A történelem fintoraként minden korábbinál nagyobb esélyt kapott Orbán Viktor magyar miniszterelnök, a kereszténység legnagyobb államfő-védelmezője. Mindössze egyik legjobb kollégáját és illiberális példaképét, az iszlamista Recep Tayyip Erdoğan török elnököt kell meggyőznie arról, hogy csinálja vissza nagy muszlim fegyvertényét, a másfélezer éves Hagia Szophia székesegyház múzeumból mecsetté való visszaminősítését.
Mi sem logikusabb, mint hogy a szentül elkötelezett nemzeti-keresztény magyar kormány –– az európai keresztény civilizáció legádázabb védelmezője – minden erejét és (maradék) tekintélyét latba veti majd a világ egykori legnagyobb templomának megmentésére. Azt ugyan nem várhatjuk el, hogy sikerüljön neki visszaállíttatni a monumentális épület eredeti küldetését, de legalább próbálja meg elérni az erőszakos iszlamizáció leállítását. Ha a szép szó esetleg nem segítene Recep bégnél, akkor Orbán felfüggesztheti a sok millió eurós fegyvervásárlást Törökországtól. (Persze nem biztos, hogy ez működne, hiszen a fegyverek nyilván az iszlamizáció ellen kellenek Budapestnek, vagyis Recep akár még örülne is, ha nem kellene saját hittársai ellen fordítható fegyvereket szállítania a „bűnös Nyugatra”.)
Egy kis történelmi háttér. A Szent Bölcsesség székesegyház első ősét még a városalapító Nagy Konstantin fia építtette Konstantinápolyban a negyedik század közepén. Válságos másfél évszázad után 537-ben szentelték fel a ma is álló falak között a kereszténység akkori legnagyobb templomát – amely az is maradt közel ezer évig, a sevillai székesegyház 1520-as felszenteléséig. Noha latinul Szent Szófia, a templomot nem a mártír szent asszonyról nevezték el, hanem a Szentháromság második tagjáról, a Szent Bölcsességről (görögül: szofia), amit a keresztény teológia – különösen annak ortodox ága – Krisztussal azonosít. A bazilika – a bizánci építészet első nagy példánya és örökös mintája – ezer évig a keleti kereszténység központja maradt, még az 1054-es nagy egyházszakadást, a skizmát is ott mondták ki.
Csakhogy jött a török invázió, és II. Mehmed szultán (a.k.a. Hódító Mehmed) – a kétéves ostrom során egy Orbán nevű magyar ágyúöntő fegyvereit használva – bevette Konstantinápolyt és 1453. május 29-én már a Szent Bölcsesség templomában imádkozott Allahhoz. (II. Mehmed volt az is, akit Hunyadi János Nándorfehérvárnál, Mátyás király pedig Jajcénál legyőzött.) Attól kezdve majd 500 éven át iszlám mecsetként szolgált a csodálatos építmény.
Keresztény és iszlám szimbólumok a konstantinápolyi Hagia Sophia kupolája alatt (Fotó: Murad Sezer/Reuters)
Félezer év iszlamista hódításai után a törökök első világháborús veresége vezetett a vallási fanatizmusuk lehűtéséhez. A török függetlenségi háborúk hőse, a modern Törökország atyja, Mustafa Kemal Atatürk 1935-ben szekularizálta és múzeummá nyilvánította az épületet, amely azóta hivatalosan is a világörökség részévé vált.
Ezt az 1935-ös felvilágosult cselekedetet semmisítette meg pénteken az iszlamista bíróság, mondván, hogy az illegális volt, mert a Szent Bölcsesség „csakis a muzulmán hívők tulajdona” lehet, vagyis péntek óta nem múzeum, hanem újra mecset.
Már az első 24 órában elítélte a vallási kisajátítást, de legalábbis nemtetszését nyilvánította a görög kultuszminiszter, az amerikai külügyminiszter, az Európai Unió külügyi főképviselője és az UNESCO is. I. Bertalan konstantinápolyi pátriárka (a világ 300 millió ortodox hívőjének ökumenikus lelki vezetője), valamint az Orosz Ortodox Egyház is a Kelet és a Nyugat közötti újabb szakadék veszélyeire figyelmeztetett. (FRISSÍTÉS: A Szent Péter téren megtartott vasárnapi beszédében Ferenc pápa is fájdalmát fejezte ki a történtek miatt: „Gondolataim Isztambulba szállnak, a Hagia Sophia felé.”)
Most van hát itt az ideje, hogy az ágyúöntő magyar Orbán kései névrokona ágyúk helyett szép szóval visszafoglalja a korai kereszténység legnagyobb és legszebb székesegyházát – ha nem is mindjárt keresztény templomként, de az egyetemes világörökség részeként.
Lélegzetvisszafojtva lessük a mai Orbán hősi kiállását az iszlamizáció ellen.
A Hagia Sophia 1857-es látképe ismeretlen szerző litográfiáján (Reprodukció: Wikipedia)
