Az egyetlen ország, amely még mindig nem ismerte el, hogy 1995. júliusában Srebrenicában népirtás történt, az Szerbia.
Negyed évszázaddal ezelőtt, 1995. július 11-én kezdődött a második világháború utáni legnagyobb európai népirtás, amelynek során a boszniai Szerb Köztársaság tagjai Ratko Mladić tábornok vezényletével sok ezer bosnyák férfit, fiút is aggastyánt gyilkoltak meg módszeresen, miközben a nőket elüldözték otthonaikból.
A népirtás 25. évfordulóján, szombaton délelőtt a mészárlás kilenc újabb azonosított áldozatát helyezték végső nyugalomra a Potočari emlékközpontban.
A boszniai Szerb Hadsereg kelet-boszniai csapatmozgásai 1995 júniusában nagyszámú bosnyák nemzetiségű polgárt késztettek arra, hogy Srebrenicában keressenek menedéket. Az élelmiszer- és ivóvízhiány, illetve a rendkívül nagyszámú menekült miatt a városkában szinte kibírhatatlan körülmények uralkodtak. Emiatt az ENSZ Biztonsági Tanácsa Srebrenicát és Žepát az ENSZ védelme alatt álló övezetté nyilvánította.
Ennek ellenére Ratko Mladić olyan utasítást adott katonáinak, hogy Srebrenicát „fel kell szabadítani”, oly módon, hogy „teljes bizonytalanságot kell kelteni, el kell érni, hogy az élet elviselhetetlen és jövőtlen legyen a két városban”.
Srebrenica elestét követően Mladić katonái több mint nyolcezer bosnyák férfit gyilkoltak meg. A srebrenicai népirtásért a Hágai Nemzetközi Törvényszék 47 személyt ítélt el összesen több mint 700 év börtönbüntetésre, négy életfogytiglanig tartó börtönbüntetés mellett.
A srebrenicai népirtás 25. évfordulója alkalom volt arra, hogy a Jugoszlávia széthullásával létrejött utódállamok tisztségviselői fejet hajtsanak az áldozatok előtt. Egyetlen állam nem tett így: Szerbia.
