Az egyik igazán lényeges tanulság, hogy a hazugságok, a cenzúra és a propaganda mind jelentős mértékben hozzájárultak a fertőzés továbbterjedéséhez. Azt hitték például, hogy egy másik nemzet ügynökei megmérgezték az ivóvizünket, vagy hogy mérgezett gyógyszert adnak a lakosságnak.
Nagyon fontos a másik tanulság: a tudomány figyelmen kívül hagyása. Voltak tudósok, orvosok, egészségügyi dolgozók, akik sokkal határozottabb intézkedéseket javasoltak, és egyértelműen azt mondták, kerülni kell a tömeges rendezvényeket. De intelmeiket részben figyelmen kívül hagyták, mert más volt a prioritás.
Az emberek nagy tömegfelvonulásokat akartak. Az egyik nagyvárosban parádét rendeztek, a másikban kétszázezer ember vonult ki az utcákra. Két nappal később minden kórházi ágy megtelt. Vagyis, a tudomány ignorálása valóban halálos lehet.
És hogy mit tanultunk mindebből? Voltak helyek, ahol utólag megpróbáltak szigorítani az intézkedéseken, de már túl késő volt. Más városok sokkal óvatosabbak voltak, és sikerült is kiegyenesíteniük a járványgörbét. De mindenképpen nagyon fontos tanulság, hogy ha túl korán lazítunk a megelőző intézkedéseken, akkor azért nagyon nagy árat fogunk fizetni.
Kenneth C. Davis amerikai történész szavai, gondolatai ezek, egy interjúból idézve, amely 2020 májusában jelent meg.
Nem, nem a koronavírusról beszélt. A minden idők eddigi legpusztítóbb járványának tartott spanyolnátha száz évvel ezelőtti amerikai tapasztalatait összegezte (a konkrét helyszínekre, időpontokra és helyzetre való utalásokat szándékosan hagytam ki).
Az emberi élet sajnos túl rövid ahhoz, hogy nemzedékeken átívelő tanulságokat tudjon levonni. Vagyis: sohasem tanulunk elődeink hibáiból. Vagyis: a történelem ezért ismétli mindig önmagát.
De mindezt már nem Kenneth C. Davis mondja, hanem én.
Fotó: freepik.com