A Covid-19 komoly betegség, senki ne szórakozzon vele, én még mindig érzem a következményeit – üzente Gyantár Igor, a koronavírus-járvány első szerbiai regisztrált betege.

A topolyai vállalkozó egy interjúban beszélt a betegségéről és arról, hogy jelenleg hogyan érzi magát.

„Komoly harcok árán sikerült legyőznöm a koronavírust, de többé már nem leszek az, aki a betegség előtt voltam. Már majdnem öt hónapja vagyok vírusmentes, de a tüdőm még mindig nem jött rendbe. Lassan kell járnom, nem fáraszthatom ki magam, mert azonnal légzési nehézségeim lesznek. Mi, fiatalabbak is érezzük a betegség következményeit. Továbbra is vigyázok magamra, betartom az óvintézkedéseket. Noha szervezetemben jelen vannak a vírus antitestjei, soha nem lehet tudni, hogy mikor fertőződhetem meg újra ezzel a valóban veszélyes vírussal” – mondta a 43 éves Gyantár.

A topolyai vállalkozó fertőzöttségét március 6-án igazolták a laborvizsgálatok, ő volt az első szerbiai koronavírus-fertőzött.

„Öt hónapja, hogy elkaptam a vírust és több, mint négy hónap telt el azóta, hogy kiengedtek a kórházból, de még mindig nem vagyok tökéletesen egészséges. Két hete jártam ellenőrzésen: megvizsgálták a tüdőmet, a szívemet, a májamat és a veséimet. Az orvosok azt mondták, a tüdőm még mindig nem gyógyult meg. Azt tanácsolták, hogy pihenjek sokat, lassan járjak és semmiképpen ne sportoljak, ne végezzek olyan tevékenységet, amely fizikailag kifáraszt” – mondta Gyantár az Informernek.

„Nagyon fontos, hogy ha az ember rosszul érzi magát, azonnal vonuljon önkéntes karanténba, családtagjaival se érintkezzen és mielőbb kérjen orvosi segítséget. Senki ne mászkáljon és ne terjessze a vírust!” – mondta a vállalkozó, aki a a Covid-19 súlyosabb formájától szenvedett, intenzív osztályon kezelték és hajszál híján kerülte el, hogy lélegeztetőgépre kerüljön.

„Az intenzív osztályon látott borzalmas jelenetek újra és újra felidéződnek, soha nem fogom tudni elfeledni, amit ott láttam. Életem legborzasztóbb hét napja volt az. Egyedül feküdtem, rosszul éreztem magam, küzdöttem minden levegővételért és nem tudtam, túlélem-e. Miközben folyamatosan hoztak újabb embereket körém, akiknek az állapota egy-két nap alatt rohamosan romlott. Haldoklók között voltam… Az intenzívet követően még 17 napig voltam kórházban, de akkor sem tudtam, hogy mi lesz velünk” – mesélte tapasztalatait.