatási régióra vonatkozik.
A világ látni fogja Hongkong fellendülését az elkövetkező években a biztonsági törvénynek köszönhetően, amely kizárólag olyan cselekedeteket céloz meg, mint a Kínától való elszakadás, felforgatás, terrorista cselekmények elkövetése, idegen országgal való összejátszás vagy a nemzetbiztonság veszélyeztetése külföldi beavatkozással, valamint a jogrendszer megdöntése.”
Zavargások a Hongkongra vonatkozó kínai intézkedések nyomán (Fotó: Reuters)
