John Lewis egész életében azért küzdött, hogy minden ember egyenlő legyen. Kizárólag az erőszakmentes ellenállást fogadta el. Az amerikai polgárjogi aktivista, kongresszusi képviselő nyolcvanéves volt.
Tizenévesen ismerkedett össze Martin Luther Kinggel. Egyetemi évei óta volt tagja a polgárjogi mozgalomnak. Részt vett a Martin Luher King által szervezett előadókörutakon, ahol az afroamerikai lakosságot sújtó megkülönböztetés ellen szólaltak fel. Ennek legismertebb állomása az a washingtoni menet volt, ahol 1963-ban Martin Luther King elmondta híres beszédét (Van egy álmom). És ahol John Lewis is felszólalt.
King a washingtoni demonstráció előtt kompromisszumot kötött Kennedy elnökkel, aki azt kérte, ne legyenek radikális megnyilvánulások a gyűlésen. King eleget tett Kennedy kérésének, de a szervezők közül többen, köztük John Lewis is tiltakozott. Végül hajlandó volt „megszelídíteni” beszédét, amelyben eredetileg az is benne volt: nem tudják támogatni az elnök polgárjogi törvényét, mert az nem biztosít elégséges garanciát a rendőri brutalitás ellen.
John Lewis szereplését később a New Yorker szerkesztője úgy minősítette: természetesen King mondta aznap a legmagasztosabb beszédet; de Lewis beszéde volt a legkeményebb.
A polgárjogi törvény meghozatala előtt, 1965-ben ő vezette azt a híres menetet, amelynek során a selmai hídon a rendőrség brutálisan megtámadta a békés menetelőket. Lewis koponyatörést szenvedett, de több tucat másik tüntető is kórházba került.
Lewis volt az utolsó élő tagja a „Nagy Hatosnak” is nevezett csoportnak, akik a washingtoni menetet szervezték, illetve azon felszólaltak.
1981-től Georgia állam törvényhozásában dolgozott, majd 1986-ban bekerült az amerikai kongresszus képviselőházába, ahol 33 évig szolgálta Georgia államot. Rendkívüli népszerűségét jelzi, hogy tizenhat alkalommal választották újra.
2011-ben Elnöki Szabadság-érdemrendet kapott, ez a legmagasabb amerikai polgári kitüntetés.
Hosszú ideje küzdött betegségével, amelyről úgy nyilatkozott: egész életében egyfajta harcot vívott a szabadságért, egyenlőségért, az alapvető emberi jogokért, azonban sohasem nézett szembe olyan ellenféllel, mint amilyen a betegsége.
A pénteken elhunyt politikust Nancy Pelosi, a képviselőház elnöke közleményében a kongresszus lelkiismeretének nevezte, Barack Obama korábbi amerikai elnök azt írta róla, hogy Lewisszal találkozva mélyen megérintette a fekete képviselő alázata, tudatosította, hogy a faji igazságosságért küzdő hősök hosszú sorához tartozik.
John Lewis (a földön térdel) koponyatörést szenved 1965-ben, az alabamai Selmában (Fotó: AP)